„Hiába ígért Von der Leyen sikeres vakcinációt, Párizs most kezdett bele egy újabb lockdownba, Németország pedig országszerte korlátozásokat vezet majd be Húsvét idejére. Mindeközben pedig a vakcináció a blokk zömében továbbra is gyászosan lassú.”
A szerző rámutat: „Elsőként ott volt a vakcinafejlesztés problémája, a francia és a német cégeket úgy védték a kormányaik, hogy közben az egységről prédikáltak. Majd érkezett a beszerzési katasztrófa, amelyben a francia-német protekcionizmus ismét késleltette a termelést. Végül ott volt az oltási kampány katasztrófája, és a tömb abbéli erőfeszítései, hogy senki ne száguldjon előre, azzal végződtek, hogy minden ország a lehető leglassabban haladt.”
Murray szerint „a Bizottság természetesen minden mellélövés után bocsánatot kért. De egy alkalommal sem tűnt úgy, mintha megtanulták volna a leckét”, ehelyett
az EU „rosszfiúit”, köztük Magyarországot kárhoztatják,
mert a bajt észlelve rengeteg orosz és kínai vakcinát vásároltak.
„Brüsszelben már eldöntötték, hogy egy közös EU-s megoldás mindig az egyetlen megoldás. És ahogy látjuk, makacsul ragaszkodnak a rossz válaszhoz akkor is, amikor a válaszról már bebizonyosodott, hogy rossz” – elemez Murray.
A brit szerző úgy véli, „míg Brüsszelben rengeteg kritikát kapott az Egyesült Királyság az Unió elhagyásáért, semmiféle önreflexió nem történt azzal kapcsolatban, hogy miért is döntöttek így”. Ennek okát abban látja, hogy „ha azt gondolod, hogy a válasz mindenre az »egyre szorosabb unió«, akkor egy lazább szövetség előnyein lehetetlen akár gondolkodni is”.
„Mindez egy kissé idegesítő, mert az EU folyamatosan azt kommunikálta, hogy a Brexit-pártiak voltak a meggyőzhetetlen ideológusok – miközben, ahogy Brüsszel viselkedése mutatja, valójában az EU-ban teng túl a vak csökönyösség” – összegez Murray, majd zárásul világossá teszi: „Ennek eredményeképpen mikor jön a következő válság, arra lehet számítani, hogy ismét megbuknak majd.”