Svédország a járványügyi korlátozások ellen tüntetők szimbólumává vált Európában. A korlátozásoktól mentes életnek azonban nagy ára van, a svéd halalázási ráta gyorsan növekszik, és a kormány az adatok láttán elkezdte magyarázni a magyarázhatatlant.
Svédország a koronavírus-járvány első hullámában az európai trendtől eltérő módon nem vezetett be olyan szigorú járványügyi intézkedéseket, mint más környező országok. Központi szigor helyett az állampolgároknak a társas távolságtartás szabályainak betartására kellett törekedniük, a szabad mozgást pedig csak az 500 főnél nagyobb rendezvények tiltása korlátozta. A svéd törvényhozás ugyan hozott egy ideiglenes jogszabályt, amiben lehetővé tették a kormány számára, hogy éttermeket és bevásárló központokat bezárjon, ezzel a lehetőséggel viszont nem éltek.
A skandináv országban a járványügyi intézkedések meghatározása mindvégig a Közegészségügyi Ügynökség epidemiológusa, Anders Tegnell kezében volt, aki a nyájimmunitás elvei szerint vezetett be intézkedéseket. Ennek köszönhető, hogy a svéd állampolgárok életében – elméletileg – nem hozott nagy változást a járvány.
Az engedékeny járványügyi intézkedések miatt Svédország a korlátozások ellen tüntetők példaképévé vált,
míg a svéd zászló a kormányzati szigor ellen tüntetők szimbóluma lett egyes országokban, így például az Egyesült Királyságban és Németországban.
A brit Imperial College tanulmánya szerint Svédország a leginkább érintett Belgiumnál és Spanyolországnál jobban teljesített az első hullám során, azonban a szomszédos országokok, így Dániához, vagy Finnországhoz képest már egy más kép rajzolódik ki. A vírus megjelenésétől júniusing több mint 5 ezer svéd halt be a fertőzésbe, vagyis a svéd modelltől elvárt csoda elmaradt.
A második hullám Svédország számára jól indult. Európában gyors ütemben növekedett a fertőzések száma, míg Stockholm számára az alacsony megbetegedési ráta okot adhatott volna a svéd modell ünneplésére.
November végén rendkívül gyorsan fordult a kocka, a megbetegedések üteme a dán és brit adatok duplájára növekedett,
100 ezer svéd lakosra 698 megbetegedés jutott. December elejére az intenzív osztályos ágyak 99 százaléka megtelt, a svéd halálozási arány európai szinten is élmezőnybe került, a katonaság és a környező országok segítségére volt szüksége a skandináv államnak.
Sok híradás a svéd vezetés teljes meghátrálásról írt, ez azonban nem teljesen fedi a valóságot. November végén a svéd kormány valóban megtiltotta a 8 főnél nagyobb rendezvények, összejöveteleket megtartását, és az eddigi intézkedésektől eltérő módon nem javaslatokat fogalmaztak meg az állampolgárok felé, hanem jogszabályban rögzítették az intézkedést. Azonban a szigorítás csak a nyilvános eseményekre, így például előadásokra, vallási szertartásokra vonatkozik. A magánrendezvényeket továbbra sem tiltja semmi, az éttermek és bárok továbbra is nyitva tarthatnak.
A kormány továbbá egy új törvénytervezetet is nyilvánossága hozott, amiben ismét lehetőséget teremtenének a boltok és konditermek bezárására. A törvény viszont márciustól kerülne csak bevezetése, vagyis a gyors intézkedések a második hullám során is elmaradnak.
A folyamatosan növekvő halálozási ráta miatt a kormány elkezdte magyarázni a magyarázhatatlant, vagyis annak okait, hogy miért nem tudtak bevezetni szigoróbb intézkedéseket.
A politikai vezetés ezzel voltaképpen beismerte, hogy a svéd csoda a második hullám során is elmarad, a korlátozásoktól mentes élet árát pedig az állampolgároknak kell megfizetniük.
Gergi-Horgos Mátyás
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.