Olasz lap: kezdetét vette a nagy verseny – Orbán és Macron között dől el Európa sorsa
A francia elnök is elkezdett mozgolódni.
A globalizáció és a migráció elárulta a köztársasági értékrendet, a woke mozgalom felemelkedése pedig egyet jelent a kulturális mélyrepüléssel.
Az 1962-es év egy valódi mérföldkőnek számít a francia történelemben, ugyanis ebben az évben ért véget az algériai háború, amely egyben a francia gyarmatbirodalom felbomlását eredményezte. Jean-Francois Sirinelli történész, a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének korábbi professzora és A francia forradalmak, 1962-2017 című könyv szerzője úgy véli, a gyarmatbirodalom felbomlása következtében az Franciaország egy társadalmi, gazdasági és kulturális átalakuláson ment keresztül, elsősorban a globalizáció és a régi birodalomból bevándorló tömegek miatt.
A birodalom szétesése soha nem látott mértékű szociokulturális változásokat eredményezett, amelyek a francia társadalom szerves átalakulását eredményezték:
A dicső történelmi múlt utolsó védőbástyájának a Charles de Gaulle-hoz köthető Ötödik Köztársaság tekinthető, azonban egy „új” Franciaország születése jelenleg is folyamatban van. Az elmúlt száz év során az ország képes volt a politikai konszenzus megalkotására, és az ország történelmi gyökereinek védelmére, mindez azonban a progresszió újabb hullámával, nevezetesen a woke mozgalom térnyerésével jelentős veszélybe került.
Azonban a wokizmus már a francia forradalom legalapvetőbb eszméit is veszélyezteti. Ennek egyik ékes példája, hogy a wokisták nem hisznek a „fraternité” kifejezésben, hiszen az szerintük szexista eredetű, ezért inkább a „sororité” (női szolidaritás) szellemiségét részesítik előnyben. Ez a hozzáállás ellehetetleníti a közös történelmi múlt megélését.
A köztársasági ember (avagy homo republicanus) és civilizációjának értékei eltűnőben vannak.
Míg a múltban kiemelkedő fontosságú volt a keresztény valláson alapuló oktatás, az emberi jogok védelme és a nyelv szerepe, addig manapság ez mind elveszendőben van. A köztársaság egy évszázadokon át megszerezett tudáson és egy működőképes modellen alapult, amely képes volt folyamatosan megújulni.
A második világháború óta azonban Franciaország a pacifizmust választotta, egyre kevésbé volt harcias, egyre kevésbé volt hajlandó feláldozni érdekeit a haza nevében. A világháború utáni időszak a globalizáció, az „amerikanizálódás” és a tömeges bevándorlás jegyében telt. A XXI. század eseményeinek tükrében a köztársaság dicsőséges korszaka szépen lassan végérvényesen elhalványulni látszik.
Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás
Fotó: Jean-François FORT / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP