A brüsszeli migrációs és integrációs politika csődje nap mint nap életeket veszélyeztet
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
Az uniós oltáskáoszról ír Douglas Murray: szerinte az EU közös válságkezelése minden eddigi krízisben megbukott, és ha az Unió nem revideálja ebbéli álláspontját, a következő válságból is kudarccal fog majd kikecmeregni. Szemlénk!
Douglas Murray (London, *1979) brit író, publicista, politikai elemző. Az Oxfordi Egyetemen végzett angol szakot, és másodéves egyetemistaként adta ki első könyvét, amely Oscar Wilde szeretőjéről, Lord Alfred Douglas költőről szólt. Nemzetközi ismertséget az Európa furcsa halála c. 2017-es könyvével szerzett, melyet több, mint húsz nyelvre fordítottak le; legfrissebb műve, A tömegek tébolya 2019-ben jelent meg. Rendszeresen publikál a nemzetközi sajtóban, a The Spectator című lap szerkesztője.
***
„Ez volt az a karácsonyi csoda, amire Európa várt, »az egység egy megható pillanata«, ahogy Ursula von der Leyen fogalmazott” – idézi az UnHerd-en közölt írásának elején Douglas Murray az Európai Bizottság elnökének győzelmi jelentését a közös uniós vakcinabeszerzési szerződés megkötéséről. „Karácsony másnapján pedig bejelenthette, hogy a tömb vakcinabeszerzése már úton van. Európa megmenekült” – festi meg a szerző a karácsonyi csodát.
A legutóbbi, március 25-i európai tanácsi csúcstalálkozót azonban Murray szerint aligha érezte bármelyik kormányfő az egység megható pillanatának – az európai vakcinabeszerzés ugyanis kudarcot vallott,
Douglas Murray szerint először az eurózóna válságában, majd a migrációs válságban, most pedig a koronavírus-válságban vallott kudarcot az Európai Unió. „Természetesen ezen katasztrófákat nem mind az EU hívta életre – bár néhányat minden bizonnyal igen. De mindegyiken végigvonul egy feltűnő trend: mindegy, milyen rossz a helyzet, az EU mindig megtalálja a módját annak, hogy rontson rajta” – véli a szerző.
Murray felidézi: az eurókrízis során Brüsszel úgy látta, hogy csak az egységes EU mentheti meg az államcsődtől a mediterrán országokat – de azt nem vette figyelembe, hogy Görögország egyáltalán nem került volna ekkora slamasztikába, ha az eurózónába be se vették volna. Mikor pedig beözönlöttek a migránsok Európa kapuin, Brüsszel azt szajkózta, hogy csak az egységes fellépés oldhatja meg ezt a problémát is – de figyelmen kívül hagyta azt, hogy az Unió saját kudarcainak, köztük a hibás bevándorláspolitikának köszönhetően alakult a helyzet úgy, ahogy. A koronavírus okozta válságban pedig Murray szerint
„Hiába ígért Von der Leyen sikeres vakcinációt, Párizs most kezdett bele egy újabb lockdownba, Németország pedig országszerte korlátozásokat vezet majd be Húsvét idejére. Mindeközben pedig a vakcináció a blokk zömében továbbra is gyászosan lassú.”
A szerző rámutat: „Elsőként ott volt a vakcinafejlesztés problémája, a francia és a német cégeket úgy védték a kormányaik, hogy közben az egységről prédikáltak. Majd érkezett a beszerzési katasztrófa, amelyben a francia-német protekcionizmus ismét késleltette a termelést. Végül ott volt az oltási kampány katasztrófája, és a tömb abbéli erőfeszítései, hogy senki ne száguldjon előre, azzal végződtek, hogy minden ország a lehető leglassabban haladt.”
Murray szerint „a Bizottság természetesen minden mellélövés után bocsánatot kért. De egy alkalommal sem tűnt úgy, mintha megtanulták volna a leckét”, ehelyett
mert a bajt észlelve rengeteg orosz és kínai vakcinát vásároltak.
„Brüsszelben már eldöntötték, hogy egy közös EU-s megoldás mindig az egyetlen megoldás. És ahogy látjuk, makacsul ragaszkodnak a rossz válaszhoz akkor is, amikor a válaszról már bebizonyosodott, hogy rossz” – elemez Murray.
A brit szerző úgy véli, „míg Brüsszelben rengeteg kritikát kapott az Egyesült Királyság az Unió elhagyásáért, semmiféle önreflexió nem történt azzal kapcsolatban, hogy miért is döntöttek így”. Ennek okát abban látja, hogy „ha azt gondolod, hogy a válasz mindenre az »egyre szorosabb unió«, akkor egy lazább szövetség előnyein lehetetlen akár gondolkodni is”.
„Mindez egy kissé idegesítő, mert az EU folyamatosan azt kommunikálta, hogy a Brexit-pártiak voltak a meggyőzhetetlen ideológusok – miközben, ahogy Brüsszel viselkedése mutatja, valójában az EU-ban teng túl a vak csökönyösség” – összegez Murray, majd zárásul világossá teszi: „Ennek eredményeképpen mikor jön a következő válság, arra lehet számítani, hogy ismét megbuknak majd.”