Nagy a frusztráció Trump miatt a Republikánus Pártban – Richard Lowry National Review-főszerkesztő a Mandinernek

Richard Lowry amerikai újságíró, politikai elemző, közíró, az amerikai konzervativizmus formálódásában nagy szerepet játszó folyóirat, a National Review főszerkesztője. A Virginiai Egyetem elvégzése után 1992-ben vették fel a laphoz, 1997 óta ő vezeti a jobboldali folyóiratot. Rendszeresen jelennek meg véleménycikkei a Politicón, és rendszeresen vendége az NBC politikai elemzőműsorainak. Könyvet írt Abraham Lincoln életéről, Bill Clinton elnökségének politikai következményeiről és legutóbb az amerikai nacionalizmusról.

***

Milyen matematikai esély van arra, hogy Donald Trumpot még január 20-a előtt elmozdítják a hivatalából?

Zéró esély van erre. Hacsak valamilyen drasztikus változás nem történik az események sorában.

De még ha az előkészítő procedúrákat fel is tudnák gyorsítani addigra, hogy január 20-a előtt összehívható legyen a testület, magát a tárgyalást már nem tudnák időben befejezni. 

Az látható, hogy több republikánus szenátor hajlandó lesz együtt szavazni a demokratákkal, hogy megbüntessék Trumpot, egészen pontosan, hogy elítélésével megakadályozzák, hogy újra közjogi tisztséget tölthessen be. Meglehet ehhez a szükséges kétharmad a szenátusban?

Több republikánus szenátor fog ellene voksolni, mint az első impeachmentje idején, de nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy a kétharmadhoz szükséges szavazatszám meglesz. Ahhoz 17 republikánus szenátornak kellene ellene voksolnia. Jelen állás szerint úgy tippelem, hogy ha nyolc konzervatív szenátor szavaz ellene, már az is magas szám.

Most nyílik nagy lehetőség a „establishment” republikánusoknak, hogy visszavágjanak Trumpnak, amiért – ahogy ők érzik – „lenyúlta” a pártjukat. Mekkora a megosztottság a Republikánus Párton belül a Trump-jelenség és az elnök választások utáni stratégiájának megítélésében?  

Ebben a jelenlegi kritikus helyzetben a frusztráció és a harag olyan mértékű Trump iránt a konzervatív szenátorok és képviselők körében, hogy ilyen indulatok talán még soha nem korbácsolódtak fel a pártban a saját leköszönő elnökük felé.

Ugyanakkor Trump mögött még most is jelentős társadalmi támogatás van, egyszerű republikánus szavazók tömegei állnak mögötte, és ezzel a politikai erővel még sokáig számolni kell a közeljövőben.

Richard Lowry

Donald Trump nem megy el Joe Biden január 20-i beiktatására, az utolsó pillanatig akadályoztatta a hatalomátadást, nem ismerte el választási vereségét. Ha választási csalás történt, akkor igaza van, és akkor ez így érthető; ha viszont nem, akkor az elnök ezekkel a lépésekkel gyengíti az alkotmányos intézmények tekintélyét. Hogyan látja ezt?

Trump egy szabad és tisztességes választáson vesztett. Azért nem ismeri el a választási eredményeket, mert nem tudja elviselni a vereséget, nem tudja elfogadni a tényt, hogy leszavazták.

Trump szerint választási csalások történtek. Ön a felmerült bizonyítékok, aggályok ellenére tehát nem látja ezt megalapozottnak?

Minden választáson történnek csalások. Arra azonban semmilyen konkrét bizonyítékot, jelet nem látok, hogy egy olyan mértékű megszervezett csalás történt volna, amely lényegi módon befolyásolta volna a szövetségi államokban megszületett eredményeket. Egyetlen olyan államban nem látom ennek a jelét, ahol Trump megkérdőjelezte a választások tisztaságát. A választási csalásokkal kapcsolatos vádak többsége félreértéseken, hazugságokon vagy összeesküvés-elméleteken alapult. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy

– nem véletlenül: ott ugyanis minden állításnak vice versa jogi következményei lehetnek; a vád, ha hamis, visszafelé is elsülhet.

Donald Trump január 12-én a Texas állambeli Alamóban, ahol megnézte az amerikai-mexikói határon az illegális bevándorlás megakadályozására épített kerítést.

Az ön értelmezése szerint mi történt múlt szerdán a Capitoliumnál? 

Zavargások, a rendbontók megtámadták a Capitoliumot. Egy nagyon eltökélt, erőszakos előörs utat tört, és összetűzést kezdeményezett a rendőrökkel. Azért tették, hogy megzavarják az elektori szavazatok hivatalos számlálását, amely éppen akkor zajlott az épületben – ez az elnökválasztási eljárás utolsó hivatalos aktusa.

Az impeachment hivatalos indoka, a Trump elleni vád a „lázadás szítása”. Ön szerint mi Trump felelőssége a szerdai eseményekben?

Nem hiszem, hogy Trump beszédének indítéka az lett volna, hogy a Capitolium megrohanására buzdítsa az őt támogató tömeget. Ugyanakkor az szinte bizonyos, hogy ezzel nyomást akart helyezni az épületben ülésező alelnökére és a kongresszusra. Azt várta volna tőlük, hogy a hivatali hatáskörükkel visszaélve az eredmények ellenére neki ítéljék az elnöki mandátumot. Amikor az események kicsúsztak a hatósági ellenőrzés alól, akkor még lett volna ideje a lehető legkeményebb szavakkal azonnal felszólítani híveit a zavargások abbahagyására, de szégyenletes módon ezt vonakodott megtenni. 

Sokan azt mondják, hogy mielőtt bárki nagyon pálcát törne a törvényhozást megostromló QAnon-hívek, Proud Boys-tagok, konföderációs zászlósok vagy a többiek fölött, érdemes végiggondolni, hogy mi történt a közelmúltban a BLM vagy az Antifa akciói során... A Capitolium ostroma volt a jelenkori amerikai demokrácia mélypontja, vagy már előbb elkezdődött a mélyrepülés?

Nagyon nagy hiba volt, hogy

És ugyanúgy nagy hiba, ha valaki most a Capitoliumnál történteket kezdi mentegetni. A két eseménysor nincs közvetlen összefüggésben, bár van egy lényeges közös pont a két történésben: minden jel szerint mindkét oldal szélsőségesei készségesen folyamodnak törvénytelen és erőszakos eszközökhöz.

Politikusok most az amerikai demokrácián ejtett sebről beszélnek. Mély ez a seb? Vagy az erre való utalgatás is csak a politikai játszma része?

Ez egy valódi mélyütés volt. És erre nagyon hosszú ideig mindenki emlékezni fog. Ennek ellenére az amerikai alkotmányos intézményrendszer erős, ellenálló, és az eseményeket szinte minden politikai szereplő egységesen elítélte. 

Erős a turbulencia az amerikai politikában. Melyek azok a tényezők, amelyek a probléma gyökereit jelentik a jelenlegi washingtoni politikai válságban?

Elsősorban az, hogy

A másik nagy probléma, hogy a közbeszéd minősége rengeteget romlott, legfőképpen a közösségi média negatív hatásai miatt. Végül, a mai világban nagyon nehézzé vált, hogy a különböző módon gondolkodó emberek már csak arról egyezségre jussanak, hogy egy vitás kérdésben mik a megkérdőjelezhetetlen tények.  

Donald Trump január 12-én a Texas állambeli Harlingenben köszönti támogatóit, miután megérkezett megszemlélni az amerikai-mexikói határon felhúzott biztonsági falat.

Ön hogyan értékeli Trump kormányzati teljesítményét, és mi a leköszönő elnök politikai hagyatéka?

Van néhány figyelemreméltó eredménye a ciklusának. Talán a legfontosabb, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak az elnöki mandátuma idején megüresedett helyeire három kiváló konzervatív jogászt ültetett, illetve az, hogy békemegállapodásokat tudott elérni a Közel-Keleten. Ugyanakkor egész kormányzását beárnyékolták a jelleméből fakadó fogyatékosságai. A politikai hagyatékán pedig elkerülhetetlenül ott marad foltként az, ahogy a választás után viselkedett, illetve az az eseménysor, amely a Capitoliumnál történt.

Milyen politikai irányba indulhat el a Trump-éra után a Republikánus Párt?

Ezt nagyon nehéz most megítélni. Az viszont látszik, hogy

azzal együtt, hogy a párt fenntartja a szélesebb konzervatív konszenzust, amely a GOP-ot az 1980-as évektől meghatározta. A legnagyobb politikai kihívás az lesz, hogy miként lehet megtartani Trump szavazóit, miközben a párt megpróbálja azon külvárosi, kertvárosi konzervatív szavazók bizalmát visszaszerezni, akik támogatását Trump elvesztette. 

Joe Biden képes lesz begyógyítani a sebeket, egyesíteni a megosztott amerikai nemzetet?

Nem lesz képes erre. De a politika hőfokát esetleg lejjebb tudja tekerni – és ma már az is valami.

--

Az interjú a Danube Institute-tal való együttműködésben készült.

fotó: National Review, MTI