Zsidó rabbi: a bestiákat előnyben részesíteni?
„A Bíróság ítélete az állatok jóllétét előbbre helyezi a vallásszabadság eszméjénél, amely alapjognak számít. Egyszerűbben fogalmazva: bestiákat részesít előnyben az emberekkel szemben” – állítja egy másik rabbi, akinek szavai bővebb elemzésre, illetve pontosításra szorulnak.
Valójában arról van szó ugyanis, hogy az Európai Bíróság jóváhagyott egy olyan tagállami szabályt, amely tulajdonképpen összhangban van azzal, amit a rabbi állít: állati jóllét a vallási szokások előtt.
Az uniós szabályozás ugyanis elismeri a vallási szokások szerinti vágás fogalmát, amely különböző kivételeket teremt az általános szabályok alól, amelyek az állatok jóllététét hivatott előmozdítani. A szabályozási logika azonban nemzeti hatáskörbe utalja azt a kérdést, hogy az adott tagállam korlátlanul teret enged-e a rituális vágásnak, netán korlátok közé szorítja azt.
A mostani vitában az állatoknak közvetlenül a leölésük előtti elkábítása jelenti a sarkalatos pontot, ugyanis mind a zsidó, mind pedig az iszlám vallási szertartás megköveteli az állat teljes mértékű kivéreztetését.
Az elkábítás kapcsán pedig mindkét hitvilág képviselői attól tartanak, hogy a kábítás negatív hatással van a kivéreztetésre.
Fontos rögzíteni, hogy az élelmiszerbiztonsági és állatvédelmi szabályok betartása még akkor is kötelező, ha a rituális vágás esetén a kábítás elhagyható.
A vágóállatok elkábítása modern vívmány
A rituális állatvágás során fontos szempont, hogy az az állat számára a lehető legkevesebb szenvedést okozza, s a kíméletességet a vallásos dokumentumok is rögzítik. Éppen ezért a vágóállatok elkábítása leölésük előtt viszonylag modern „vívmány”, nagyjából a 19. század vége óta képezi csak a vágástechnológia részét. Ráadásul az állatjólléti szempontok még ehhez képest is később váltak csak a közbeszéd részévé, ugyanis eleinte azért kábították az állatokat, hogy azokat könnyen és biztonságosan lehessen leölni.
A kábítást ellenzők – a szigorú vallási dogmákra, esetleg minőségi megfontolásokra való hivatkozás mellett – gyakran hangoztatják, hogy a kábítás egyébként is befolyással van az elvéreztetési folyamatra, esetleg közvetlen szerepet játszhat az állat elhullásában. Ez utóbbi érv egyébként vallási jelentőséggel is bír: ha az állat nem a rituális vágás következtében hullik el, akkor a tetem döghúsnak minősül, ami vallási szempontból tiltott.