Az erőltetett progresszió elhozta Franciaország vesztét

2021. április 16. 13:57

A globalizáció és a migráció elárulta a köztársasági értékrendet, a woke mozgalom felemelkedése pedig egyet jelent a kulturális mélyrepüléssel.

2021. április 16. 13:57
null

Az 1962-es év egy valódi mérföldkőnek számít a francia történelemben, ugyanis ebben az évben ért véget az algériai háború, amely egyben a francia gyarmatbirodalom felbomlását eredményezte. Jean-Francois Sirinelli történész, a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének korábbi professzora és A francia forradalmak, 1962-2017 című könyv szerzője úgy véli, a gyarmatbirodalom felbomlása következtében az Franciaország egy társadalmi, gazdasági és kulturális átalakuláson ment keresztül, elsősorban a globalizáció és a régi birodalomból bevándorló tömegek miatt. 

A birodalom szétesése soha nem látott mértékű szociokulturális változásokat eredményezett, amelyek a francia társadalom szerves átalakulását eredményezték:

Franciaország a ’60-as éveket követően jelentős mélyzuhanásba kezdett.

A dicső történelmi múlt utolsó védőbástyájának a Charles de Gaulle-hoz köthető Ötödik Köztársaság tekinthető, azonban egy „új” Franciaország születése jelenleg is folyamatban van. Az elmúlt száz év során az ország képes volt a politikai konszenzus megalkotására, és az ország történelmi gyökereinek védelmére, mindez azonban a progresszió újabb hullámával, nevezetesen a woke mozgalom térnyerésével jelentős veszélybe került. 

Az elmúlt évszázad francia történelmét a békés egymás mellett élés jellemezte.

Azonban a wokizmus már a francia forradalom legalapvetőbb eszméit is veszélyezteti. Ennek egyik ékes példája, hogy a wokisták nem hisznek a „fraternité” kifejezésben, hiszen az szerintük szexista eredetű, ezért inkább a „sororité” (női szolidaritás) szellemiségét részesítik előnyben. Ez a hozzáállás ellehetetleníti a közös történelmi múlt megélését. 

Míg a múltban kiemelkedő fontosságú volt a keresztény valláson alapuló oktatás, az emberi jogok védelme és a nyelv szerepe, addig manapság ez mind elveszendőben van. A köztársaság egy évszázadokon át megszerezett tudáson és egy működőképes modellen alapult, amely képes volt folyamatosan megújulni. 

A második világháború óta azonban Franciaország a pacifizmust választotta, egyre kevésbé volt harcias, egyre kevésbé volt hajlandó feláldozni érdekeit a haza nevében. A világháború utáni időszak a globalizáció, az „amerikanizálódás” és a tömeges bevándorlás jegyében telt. A XXI. század eseményeinek tükrében a köztársaság dicsőséges korszaka szépen lassan végérvényesen elhalványulni látszik.

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás

Fotó: Jean-François FORT / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
luzitanxaver
2021. április 30. 00:34
Pont ezért tökéletes a francia jelen leírására.
fatman
2021. április 29. 13:47
a Gerillában sztem van egy kulcsmondat: a köztársaságnak uúgy lett vége, ahogy született: vér és káosz közepette... vagy vmi ilyesmi...
nagykata
2021. április 20. 23:21
"Az elmúlt száz év során az ország képes volt a politikai konszenzus megalkotására, és az ország történelmi gyökereinek védelmére..." Inkább nem. Inkább arról van szó, hogy a vesztesek, lecsúszók, illetve feltörekvők hangját elnyomta az öntelt és pökhendi francia nacionalizmus lármája. A politikai konszenzus egy utólag kreált mítosz, ahogy a történelmi gyökerek is. (Legalább annyira igazak, mint a szomszédaink kontinuitás elmélete. Mint tudjuk, a dák majom a székelyföldön mászott le a fenyőfáról.) A francia identitás olyan mint az autóik: vannak egyedi érdekes részletek, de önmagukban ezek nem elégségesek, hogy ellenálljanak a németektől érkező minőségnek és az USA-ből érkező mennyiségnek és méreteknek.
Csomorkany
2021. április 20. 23:21
Mondjuk ennek a cikknek se füle se farka.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!