Szüleik mellől ellopott csecsemők, örökbefogadásból „visszaadott” gyerekek: évtizedek óta kerülnek elő megdöbbentő történetek a külföldi örökbefogadások kapcsán Hollandiában, de a holland kormány csak most szánta el magát az örökbefogadások felfüggesztésére. Egy botránysorozat krónikája.
Hollandia leállítja a külföldről történő örökbefogadásokat, miután egy kormányzati vizsgálóbizottság arra jutott, hogy egyes gyermekeket elrabolták szüleiktől, vagy kényszer hatására adták el gyermekeiket. Az esetek egészen a ’60-as évekig visszanyúlnak – írja a Reuters.
A bizottságot azért állították fel, mert egyre nagyobb volt a nyomás olyan felnőttek részéről, akik gyökereik után kutatva arra jutottak, hogy születési dokumentumaik hamisítványok voltak vagy elvesztették őket, vagy arra, hogy örökbefogadásuk illegálisan történt.
A bizottság Bangladesből, Brazíliából, Kolumbiából, Indonéziából és Sri Lankáról történt örökbefogadásokat vizsgált 1967 és 1998 között. Holland szülők körülbelül 40 ezer gyermeket fogadtak örökbe 80 országból az elmúlt fél évszázad során. A gyakorlat az utóbbi években alábbhagyott, 2019-ben mindössze 145 gyermeket fogadtak örökbe. A legnehezebb esetek között szerepelnek azok, ahol a közvetítőkön keresztül örökbefogadott gyermekeket a vizsgálóbizottság eredményei szerint
Sander Dekker jogvédelemért felelős miniszter arról beszélt hétfőn, hogy a legújabb reformok dacára „túl sok minden a látókörön kívül esik” egyes külföldi országokban. „Megértem, hogy ez nehéz lesz néhány ember számára, de ne felejtsük el a döntés okát: az örökbefogadások felfüggesztésével a gyermekeket és biológiai szüleiket óvjuk.”
A felfüggesztést bejelentő levelében Dekker elnézést kért az örökbefogadott gyermekektől, az örökbefogadó szülőktől és a biológiai szülőktől, akiknek a fenti gyakorlat különböző mértékben ártott. „A pozitív nézet, mely körüllengte az örökbefogadást a múlt században – s melynek lényegi gondolata az volt, hogy jót teszünk az örökbefogadással – talán magyarázat, de nem igazolás” – mondta Dekker.
A miniszter kifejtette, hogy a következő kormány feladata lesz eldönteni, hogy létre lehet-e hozni olyan külföldről történő örökbefogadási rendszert, amely nem teszi lehetővé az ilyen visszaéléseket.
Mint emlékezetes, jelenleg ügyvivő kormány vezeti Hollandiát, miután az előző Mark Rutte-kormány egy szociális támogatások körüli botrány kapcsán lemondott: a választást március 17-én tartják majd.
Csontvázak a szekrényben
A fenti botrányt ahhoz hasonló ügyek robbantották ki, mint amelyet a szingapúri Straits Times is közölt tavaly decemberben. A cikk Widya Astuti Boerma történetét mutatja be, aki mindössze annyira emlékezett kisgyermekkorából, hogy leégett a házuk, és hogy
és megígérteti vele, hogy jól fog viselkedni.
Boerma egy árvaházba került, onnan pedig holland szülők fogadták örökbe, ma pedig Hollandiában él. Felnőtt fejjel elkezdett gyanakodni, hogy ő is gyermekkereskedelem áldozata lehetett, és ismerősei segítségével a közösségi médiában és az indonéz médiában keresett segítséget.
Így vette fel vele a kapcsolatot biológiai anyja, aki elmesélte a teljes történetet: mivel férje erőszakos volt vele, lányával egy másik városba költözött, ahol munkát keresett. Amíg takarított, addig beadta lányát egy gyermekotthonba, hogy ott ideiglenesen vigyázzanak rá. Az otthon nemes egyszerűséggel eladta Boermát, akit holland nevelőszülei örökbe fogadtak. A cikkből nem derül ki, hogy a szülők fizettek-e a szolgáltatásért.
A cikk bemutatta Ana Maria van Halent is, aki maga is indonéz származású, és aki 2015-nen Mijn Roots néven alapítványt hozott létre olyan hollandok számára, akik fel szerették volna keresni eredeti indonéz szüleiket. Az alapítvány több száz megkeresését kapott, és
Mint a cikk jelzi, az „örökbefogadási dokumentumok tele voltak tévedésekkel és hazugságokkal (…) Az esetek felében az NGO arra jutott, hogy a biológiai szülők részéről az örökbeadás nem volt önkéntes”.
Az effajta ügyek persze nem teljesen újdonságok, és nem is csak indonéz gyermekeket érintenek. A BBC 2017-es riportja szerint Sri Lanka-i gyermekek elrablására és Hollandiában való eladására is komplett üzletág épült, következésképp a Sri Lanka-i gyökerek felkutatását is civil szervezet segíti. A cikk szerint több ezer gyermeket adhattak el illegálisan örökbefogadási programoknak álcázva. Mint a cikk említi, egyes esetekben „álanyákat” is fizettek, akik harminc dollárnak megfelelő összegért játszották el, hogy ők a valódi szülők, akik átadják a gyermekeket.
Korábbi vizsgálatok
Ugyanakkor nem ezek az első, örökbefogadásokkal kapcsolatos botrányok, amelyek megrázták Hollandiát. 2007 tavaszán már állított fel vizsgálóbizottságot a holland kormány, ekkor Satheesh Kumar ügyében, akit minden bizonnyal 1999-ben
A gyermeket egy holland pár fogadta örökbe.
Ernst Hirsch Ballin akkori igazságügyminiszter arról beszélt, hogy „nagyon komolyan” veszik az ügyet. A történetet az azóta megszűnt Netwerk holland műsor tárta fel, mely szerint a holland hatóságok már 2005 óta tudták, hogy a fiút elrabolták. René Hoksbergen örökbefogadási ügyekkel foglalkozó szakértő a műsorban arról beszélt, hogy legalább 53 gyermeket fogadtak örökbe holland szülők abból a gyermekotthonból, ahonnan az indiai kisfiút is.
A fiú ügyében a legutóbbi cikk a Times of India 2010-es riportja: eszerint a szegény szülők aktivisták segítségével jutottak el Hollandiába, ahol azonban egy holland bíróság elutasította kérelmüket, hogy DNS-tesztet végeztethessenek a fiún, de még csak arra sem adtak engedélyt, hogy láthassák a gyermeket.
Vissza a feladóhoz
Hasonlóan emlékezetes a 2007-es eset, amikor
miután a lány már hét évet leélt a befogadó család részeként.
A Guardian akkor idézte a Hong Kong-i holland helyettes konzult, Raymond Poeterayt, aki húsz éve szolgált a külügynél. Lányukat, Jadét akkor fogadták örökbe, amikor a kislány még csak négyhónapos volt. A cikk szerint Poeteray arról beszélt, hogy felesége számára is „szörnyű trauma” volt újra örökbe adni lányukat, de az „adoptálás rosszul sikerült”. „Nincs mondanivalóm a nyilvánosság számára” – tette hozzá.
Dél-Korea Hong Kong-i konzulátusa is nyilatkozott az ügyben. Szóvivőjük szerint
„(A párnak) már vannak saját gyerekei. Arra jutottak, hogy nehéz felnevelni (a lányt) a kulturális sokk miatt. Azt mondják, nem eszi meg az ételüket. Ez az egyik okuk. Ez egy furcsa ok. Nagyon kicsi kora óta nevelik. Ez nem gyakori ok. Nehéz megértenünk a helyzetet.” Peter Mollema, a holland külügy akkori szóvivője tisztázta, hogy a minisztérium „minden támogatást megad” a diplomatának „ebben a nehéz helyzetben”.
A Hong Kong-i hatóságok ekkor egy szociális otthonba adták a kislányt, és a helyi koreai közösséget kérték meg, hogy találjanak otthon neki, noha a kislány nem volt sem holland állampolgár, sem pedig Hong Kong-i lakos, és a jelek szerint csak angolul és kantoni kínaiul beszélt, koreaiul nem. A kislány ügye olyan értelemben pozitívan zárult, hogy 2008 októberében új családhoz került.
Poeteray egyébként később is sokat szerepelt a holland sajtóban, ugyanis a diplomatát 2012-ben az amszterdami Schiphol repülőtéren letartóztatták kémkedés vádjával: nyolc év börtönt kapott oroszoknak való kémkedés miatt.
Kína mérnöki állam, az USA jogászi társadalom, előbbi tudatosan, hosszú távra tervezi képességeit és kapacitásait, utóbbi egyre inkább elveszik a szabályozások körüli viták, jogi csatározások útvesztőiben – állítja Dan Wang gazdaságitechnológiai elemző.
És nem lehet érteni a Brüsszelben és Washingtonban egymással szembefeszülő csoportok dinamikáját sem.
Továbbra sem csillapodnak az indulatok.
Ha körülnézünk a világunkban, és meg akarjuk érteni a társadalmi és politikai folyamatait, két alapvető axiómát érdemes megismernünk, fejben tartanunk és továbbgondolnunk.
Sajnálattal tapasztalják, hogy a kiélezett választási kampány keretében rendkívül eldurvult a közbeszéd, sokszor alaptalan hangulatkeltés és rágalmazás is megjelenik.
Egy új definíció szerint tízből heten bőven túlsúlyosak.
Az ukrán elnök szerint Oroszország a világ legnagyobb terrortámadását hajtja végre Ukrajna energiaipara ellen.
A rengést több környező településen is érezték.