Douglas Murray szerint először az eurózóna válságában, majd a migrációs válságban, most pedig a koronavírus-válságban vallott kudarcot az Európai Unió. „Természetesen ezen katasztrófákat nem mind az EU hívta életre – bár néhányat minden bizonnyal igen. De mindegyiken végigvonul egy feltűnő trend: mindegy, milyen rossz a helyzet, az EU mindig megtalálja a módját annak, hogy rontson rajta” – véli a szerző.
Murray felidézi: az eurókrízis során Brüsszel úgy látta, hogy csak az egységes EU mentheti meg az államcsődtől a mediterrán országokat – de azt nem vette figyelembe, hogy Görögország egyáltalán nem került volna ekkora slamasztikába, ha az eurózónába be se vették volna. Mikor pedig beözönlöttek a migránsok Európa kapuin, Brüsszel azt szajkózta, hogy csak az egységes fellépés oldhatja meg ezt a problémát is – de figyelmen kívül hagyta azt, hogy az Unió saját kudarcainak, köztük a hibás bevándorláspolitikának köszönhetően alakult a helyzet úgy, ahogy. A koronavírus okozta válságban pedig Murray szerint
„most látjuk az EU elfuserált válságkezelésének eredményeit”.
„Hiába ígért Von der Leyen sikeres vakcinációt, Párizs most kezdett bele egy újabb lockdownba, Németország pedig országszerte korlátozásokat vezet majd be Húsvét idejére. Mindeközben pedig a vakcináció a blokk zömében továbbra is gyászosan lassú.”
A szerző rámutat: „Elsőként ott volt a vakcinafejlesztés problémája, a francia és a német cégeket úgy védték a kormányaik, hogy közben az egységről prédikáltak. Majd érkezett a beszerzési katasztrófa, amelyben a francia-német protekcionizmus ismét késleltette a termelést. Végül ott volt az oltási kampány katasztrófája, és a tömb abbéli erőfeszítései, hogy senki ne száguldjon előre, azzal végződtek, hogy minden ország a lehető leglassabban haladt.”