Mit üzennek a békeidők Európa sírásóinak?
A terrorveszélyt hordozó illegális bevándorlás a legtöbb nyugat-európai helyszínen mostanra gyökeresen átalakította a mindennapokat.
Ivan Krastev bolgár politológus szerint a koronavírus-járvány első hullámában az ázsiai országok a kollektív érdekeket hangsúlyozó kulturális hátterük miatt teljesítettek jobban, mint más államok.
Két napja a Presseclub Concordia osztrák újságírószervezet szervezésében online előadást tartott Ivan Krastev. A bolgár politológus, a szófiai Centre for Liberal Strategies szervezet igazgatója, illetve a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen tudományos műhely munkatársa a 2020-as éveben történt amerikai, európai és globális társadalomtudományi fejleményeket elemezte.
Meglátása szerint
mivel egymásnak feszülnek a járványügyi korlátozások és az oltást ellenzők, illetve az intézkedéseket pártoló társadalmi csoportok. A két ellentétes pólus között mély ideológiai törésvonal húzódik, ami erodálja a társadalom közös intézményeit.
E folyamat azonban nem új keletű, már a járványt megelőzően jól körvonalazódott, hogy a társadalmakon belül a demokratikus intézmények és a nyilvánosság tekintélye megrendült, és a járványügyi intézkedések árnyékéban most a tudományba vetett hit is válságba került. A politológus ugyanakkor megjegyezte, hogy a közbizalom helyes mértékét nehéz megszabni, hiszen, ha semmit nem lehet megkérdőjelezni az egyértelműen antidemokratikus helyzetet teremt, viszont, ha senkinek és semminek nincs már tekintélye, és a társadalmi konszenzus sehol sem érvényesül, akkor a demokrácia sem lesz működőképes.
Arról nem is beszélve, hogy a járvány felerősítette az egyébként is egyre népszerűbb összeesküvés-elméletek terjedését, elég csak az Egyesült Államokra és a leköszönő elnök körüli vitákra gondolni. A bizonytalanság, illetve az általános bizalmatlanság ráerősített Trump nézőpontjára, miszerint elcsalták az elnökválasztást. Ha már a demokrácia alapintézményében, a választásban sincs meg a bizalom, akkor megrendülhet az egész rendszer.
Pedig a járvány első hulláma Nyugaton rendszerint megerősítette a hatalmon lévő kormányok népszerűségét, mert a félelem és a bizonytalanság miatt az emberek az államtól reméltek megoldást. Ezzel együtt járt az is, hogy a szélsőséges pártok és vezetők veszítettek a népszerűségükből, komoly krízishelyzet idején az emberek sokkal kevésbé nyitottak a szélsőséges megoldásokra. A tekintélyuralmi politikusok nehezen viselik a járványhoz hasonló kihívásokat, mivel nem tudják kontroll alatt tartani a folyamatokat.
A bolgár szakértő továbbá megjegyzete, hogy téves az a nézet, miszerint Kína jobban kezelte a járványhelyzetet, mint a nyugati demokratikus államok. A védekezésben ugyanis az ázsiai demokráciák is jobban teljesítettek, vagyis a politikai szintű általánosítás nem állja meg a helyét.
így a társadalmakon belül az emberek egyébként is hajlamosabbak az egyéni érdekek elé helyezi a közös célokat.
Európán belül a közép-európai országok tavaszi sikere alapvetően nem függ össze a központosított állami működéssel: a döntő tényező a járvány megjelenésének ideje volt. Egyes országokban már azelőtt nagyon szigorú korlátozásokat léptettek érvénybe, hogy a járvány komolyabban elterjedt volna. Ahol a járvány első hulláma nem okozott kirívóan magas halálozási arányt, ott a lakosság nyárra már nem vette olyan komolyan a járvány fenyegetését, a kormányok így a gazdasági szempontok szerint alakították a korlátozásokat. Ugyanakkor ahol súlyos volt az első hullám, ott a lakosság sokkal inkább elviselte a korlátozásokat ősszel.
Krastev végül arra is kitért, hogy a járvány az európai integráció további erősödését is megával hozhatja.
Egyrészt a tagállami szintű bezárkózás nem jelentett megoldást, hiszen egyetlen uniós állam sem lenne képes ellátni magát a közös európai erőfeszítések nélkül. Másrészt pedig a kihívások miatt komoly igényként jelentkezik arra is, hogy Brüsszel olyan egészségügyi és szociális feladatokat is átvegyen, amelyek eddig nemzetállami hatáskörben voltak.
Ennek fényében óriási eredmény, hogy az EU központilag vásárol vakcinát. Ha az uniós tagállamok elkezdtek volna egymásra licitálni, és a gazdagabb országok felvásárolták volna a szegényebbek elől az oltóanyagot, akkor az beláthatatlan feszültséghez vezetett volna. Azért viszont lehet kritizálni az Európai Bizottságot, hogy amikor a különböző cégek vakcináit előre megrendelte, akkor politikai okokból nem mert az amerikai-német Pfizer/Biontech-termékből többet előrendelni, mint a francia Sanofi vakcinájából, pedig előre lehetett tudni, hogy előbbi lesz a befutó.
Szemlézte Gergi-Horgos Mátyás