Túlnépesedés és robotizáció – mit hoz a 21. század az emberiségnek?

Írta: Kovács Blanka, Migrációkutató Intézet

Robotizáció és túlnépesedés – a 21. század demográfiai folyamatainak eltérő perspektívái címmel magyar nyelvű konferenciát tartott a Migrációkutató Intézet és a Klímapolitikai Intézet. Az előadók a 21. század demográfiai folyamatainak eltérő perspektíváit vizsgálták. A konferenciát Magosi Orsolya, a Klímapolitikai Intézet kutatója nyitotta meg, aki bemutatta az előadókat: Litkei Mátét, a Klímapolitikai Intézet igazgatóját, Marsai Viktort, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatóját, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi adjunktusát, valamint Bartók Andrást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédjét. 

Túlnépesedés, változó értékek, jövőkép

A bevezető előadást Litkei Máté tartotta, aki a túlnépesedésről és az aktuális demográfiai trendekről igyekezett átfogó képet adni. Mint beszámolt róla, számos elmélet jelent meg az elmúlt időszakban, amely megállapította, hogy a Föld népességének növekedése egyenes arányú a természeti értékek pusztulásával. A Klímapolitikai Intézet igazgatója elmondta, hogy az elmúlt 70 évben egy igen drasztikus népességrobbanás történt, a Föld lakosságának számában 300%-os növekedés volt tapasztalható, hiszen

Litkei meglátása szerint a népességrobbanás oka többek között a várható élettartam növekedése, valamint a gyermekhalandóság nagymértékű csökkenése, amelyeket a közegészségügyi állapotok javulása és a modern orvoslás vívmányainak kialakulása tett lehetővé. Úgy véli, hogy az iparosodás, a technológiai innováció, továbbá a globalizáció is a nagyfokú népességnövekedés indikátorai voltak. 

Előadása során kitért a világ nagy térségeinek lakossági arányára, és hangsúlyozta, hogy a világ népessége a különböző térségekben eltérő mértékben változik. Annak ellenére, hogy Ázsia a teljes népesség 60%-át adja (kb. 4,6 milliárd fő), a népességnövekedés ütemének folyamatos csökkenése figyelhető meg a kontinensen. Afrika a Föld lakosságának 17%-át teszi ki (kb. 1,3 milliárd fő), és a növekedés üteme itt továbbra is dinamikus. Ezzel szemben Európában, amely az összlakosság 10%-át (kb. 0,7 milliárd fő), valamint Latin-Amerikában és a Karib-térségben, amelyek az összlakosság 8%-át (kb. 0,6 milliárd fő) adják, már látható a népességcsökkenés folyamata. Ezzel szemben Észak-Amerikában (kb. 0,4 milliárd fő) a bevándorlás miatt továbbra is növekedés figyelhető meg a népességszámban. A világ egyes térségeiben tapasztalható visszaesést olyan szociológiai okokra lehet visszavezetni, mint a házasodási ráta csökkenése, a válások számának nagymértékű növekedése, a gazdasági jólét, a városiasodás, a hagyományos értékrendet felváltó individualista szemlélet, a kulturális szokások változása, a női szerepfelfogás átalakulása, vagy a különböző kemikáliák termékenységre gyakorolt hatása. 

Litkei előadása második felében a különböző nemzetközi szervezetek által megfogalmazott prognózisokat mutatta be.

A Klímapolitikai Intézet igazgatója elmondta, hogy a túlnépesedésen túl a túlfogyasztás is komoly aggodalomra ad okot az ökológiai egyensúlyra és a fenntarthatóságra nézve. Litkei úgy véli, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a demográfiai előrejelzések vizsgálata során a geopolitikai helyzet változását, a hatalmi világrend (át)alakulását, a zöld gazdaságpolitikai rendszerek térnyerését, valamint azt, hogy az elöregedő társadalmakban – kiemelten Európában – a fenntarthatóság miatt szükség van a gyermekvállalási hajlandóság növelésére. 

Afrika, a leginkább gyarapodó kontinens

A második előadó, Marsai Viktor az afrikai demográfiai folyamatokat, valamint a népesedés gazdasági vonatkozásait ismertette, különösen a foglalkoztatottság és az oktatás vonatkozásában. Megerősítette Litkei Máté kijelentését, miszerint Afrika a leginkább gyarapodó kontinens; 2050-re várhatóan 2,5 milliárd főre, majd 2100-ra 4,4 milliárd főre emelkedik majd lakosainak száma.
A Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója elmondta, hogy a növekedés mértéke nem egyenletes a kontinensen, ugyanis a demográfiai átmenet az észak- és dél-afrikai országokban már a végéhez közeledik, miközben a kontinens középső részén, kiemelten a Száhel-övezetben a demográfiai átmenet épphogy elkezdődött. Az afrikai trend azt mutatja, hogy generációknak kell cserélődnie ahhoz, hogy ez a folyamat végbemenjen. 

Az afrikai kontinens esetében nem csupán horizontálisan (országok között), de vertikálisan (országon belül) is nagy különbségek figyelhetők meg, ilyen  a város és vidék közötti ellentét. Kevés kivételtől eltekintve – társadalmi osztálytól függetlenül – a nagyvárosokban már lezajlott a demográfiai átmenet, és általánosságban elmondható, hogy a városi ember jóval kevesebb gyermeket vállal, az ugyanis  magas költségekkel jár.

Marsai felhívta a figyelmet arra, hogy

és mezőgazdasági és klimatikus adottságai alapján képes lenne ellátni akár 4,4 milliárd főt is. ennek érdekében azonban jelentős (mező)gazdasági, társadalmi és technológiai átalakulásra lenne szükség, amely nagyon lassan zajlik a kontinensen. Kiemelte ugyanakkor, hogy szemben az 1980-as, ’90-es évekkel néhány válsággóc kivételével ma már nincsenek szisztematikus éhínségek Afrikában.

A Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója úgy véli, hogy a túlnépesedés kapcsán a legnagyobb probléma a szociális ellátórendszerekre nehezedő nyomás, ugyanis a gyorsütemű népességnövekedés miatt évente plusz több millió főnek kell biztosítani az alapvető ellátását. Például Nigériában a lakosság nettó éves növekedési üteme plusz 4,5 millió fő, Etiópiában és Egyiptomban plusz 2 millió fő, ami azt jelenti, hogy ennyi ember számára kell gondoskodni az egészségügyi ellátásról, oktatásról és más állami szolgáltatásokról. 

Gazdasági szempontból kiemelte, hogy az afrikai fiatalok egyre képzettebbek, a Világbank felmérése szerint 2037-ig 400 millió új munkahelyet kellene teremteni, a folyamat lassúsága miatt azonban több millión kerülhetnek a társadalom perifériájára. Ez annak ellenére történik, hogy

és a kontinens egyre nagyobb gazdasági felvevőpiaccá vált. Ugyanakkor a koronavírus-járvány a kontinenst is új kihívások elé állította. 

A népességrobbanásra adott válaszként családtervezési programot vezettek be több országban, például Ruandában, Egyiptomban és Etiópiában is. Utóbbiban például szakemberek járják az elmaradott régiókat és a nőknek felvilágosítanak tartanak a tudatos családtervezésről. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy ezek a programok hasznosak, és csökkentik a termékenységi rátákat az érintett országokban.

Marsai a koronavírus demográfiai hatásaival kapcsolatban elmondta, hogy az oktatási rendszer több hónapos leállása komoly következményekkel járt. Egyrészt az oktatásból hazakerülők jelentős része a családjuk anyagi helyzete miatt képtelen lesz visszaülni az iskolapadba. Mivel pedig az iskolázottság mértéke arányos a családalapítási hajlandósággal, várhatóan nőni fog a termékenységi ráta. Másrészt az oktatásból hazakerülő serdülő lányok egy részét – gazdasági okokból – férjhez adták ebben az időszakban, amely szintén a fiatalon történő családalapításhoz és a lakosság növekedéséhez vezet majd.

Negatív spirál a japán korfában

Míg Afrikában a népességrobbanás okoz komoly problémákat, addig

Bartók András előadásában az elöregedő japán társadalmat és annak közéleti megítélését kívánta bemutatni. Japán példáját azért érdemes kiemelt figyelemmel kísérni, mert ugyanez a demográfiai modell figyelhető meg Dél-Korea, Tajvan és több kelet-európai ország esetében is. 

Japán népességének csökkenésével párhuzamosan nő a várható átlagéletkor, míg a születések száma egyre alacsonyabb. A szociális ellátórendszerre nehezedő terhelés és az egységnyi aktív munkavállalóra jutó eltartottak aránya folyamatosan nő, miközben az országban általános a munkaerőhiány. 

Bartók elmondta, hogy a gyerekszám az 1970-es évektől fokozatosan csökken, a beeső születésszám pedig a továbbiakban kevesebb szülőképes nőhöz vezethet, valamint azt, hogy a családalapítás átlagos életkora kitolódik. Japánban növekvő és világszínvonalon kiemelkedően magas a várható élettartam, ami aktív időskori életvitelt eredményez. Megemlítette ugyanakkor a sajátos japán munkakultúra időskori hozadékait is, mely gyakran nyugdíjazás utáni pszichés problémák formájában jelentkezik. 

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédje többek között kitért arra is, hogy a japán kultúrában meghatározó jelentőséggel bíró kínai állatövi horoszkóp miképpen befolyásolja a fertilitási rátát. Történt ugyanis az 1960-as évek derekán, hogy a családalapítást tervező japánok kínosan ügyeltek arra, hogy véletlenül se a „tűzben született ló” évében, 1966-ban szülessen a gyermekük. A ló jegyében született emberekről azt tartják, hogy nehéz kordában tartani őket, így nem túl nagy a házasodási kedv velük szemben. A hiedelem eredményeként 1966-ban van egy különösen nagy visszaesés a születések számában. 

A japán kormányzat az elmúlt évtizedekben különböző családtámogatási programokkal, például lakástámogatásokkal, óvodai és bölcsődei támogatásokkal, vagy egyszeri könnyített hiteljuttatásokkal igyekezett növelni a családalapítási hajlandóságot. Azonban a jelenlegi adatokból jól látszik, hogy

Felmerült hát a kérdés: hogyan másképp oldják meg az elöregedés problémáját? A japán kormányzat felismerte, hogy az elöregedés adta helyzetnek van egy negatív spirálja. Ugyanis a munkaerő állománya és a fogyasztók állománya egyszerre csökken, ez rontja az innovációt, valamint a befektetői kedvet. Ez ahhoz vezet, hogy tovább lassul a gazdaság fejlődésének üteme, amely ismételten kihat a gyermekvállalási hajlandóságra. 

Az elmúlt években a japán kormány igyekezett figyelmet fordítani a női aktív munkavállalói arány növekedésének ösztönzésére, mert Japánban széleskörű probléma az, hogy szülés után a nők nagy aránya nem tér vissza a munkaerőpiacra. Kiemelt figyelmet fordítottak tovább a bevándorlási korlátozások csökkentésére, valamint az automatizáció, robotika integrációjának állami támogatására. 

A japán kormány úgy véli, hogy az automatizált feladatkörök hatékonyabbá, valamint kreatívabbá teszik a humánerőforrást. Különösen igaz ez a fegyveres erők és a védelempolitika esetében, ugyanis a részfeladatok automatizációja lehetővé teszi a képességspecifikus munkakörök (pl. vadászpilóta) nagyobb arányú betöltését. 

A három előadó a népességváltozás különböző aspektusait mutatta be, azonban akár túlnépesedésről, akár lakosságszám-csökkenésről van szó, a jelenség kezelése kapcsán általánosan elmondható, hogy a demográfiai folyamatok befolyásolásához rendszerszintű, strukturális megoldásra van szükség, amelyek kialakításánál egyaránt figyelembe kel venni a (nemzetközi) politikai, gazdasági, társadalmi, vallási és kulturális, valamint környezetvédelmi szempontokat.