Az Európai Törvényszék 2019-es ítéletében úgy ítélte meg, hogy az Európai Bizottságnak nem sikerült megfelelően bizonyítania, hogy pusztán a reklámadó sávos szerkezete miatt állami támogatásnak minősülő előnyök állnának fent.
„Észszerűen feltételezhető ugyanis, hogy a magasabb forgalmat elérő vállalkozásnak a különböző méretgazdaságossági szempontokból adódóan arányosan kisebb költségei lehetnek, mint a szerényebb forgalmat bonyolító vállalkozásnak.” - fogalmazott ekkor a bíróság, rámutatva, hogy az adóalapból való levonást az érintett vállalkozások választásától független objektív feltételek szerint állapították meg. Ez az álláspont a mai ítéletben is visszaköszön.
Lengyel, magyar – két jó barát
A perben Lengyelország Magyarország oldalán avatkozott be (amelyet Magyarország a lengyelek ellen indult ügyben szintén viszonzott), tekintettel arra, hogy a lengyeleknél hasonló reklámadót léptettek hatályba. Az említett adó két adósávból állt, 0,8%-os adókulcsot alkalmaztak a 17 és 170 millió zloty közötti árbevételre eső részre, az utóbbi összeget meghaladóan elért árbevételre eső részt pedig 1,4 százalékos adókulcs terhelte.
Nemzetközi tendenciát követve Lengyelország a magyar reklámadóhoz hasonló, a vállalkozásokra vonatkozóan olyan közvetlen adót vetett ki, amelyet nem a nyereség, hanem az árbevétel után számítanak ki, és amely progresszív szerkezetű.