10-15 évvel korábban nem gondoltuk volna, hogy ennyire visszatérő téma lesz a jogállamiság kérdése

„10-15 évvel korábban nem gondoltuk volna, hogy ennyire visszatérő téma lesz a jogállamiság kérdése. A 7. cikk szerinti eljárás vagy a szavazás elhúzódása, vagy pedig a körülményekre tekintettel nem tudott lezárulni. Ezért volt kiemelten fontos z, hogy a költségvetés vonatkozásában feltételként legyen meghatározva a jogállamisági kritériumok megvalósulása; a megfelelő jogállami környezet feltételezi ugyanis a pénzeszközök helyes felhasználását.

A feltételrendszer azonban másodlagos jogszabálynak minősül, vagyis nem helyettesíti a szerződések rendelkezéseit. Úgy gondolom, hogy megtaláltuk a megfelelő módját annak a biztosítására, hogy amennyiben egy tagállamban sérül a jogállamiság – és ez egyértelmű összefüggésben van a költségvetéssel, akkor a Bizottság úgy dönthessen: mindaddig, amíg a sérelmezett körülmények nem kerülnek kiigazításra, nem folyósítja az anyagi támogatásokat az adott tagállam számára.

(...) 

Ezért dolgoztuk ki a „kondicionalitási-mechanizmus” kifejezést, és állapodtunk meg abban, hogy az Európai Tanácshoz fordulhasson az a tagállam, amelyik a jogállamiság sérelme miatt anyagi forrásoktól esik el. A Tanács pedig részletesen, de záros határidőn belül megvitatja az esetet. 

Mivel Magyarország és Lengyelország kétségbe vonták, hogy a feltételrendszer összhangban áll 7. cikkel - ezt Európai Tanács Jogi Szolgálata egyébként cáfolta −  e tagállamok előtt nyitva áll, hogy az Európai Bírósághoz forduljanak. Ha így tesznek, mindaddig, amíg a Bíróság ki nem mondja, hogy szerződéssel a mechanizmus összhangban áll-e vagy sem, addig a Bizottság nem hajtja végre az intézkedést.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.