Ha magyar vagy nem hagyod magad!

„2021. január 1-én a Bécsi Filharmonikusok – mint minden évben – újévi koncertet adtak. A koncertet az egész világon figyelemmel kísérték, és sokunk számára nincs új év a Musikverein Nagyterme nélkül. A Strauss dinasztia nagyszerű zeneművei minden zenebarát számára örömet okoznak és jókedvet hoznak a nappalikba. Nincs évkezdet a koncert nélkül és erdélyi gyerekkoromat is végig kísérte az újévi bécsi koncert, és valami megfejthetetlen ok miatt a legsötétebb Ceusescu-diktatúrában is nézhettük január 1-én a lenyűgöző bécsi pompát és a nagyszerű bécsi muzsikát. Sokunk számára a Musikverein egy leheletnyi nyugati impulzust juttatott be minden év első napján a szívünkbe. Nézők nélkül az idén más volt a koncert, nem volt meg az a lendület, az a dinamika, amit a közönség jelenléte, tapsa is biztosított a korábbi években, hiányzott a show, de a zene most is szépen szólt Riccardo Muti vezényletével.

Mégis történt valami, ami zavart okozott a magyar nézők számára. Az igen hosszúra nyúlt szünetben az ORF 2 tévécsatorna rossz időkre emlékeztető propaganda filmben emlékezett arra, hogy a nagyhatalmak 100 éve ítélték Ausztriának Burgenlandot. Az osztrákok egy idétlen kultúr-propaganda filmben mutatták be azt, ahogy egy vegytiszta osztrák tartomány zenélve és örömittasan csatlakozott Ausztriához. A legrosszabb osztrák birodalmi tudatot idézve azt sugallták, hogy minden osztrák, ami Burgenlandban található: az Esterházyaktól Liszt Ferencig. Mi magyarok most persze jólesően ismét arra is gondolhattunk, hogy csak a Rongyos Gárda hősiességének köszönhető, hogy Sopron és környéke nem szerepelt a filmben, mint Ausztria része. Ha ők nincsenek, akkor ma azt is végignézhettük volna, hogy Sopron és környéke ősi osztrák föld.

Felháborító volt látni, hogy a filmben főszerepet játszó férfi, náci időkre emlékeztető bőrkabátot viselve, bejárja Őrvidék nevezetességeit és hol kamerával, hol valamiféle földmérő eszközzel, kedvesen, mosolyogva jelöli ki a határt. A film egyébként a Ceausescu-korszak hazafias propaganda filmjeit megszégyenítő módon, Liszt, Haydn és magyar operett dallamokra egy »ősi« osztrák tartomány »hazatérését« mutatta be a világnak. Felháborító és elkeserítő volt a végtelenül hosszúra nyújtott, elfogult, a magyarságot semmibe vevő és az osztrák nagyságot hangsúlyozó filmet végignézni, amely alapján a világban az a kép alakulhatott ki, hogy Őrvidéken semmi magyar nincs és Liszt Ferenc osztrák zeneszerző.”