Az Európai Parlament kimutatta a foga fehérjét

Az Európai Parlament október 21-én nagy többséggel állásfoglalást fogadott el, amelyben megállapította, hogy a lengyel alkotmánybíróság illegitim. Tette ezt annak kapcsán, hogy a utóbbi október elején kimondta: az Európai Unió Bíróságának gyakorlata olyan kiterjesztő értelmezést ad az uniós alapszerződések szerinti hatásköröknek, ami a lengyel alkotmánnyal már nem feltétlenül összeegyeztethető. Az állásfoglalás az „alkotmánybíróság” kifejezést következetesen idézőjelben használja, ezzel is érzékeltetve az EP véleményét, és hozzáteszi, hogy

Az állásfoglalás az Európai Parlament betegségének látlelete. Jogi szempontból a fentiek nyilvánvalóan értelmezhetetlenek. Az Európai Parlamentnek semmilyen felhatalmazása nincsen arra, hogy efféle megállapításokat tegyen. Ha pedig mégis megteszi, annak – jó esetben – semmilyen jogkövetkezménye nem lehet. Ha a lengyel alkotmánybíróság illegitim, ennek megállapítása nem az Európai Parlamentre tartozna, mint ahogy semelyik másik uniós intézményre sem. Ez annak ellenére is így van, hogy a 2015-ös alkotmánybírósági válság idején megválasztott két bíró mandátumának jogszerűségét egyesek – többek között a strabourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának egy tavaszi ítélete is – megkérdőjelezik.

Azzal, hogy az Európai Parlament egy tagállami alkotmánybíróságot politikai állásfoglalásban idézőjelbe tesz és kimondja, hogy az nem legitim, valójában pusztán ideológiai tartalmat ad a függetlenség fogalmának kimutatva ezzel a foga fehérjét. Kiüresíti a függetlenség fogalmát azzal, hogy csak azt tartja függetlennek, aki vagy amely intézmény a saját progresszív birodalmi ambícióit támogatja (vagy legalábbis nem akadályozza azok érvényesülését).

Mi történik jelenleg? A lengyel alkotmánybíróság, miközben ominózus döntésével élesen megálljt parancsolt a luxembourgi bíróság számára, vette a fáradságot arra is, hogy a döntését jogi, hatásköri szempontok szerint megalapozza – amit természetesen vitatni lehet. A taláros testület azonban a döntéshez fűzött közleményben hangsúlyozza az integráció melletti elkötelezettségét is, továbbá azt, hogy a konfliktusra a kölcsönös együttműködés elve alapján az intézmények közötti párbeszéd révén kellene megoldást találni. Megjegyzendő, hogy erre lengyel részről és egyébként a tagállamok vagy az Európai Bizottság részéről sem kizárt a hajlandóság. 

Perrel fenyegeti a Bizottságot arra az esetre, ha utóbbi nem vonja meg Lengyelországtól az uniós forrásokat. Ezen felül jogi szempontból abszurd állásfoglalásokkal teszi egyértelművé, hogy semmi olyan megoldás nem elfogadható számára, ami nem egyfajta progresszív európai birodalom irányába mutat. Nem sokszínűséget, toleranciát, független bíróságokat vagy jogállamot akar – pusztán el akar bánni mindenkivel, akiről úgy látja, hogy ideológiájának útjában áll. 

Az Európai Parlament politikai szerepvállalását még egyetlen európai parlamenti választás eredménye sem tudta érdemben befolyásolni, dacára annak, hogy a képviselőket a tagállamok állampolgárai közvetlenül választják. Pusztán ez a körülmény is alkalmassá teszi az Európai Parlamentet, hogy az Unió demokratikus legitimitását csökkentse – miközben maga a testület ennek ellenkezőjére hivatott. A testület kompromisszum-képtelensége, arroganciája ezzel szemben minden, az európai integráció alapját jelentő értékkel szembe megy. Ha egyszer szétesik az Európai Unió, abban legalább akkora szerepe lesz az Európai Parlament tevékenységének, mint bármelyik euroszkeptikus pártnak vagy szuverenitásába két kézzel kapaszkodó tagállamnak.

A szerző a Mathias Corvinus Collegium műhelytagja (Alkotmánypolitikai Műhely).

Fotó: Ronald WITTEK / POOL / AFP