Brüsszeli sakálok

„A hétvégén azt mondta az osztrák Profil hetilapnak, nem örül neki, hogy a Fidesz-delegáció kilépett az Európai Néppárt frakciójából.

Ha ez valóban így van, akkor nagyon reálisan látja a helyzetet. Valóban nincs mit ünnepelni azon egy magát hídépítőnek tartó (képzelő?) frakcióvezetőnek, hogy hivatali ideje alatt tizenkét képviselőt veszít a csoportja.

A néppárti frakció liberálisabb fele természetesen ünnepel, látszólag legalábbis. Egyes skandináv és a Benelux államok képviselői saját győzelmüknek tartják, hogy a fideszesek elhagyták a frakciót, és Donald Tusk EPP-elnök gyűlölködésbe belekeseredett lengyel párttársai is elégedettnek tűnnek. Valójában persze a Fidesz keresztülhúzta a számításaikat, nem hagyta, hogy megalázó helyzetbe kényszerítsék, inkább kilépett.

A boszorkányüldözés vezetői szavazást akartak a felfüggesztésről, nyilvános meghurcolást, habár azt maguktól is tudták, hogy a kizáráshoz nem lenne meg a többség, és egyébként se nagyon mehetnének e kérdésben tovább a pártcsaládnál. Ezt a cirkuszt egyszer már eljátszották Deutsch Tamás esetében, kiélvezték a helyzetet, a Fidesznek pedig, köszöni, elég volt.

A Fidesz miatti folyamatos hisztéria a Néppárton belül alapvetően azért állt érdekében egyeseknek, hogy a rájuk folyamatos nyomást gyakorló balliberális médiának megmutathassák, ők nem olyanok, mint a mindennek lehordott magyar kormány. Nagyon is számító önfényezés volt ez, mindig többet követeltek, mint ami reálisan elérhető volt, aztán mutogattak a többiekre. Egy normális, konzervatív, kereszténydemokrata és jobbközép Néppártban ezeknek a politikusoknak semmi keresnivalójuk nem lenne.”