A Hull Egyetem részéről kijelentették, hogy „megkérdőjelezik a status quót”, és egyes tantárgyakban megszüntetik az írott és beszélt angol nyelv magas szintű ismeretének követelményét, mert ezt a „fehér férfiak elitizmusának” tekintik. Azt állították, hogy azokat a diákokat, akik az angol nyelvet második nyelvként beszélik, avagy diszlexiások, illletve rosszabb középiskolából érkeztek, úgy érezhetik, hogy hátrányban vannak képzettebb és helyben született, ezáltal „privilegizáltabb” társaikkal szemben.
Az új irányelvek szerint az oktatóknak „el kell fogadniuk a helyesírási, nyelvtani vagy egyéb nyelvi hibákat, ha azok nem akadályozzák jelentősen a kommunikációt”.
A Londoni Művészeti Egyetemen az írásbeli munka értékelésére vonatkozó új irányelvek szerint az oktatóknak „el kell fogadniuk a helyesírási, nyelvtani vagy egyéb nyelvi hibákat, ha azok nem akadályozzák jelentősen a kommunikációt, és a dokumentum nem írja elő kifejezetten, hogy a formailag pontos nyelv külön megjelölt követelmény”.