Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy nemrég publikált írásában éles kritikákat fogalmazott meg a Nyugattal, a liberális értékek túlsúlyával, illetve a nemzetközi kapcsolatrendszerrel szemben. Véleménye szerint az EU, a NATO és a G7 csúcstalálkozók hátterében a nyugati szövetségi rendszer megerősítése áll. A Nyugat ezzel szeretett volna üzenni a világnak, hogy egyesült erővel fogja irányítani a nemzetközi kapcsolatokat, ami azt is jelenti, hogy az EU-Egyesült Királyság-USA tengely minden más államot – elsősorban Kínát és Oroszországot – bele akarja kényszeríteni abba, hogy kövessék a nyugati érdekek mentén épülő nemzetközi rendet.
E liberális berendezkedés alapját egy olyan szabályalapú világrend koncepciója nyújtja majd, amely távol áll az univerzális nemzetközi jogi elvektől.
A miniszter úgy véli, az USA visszatért az európai politika középpontjába, és a washingtoni vezetés célja ismét az, hogy a demokrácia védelmezőjeként lépjen fel a világban európai szövetségeseivel együtt. Pedig a nyugati hatalmaknak végre be kellene látniuk, hogy nemcsak a nyugati világ normái szerint lehet egy országot irányítani: az USA-nak és Európának végre tiszteletben kellene tartania, nem pedig kioktattatnia és lenéznie azon államok, melyek saját utat választanak maguknak. Ezen országoknak azonban gyakran csak a megbélyegzés jut,
mivel minden állam, amely nem a liberális kormányzás kézikönyvét követi, automatikusan autoriter országgá válik a Nyugat szemében.
Lavrov felhívja a figyelmet – és élesen kritizálja – a nyugati szabályrendszer szerint épített világot. A Nyugat ezeket a szabályokat az emberi természet kérdéseire is ki kívánja terjeszteni. A külügyi vezető hangsúlyozza, hogy számos nyugati országban tanítják azt a diákoknak, hogy Jézus Krisztus biszexuális volt. Azon józan ésszel gondolkodó politikusok, akik a fiatalabb generációkat meg szeretnék óvni az agresszív LMBT-propagandától, az úgynevezett „felvilágosult” Európa támadásaink középpontjában állnak.
A világ legfőbb civilizációinak alapértékeit folyamatosan támadják, ennek újabb állomása az egyházak ügyeibe való egyre aktívabb állami beavatkozás.
E folyamatok láttán Oroszország nem fogja hagyni, hogy egyoldalú játszmákat játszanak vele, a Nyugat csak a szavak szintjén törekszik a kapcsolatok javítására. Lavrov úgy véli, hogy mindezt jól példázza, hogy rögtön a Biden-Putin találkozó után a NATO és az EU is világossá tette, hogy nem kívánnak változtatni Oroszország-politikájukon. Sőt, az USA a NATO-n keresztül a dél-kelet-ázsiai régióban próbál kapcsolatokat kiépíteni, ezzel háttérbe szorítva és hergelve Kínát. Az EU pedig a szomszédságpolitika eszközével próbálja kiszorítani az orosz érdekeket, az uniós intézmények vezetésében ugyanis az Oroszország-ellenesek vannak többségben.