A mai migráció a korábbi évtizedek gazdasági jellegű bevándorlásához képest szociális jellegűvé vált. Ez súlyos problémákat okoz Franciaország-szerte, mivel ez a migráció a már problémákkal küzdő, a szerző szóhasználatával élve gettókká váló területekre irányul, még tovább mélyítve ezzel a problémákat, és egyre inkább ellehetetlenítve a már itt élők integrációját.
A szegény bevándorlók földrajzi koncentrációja erőszakhoz vezet,
ennek a valóságnak az elismerése ugyanakkor sokak számára nem sikerült. A kapcsolódó szabályozás, nevezetesen a családegyesítés és a házasságra vonatkozó szabályok nem javítottak a helyzeten. Ez a megközelítés súlyosbította az illegális migrációt, és ellehetetlenítette, hogy a letelepedési politikát szuverén módon alkossa meg Franciaország. A letelepedés során a nyelvismeret és a képzettség figyelembe vétele ugyanis elengedhetetlen lenne. A jelenlegi politika nem csupán a franciák érdekeivel ellentétes, de a bevándorlókat is emberileg elfogadhatatlan, méltatlan helyzetbe kényszeríti.
Védeni kell az unió külső határait is
Valls szerint itt az idő, hogy a franciák visszavegyék az irányítást a migrációs politika meghatározásában, eljött az idő a „stop” gomb megnyomására. A kérdés nem értelmezhető kizárólag nemzeti nézőpontból, az Unió külső határainak megfelelő védelmére is szükség van, ehhez pedig ki kell alakítani a hatékony együttműködés kereteit, és fejleszteni kell a dublini rendeletet.