Svédcsavar – a Skandináv-félszigeten is felismerik a magyar migrációs politika helyességét?

Nem mondunk sok újdonságot, ha azt állítjuk, hogy a svéd szociáldemokratákból és zöldekből álló koalíció talán a legszélsőségesebben bevándorláspárti kormányerő ma Európában. A Stefan Löfven vezette kormány sokszor és hangosan bírálta Magyarországot migrációs politikája miatt. A svéd politikai helyzetről ugyanakkor jó lenyomatot ad, hogy a legnépszerűbb svéd ellenzéki párt, a jobbközép Mérsékelt Párt, is csak a migráció „hatékonyabb menedzselése” mellett érvelt mindezidáig. 2017-ben a Mérsékelt Párt akkori elnöke még azt szerette volna elérni, hogy vonják meg az uniós forrásokat azoktól az államoktól, amelyek nem akarják végrehajtani a menekültkérelmet benyújtók kötelező elosztását célzó – a sajtóban csak „migránskvótaként” említett – rendelkezéseket. Ilyen előzmények után nem okozott meglepetést az sem, hogy a Mérsékelt Párt újabb vezetője, Ulf Kristersson volt az, aki tavaly tavasszal a leghevesebben követelte a Fidesz kizárását az Európai Néppártból. 

Nos, Nyugaton a helyzet nem változatlan: néhány napja ismét a tömeges migráció került a svéd politikai figyelem középpontjába. Tomas Tobé, aki a Mérsékelt Párt színeiben szerzett európai parlamenti mandátumot és aki jelentéstevőként az EP-ben zajló migrációs vitában kiemelt szerepet kapott, a Svenska Dagbladet országos napilapban múlt vasárnap megjelent írásában, majd a baloldali kormánykoalíció heves reakcióit követő válaszcikkében az EU migrációs politikájának gyökeres újragondolását javasolta. 

A cikkeket olvasva könnyen támadhat az az érzésünk, hogy a képviselő úr gondolatait mintha már hallottuk volna valahol:

és Európának nem a migráció passzív elszenvedőjének kell lennie, hanem azt kell elérnie, hogy minél kevesebben induljanak el az öreg kontinens irányába. A Tobé képviselő akként érvel, hogy bár az Európai Uniónak továbbra is felelősséget kell vállalnia azokért, akik valóban nemzetközi védelemre szorulnak,

Valóságos pálfordulás

De a svéd EP képviselő itt nem áll meg. Gondolatait akként folytatja, hogy, ha a migrációt kiváltó okok – vagyis az úgynevezett „push-faktorok” – felől közelítünk, akkor azt látjuk, hogy a migránsoknak csak a kisebb része menekül háború vagy konfliktus elől, többségük más okból hagyja el hazáját. Ez utóbbiak kapcsán kifejti azt is, hogy a forrásországok gazdasági nehézségeinek csökkentésével mérsékelhető lenne a migráció, vagyis maga is eljut arra a felismerésre, hogy a migránsok egy jelentős része gazdasági okokból jön Európába. Jól mutatja mindezt, hogy a 2019-es adatok szerint az összes beadott, a nemzetközi védelemre irányuló kérelem csupán 38 százaléka nyert pozitív elbírálást az uniós tagállamokban bármelyikében. A svéd EP képviselő szerint az elutasítások magas aránya arra kell, hogy sarkallja az Uniót, hogy külön kategóriaként kezelje a menekülteket és a gazdasági migránsokat. 

Tobé képviselő úgy látja, hogy a migráció nem lehet válasz a világban tapasztalható egyenlőtlenségekre,

A migrációs forrásországokkal kötött kereskedelmi megállapodásoknak, de ugyanígy a fejlesztéspolitikának is össze kell kapcsolódnia a migráció kiváltó okainak felszámolásával. A gyakorlat nyelvére lefordítva ez annyit tesz, hogy a kedvező kereskedelmi feltételeket és a fejlesztési forrásokat csak úgy kaphatnák meg ezen országok, ha közvetlenül fellépnek a migráció okaival szemben. Sőt, a feléjük áramló uniós forrásokat – legalább részlegesen – fel kell függeszteni, ha ezen migrációs forrásországok az Unió érdekével szemben cselekednek. 

Nos, az európai politikának láthatólag továbbra is sajátja, hogy egyesek rendszeresen az uniós források elvonásával, vagy felfüggesztésével fenyegetve próbálnak együttműködésre bírni államokat, de a helyzet most 180 fokos fordulatot vett. Tobé képviselő úr – legalábbis e témakörben – pillanatnyilag nem a Magyarországnak járó források megvonását követeli a migránskvóta el nem fogadása miatt, hanem

A kötelező migránskvóták elutasítása

és arra tesz javaslatot, hogy a menekülteket befogadni nem kívánó országok más eszközökkel – így például a fejlesztéspolitikához vagy az elutasítottak visszatéréséhez való nagyobb hozzájárulással – vegyenek részt az európai szolidaritásban. A szolidaritásban azonban az Unió határán, tehát a migrációs mozgások frontvonalában lévő országoknak is részesülnie kell, vagyis véleménye szerint jelentősen több forrást kell allokálni a külső határok megerősítésére. Sőt – s ez már a párt migrációpolitikai programjából derül ki – a menedékkérelmeket az Unión kívül, a kibocsájtó országokban felállított állomásokon kellene benyújtani. 

Üdvözlendő, hogy míg néhány éve a svéd politikusok szélsőségesen bírálták Magyarországot határvédelmi erőfeszítései miatt, addig mostanra migrációs politikai programjuk fontos elemévé tették az uniós külső határok védelmét. Attól sajnos még messze vagyunk, hogy a magyar külső határvédelmi erőfeszítéseket elismerjék, de reméljük, hogy egyszer ezt is megérjük. Amit Magyarország ugyanis a déli határain tesz, azt a többi tagállam mellett Svédországért és Európáért is teszi.

A szerző a Miniszterelnökség miniszteri biztosa.