Elszálló esélyek? – Macron kilátásai a 2022-es francia elnökválasztáson

"Egy év múlva Franciaország ismét köztársasági elnököt választ. Igaz, mindez most, amikor az ország a koronavírus járvány legsötétebb óráit éli, kifejezetten távolinak tűnik, de a kaotikus járványügyi helyzet ellenére a kampány már kibontakozóban van. Természetesen a szavazatok leadásáig még hosszú az út, s jó francia szokás szerint számos meglepetésre is számíthatunk. A kezdeti tapasztalatokból azonban jelenleg arra következtethetünk, hogy a francia radikális jobboldal vezére, Marine Le Pen soha nem látott közelségbe kerülhet történelmi célja beteljesítéséhez, az elnöki szék megszerzéséhez. Ezzel Macron politikai aspirációit, s vele együtt az Európai Unió kilátásait Le Pen előretörése alapjaiban értékeli újra."

(...)

"A Macron vs. Le Pen szembenállás, még ha ez rendkívül leegyszerűsítő is, alapvetően a globalista vs. patrióta ellentétpárral definiálható. Le Pen értelmezésében Macron egy volt bankár, Hollande pénzügyminisztere, a régi (értsd morálisan romlott) politikai elit szülötte és globális gazdasági érdekek kiszolgálója, akivel szemben a nemzeti érdekeket kizárólag Le Pen és pártja, a Nemzeti Tömörülés tudja megvédeni. Legalább is Le Pen szerint… Ebben az összehasonlításban Macron számára a problémát az okozza, hogy az elmúlt években végrehajtott politikai reformok (például új munka-törvénykönyv, adóreform, nyugdíjreform) a korábban rá szavazó, főként a szocialistákból kiábrándult baloldali választókat (kiváltképpen a munkások és a vidéki középosztályt) kezdték elidegeníteni tőle, mely legmarkánsabban a „sárgamellényes tüntetések” formájában mutatkozott meg. Sokan közülük pedig új otthonra Le Pen táborában találtak, ahol végső elkeseredésükben – mint a „globalizáció vesztesei” – egyfajta védelmet remélnek a nemzetközi pénzügyi érdekekkel, s ezzel együtt a társadalmi kiszolgáltatottsággal szemben. Vagyis Le Pen népszerűsége Macron belpolitikai aktivizmusának kiteljesedésével egyenes arányban nőtt."

(...)

"A radikális jobboldal sikere kapcsán végül fontos megemlítenünk egy rég-új választói jelenséget, melynek ismételt meglétére a berlini Társadalomtudományi Központ (WZB) hívta fel a figyelmet. Eszerint, ha egy középpárt – a jobboldali szavazatok megszerzése érdekében – minél inkább igyekszik a radikális jobboldal retorikáját és törekvéseit részben magáévá tenni, azzal végeredményben saját erősödése helyett inkább az adott ügyeket korábban is „birtokló” politikai pártok felértékelődését éri el. Mindez Franciaországban is megfigyelhető. 2020 őszétől az iszlám szeparatizmus elleni harcával Macron tudatosan törekszik a Nemzeti Tömörülés alól kihúzni a migrációellenesség és iszlamofóbia biztonságpolitikai szőnyegét. "

(...)

"Természetesen az elnökválasztási küzdelmek kimenetelét megjósolni jelenleg teljességgel lehetetlen. A kampány még csak most bontakozik ki, a küzdelmeknek messze még a vége. Erre 2017 jelenti a legjobb példát, ahol a kampányt totálisan átrendező Fillon-botrány hiányában Emmanuel Macron nagy valószínűséggel be sem jutott volna a második fordulóba. Az események azonban végül másként alakultak. Az aktuális helyzetben csak azt a következtetést tudjuk megfogalmazni, hogy a választást elsősorban Macron következő egy évben meghozott intézkedéseinek és kampányának megítélése fogja eldönteni, amelyek egyben Le Pen táborának bővülését és szűkülését is indukálják. Vagyis a 2022-es választást egyedül Emmanuel Macron tudja megnyerni vagy elveszíteni. Győzelme esetén új esélyt kap céljainak elérésre. Kudarca esetén azonban egy merőben új korszak köszönt Franciaországra, s vele együtt az európai integrációra is, annak minden előnyével és hátrányával együtt."