Azt hitte, Amerikában már minden meccset lejátszottak? Tévedés! November óta nem tudni ugyanis, hogy az elnökség és a képviselőház után a 2014 óta republikánus többségű szenátust is kicsavarják-e a jobboldal kezéből a demokraták. A százfős washingtoni felsőházban most 50-48 az állás a republikánusok javára, Georgia két szenátori mandátumáról pedig rendkívüli választás dönt kedden. Elemzésünk!
Nyitókép: a georgiai törvényhozás épülete Atlantában
A Republikánus Párt utolsó bástyája Washingtonban a Biden-éra kezdetén az Egyesült Államok szenátusa, amely a törvények elfogadásán túl legfelsőbb bírósági bírák és nagykövetek kinevezéséről, politikai botrányok kivizsgálásáról és államközi szerződések ratifikálásáról is dönt –
Félelmetes fegyver ez a mindenkori amerikai ellenzék kezében, melynek segítségével sok elnök kedvenc törvényjavaslatait torpedózta már meg vagy lúgozta ki a felismerhetetlenségig a politikai riválisa által dominált szenátus.
Egy előre meghatározott rend szerint minden második évben a szenátori mandátumok harmadára írnak ki választásokat az USA-ban, így kisebb-nagyobb mértékben minden elnökválasztáshoz társul szenátusi átrendeződés is.
A hivatalba lépő elnök politikai tervezését nagyban befolyásolja, hogy kormánypárti, ellenzéki vagy megosztott kongresszussal kell-e majd dolgoznia – Joe Biden megválasztott elnök pedig ezt egyelőre nem tudhatja, mivel fogalmunk sincs arról, ki lesz Georgia állam két szenátora, ezen pedig a jelenleg 48 demokrata és 50 republikánus szenátort számláló testületben gyakorlatilag minden múlik.
Történt ugyanis, hogy a tízmillió lakost számláló Georgia állam, amely egyébként a „mély déli”, azaz nagy fekete lakossággal rendelkező volt rabszolgatartó államok egyikeként az elmúlt húsz évben republikánus fellegvár volt, jórészt a szűk hatmilliós atlantai agglomeráció demográfiai változásainak köszönhetően
A 2018-as félidős választásokon óriási meglepetést okozott, hogy a demokrata Stacey Abrams alig ötvenötezer szavazattal, 1,4 százalékos különbséggel kapott ki a kormányzóválasztáson a republikánus Brian Kemptől, miközben Donald Trump 2016-ban még 5 százalékot vert rá az államban Hillary Clintonra, Mitt Romney pedig Barack Obamára 2012-ben nyolcat.
Tavaly novemberben megtörtént a lehetetlen, és 0,23 százalékos, 12 ezer (zömmel levél)szavazatnyi előnnyel Joe Biden „bekékítette” Georgiát. Hasonlóan szorosra sikerültek a georgiai szenátorválasztások is: David Perdue címvédő republikánus szenátor 49,7 százalékot kapott, 1,8 százalékot verve rá ellenfelére, a demokrata Jon Ossoff oknyomozó újságíróra; az egészségi állapota miatt lemondott Johnny Isakson helyére kinevezett, szintén republikánus Kelly Loeffler pedig 32,9-25,9 arányban kikapott Raphael Warnock baptista tiszteletestől, a demokraták jelöltjétől. Mivel azonban Georgiában csak az kaphat szenátori mandátumot, aki legalább 50 százalék plusz egy szavazattal nyeri meg a választást, sem a republikánus, sem a demokrata győztesből sem lett szenátor, a georgiai törvények pedig legkorábban az első forduló után kilenc héttel – azaz január 5-én – engedik megtartani a második fordulót, ahol a két legnépszerűbb jelölt közül lehet választani.
Ugyanakkor adatelemző legyen a talpán, aki megmondja, kinek üthetik a markát a mandátumok a holnapi választáson, ugyanis mindkét eredmény további jelöltek „zavarórepülése” mellett született: Perdue esetében, aki mindössze 0,3 százalékkal maradt el az 50 százalékos küszöbtől, egy libertárius jelölt markolt fel 1,4 százalékot – de hogy ez Perdue szenátornak vagy demokrata Ossoffnak ártott-e, azt nem tudni.
A Loeffler-Warnock csata története még bonyolultabb, mert itt nem a reguláris, a két párt egy-egy jelöltje, illetve egy-két „becsúszó” harmadik párti jelölt között zajló küzdelemről van szó: mivel a választást nem egy lejáró mandátum, hanem egy lemondás miatt kell megtartani, „dzsungelválasztást” írnak elő a georgiai törvények, azaz annyi demokrata és republikánus jelölt indul el, amennyi akar. Bár Warnock 7 százalékot vert rá Loefflerre, és így a következő fordulóban győzelme kézenfekvőnek tűnik, rá és a rajta kívül induló másik hét demokrata jelöltre összesen a választók 48,39 százaléka adta a voksát, míg Kelly Loefflerre és a másik öt republikánusra összesen 49,37 százalék húzta be az ikszet –
Mindebből az következik, hogy az amerikai politológusszakma által toss-upnak nevezett, bőven hibahatáron belül mérhető, totálisan kétesélyes választások tankönyvi eseteivel van dolgunk.
Az ABC News FiveThirtyEight elemzőműhelye néhány naponta közöl az egyes amerikai választásokról a kutatóintézetek megbízhatósága szerint súlyozott közvéleménykutatási átlagot. Ez az átlag a legutóbbi, január 2-i frissítéskor mindkét választáson a demokrata jelöltnek mutatott előnyt, ugyanakkor harmatgyengét: Ossoffot 1,3 százalékkal hozta ki Perdue elé, míg Warnockot 1,8 százalékkal mutatta Loefflernél erősebbnek. A legutóbbi tíz napban össze-vissza csapkodott az átlag, az egyik ezt, a másik azt a jelöltet hozta ki győztesnek, így csak egy a biztos: komoly előnye jelenleg senkinek nincs.
Mindkét versenyben óriási jelentősége lesz a bázis mozgósításának. E tekintetben jelenleg a demokraták egységesebbek, mivel a pár napig még hivatalban lévő Donald Trump épp összeveszett a republikánus szenátorokkal a koronavírus miatti gigantikus pénzügyi segélyen – Trump és a demokraták ki akarják szórni a népnek a kétezer dolláros segélycsekkeket, míg a fiskális konzervativizmusokat újrafelfedező republikánus szenátorok alacsonyabb összegű segélyt akarnak.
ahogy az sem, hogy David Perdue december 31-én karanténba kényszerült egy covid-pozitív kampánymunkatárssal való érintkezése miatt.
A demokrata jelöltek közül egyértelműen a régóta demokrata körökben mozgó Raphael Warnocknak nagyobb a mozgósító ereje: az 51 éves, fekete baptista lelkész abban az Ebenezer-templomban prédikál, ahol annak idején a legendás ifj. Martin Luther King polgárjogi aktivista volt a parókus. A korábban a BBC-nek dolgozó, 33 éves Jon Ossoff egy 2017-es képviselőházi választási kudarcot leszámítva politikai újoncnak számít, és fiatal fehér férfiként messze nem motiválja annyira a Georgiában egyre erősebb fekete hölgyszavazókat, mint egy lánglelkű fekete baptista lelkész. Az amerikai választásokon kulcsszerepet játszó adománygyűjtésben is a demokraták állnak jobban: erre a választásra mindkét demokrata jelölt bő százmillió dollárt tudott összekalapozni, míg a republikánusok ennek felét-kétharmadát. A republikánus jelöltek mind az üzleti életből érkeztek, Perdue korábban a Reebok sportszermultit vezette, Loeffler egy pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó óriáscéget irányított.
A számok csalnak egy picit: ha a demokraták adhatják mindkét georgiai szenátort,
A szenátus elnöke ugyanis a mindenkori alelnök, aki döntetlennel végződő szavazásokon „megtörheti a döntetlent”, és maga is szavazhat. A január 20-án hivatalba lépő Kamala Harris alelnökkel együtt tehát valójában döntetlen esetén is a demokratáké a szenátus – míg ha akár csak az egyik választást is a republikánus címvédő nyeri, megmarad a hat éve töretlen (bár immár hajszálvékony) republikánus szenátusi többség.
Szavazni mindkét oldalnak ezer az oka – a republikánusokat az motiválja leginkább, hogy a szenátus az utolsó washingtoni republikánus védvonal a teljes demokrata dominancia ellen; míg a demokratákat a „kék Georgia”, a mindeddig stabilan republikánus „mély délre” való betörés rég áhított célja tüzeli. Ha fogadnunk kellene, a címvédésre a tapasztaltabb David Perdue-nek van nagyobb esélye, míg a „kék Georgiát” inkább az aranyszájú Warnock hozhatja el – de erre a választásra hatványozottan igaz a régi maxima: it’s not over until it’s over.
A segélyvonalat hívó szülők és gyámok félelemről, reménytelenségről és zavarodottságról számoltak be azzal kapcsolatban, hogy mit jelenthetnek az új irányelvek a jövőben.
Az amerikai és európai média azt bizonygatja, hogy Elon Musk a beiktatás napján nagy lelkesedésében náci karlendítéssel ünnepelt.
Az egész világ arra vár, hogy mikor kezdődhetnek meg a béketárgyalások.
Egy szász-wittenbergi herceg a közös ősük.
Trump komolyan gondolta a woke politikák felszámolását.
„Make Amerika great again!”, „Nekünk Magyarország az első!”. Így fordíthatjuk le Kölcseyt mai nyelvre – így beszél a normalitás, ez a régi, elveszett világunk visszajövetelének ígérete.
A főpolgármester kijelentette, hogy élne Lázár János ajánlatával, és várja, hogy megbeszéljék, „az állam mikor végzi el azokat a beruházásokat, amiket az arab beruházónak már megígért”.
Örülök, hogy végre egyetértünk abban, hogy ez nagyon rossz dolog.
