Újra a francia közbeszéd tárgya lett a vallási karikatúrák kérdése

Köztudott, hogy a gyász feldolgozása egy egymásból következő emberi folyamat: a kezdeti tagadást a düh, azt az alkudozás, az alkudozást a depresszió követi, amiből pedig az elfogadás következik. 

Nem teljesen egyértelmű ugyanakkor, hogy Franciaország hol is tart ebben a folyamatban, ugyanis Samuel Paty nyíltszíni kivégzésének sajtóvisszhangja arra enged következtetni, hogy jelenleg az alkudozás és a düh vegyül egymással.

Heves reakciókat váltott ki ugyanis Mgr Le Gall toulouse-i érsek kijelentése a véleményszabadsággal, s annak korlátaival kapcsolatban. 

„Láthatjuk, hogy hova vezet az, ha valláson viccelődünk – nem marad büntetlenül” – nyilatkozta az érsek a France Bleu Toulouse nevű TV-csatornának adott interjújában. Szerinte ugyanis a Charlie Hebdo által publikált Mohamed-karikatúrák, s az ahhoz hasonló tartalmak tűzre öntött olajként hatnak egy egyébként is kiélezett konfliktusban.

Le Gall hozzátette azt is, hogy

Mgr Le Gall szavaira Jean-Luc Mélenchon, a baloldali Engedetlen Franciaország nevű párt vezetője Twitteren reagált, hangot adva azon véleményének, miszerint az érsek kijelentésével mintegy relativizálja a bűncselekmények súlyát.

Georges Méric, a Haute-Garonne megyei szocialisták elnöke úgyszintén nemtetszését fejezte ki az érsek szavaival kapcsolatban. Elmondta, hogy sajnálattal hallja mindazt, amit Le Gall megfogalmazott, s az érsek szavai visszalépést jelentenek a szekularizáció folyamatában.

Méric szerint ugyanis az istenkáromlás szabadsága köztársasági alapjog, ami a gondolkodás és a véleménynyilvánítás szabadságának körét erősíti.

Le Gall azonban nincs egyedül véleményével. A Nice-Matin napilap október 31-én közölt interjút André Marceau-val, Nizza püspökével.

„Én nem Charlie, hanem André Marceau vagyok” – fogalmazta meg a nizzai püspök, utalva a Charlie Hebdo szerkesztőségében néhány éve lezajlott mészárlás nyomán elterjedt „Je suis Charlie” – „Charlie vagyok” – szlogenre. 

„Találjuk meg önmagunkat a saját vallásunkban. E karikatúrák kérdése azonban nem az én problémám. Habár ugyanis a szólásszabadság Franciaországban szent, a felelősséget mindenkinek vállalnia kell.” – nyilatkozta Marceau, aki egyebek mellett elmondta azt is, hogy szerinte nem szabad úgy megnyilvánulni, hogy az a muszlimokat a szélsőségekbe hajszolja. Másfelől azonban a muszlimoknak is ki kell jelenteniük, hogy nem azonosulnak az erőszakkal.

A témában más egyházi személyiségek is megnyilvánultak. Jean-Louis Giordan atya, a nizzai Notre Dame bazilika korábbi plébánosa az október 29-ei támadás kapcsán kifejezett haragjának adott hangot, amely a Charlie Hebdo magatartásához hasonló tendenciák ellen irányul. Szerinte ugyanis

a szóban forgó karikatúrákhoz hasonló megnyilvánulások általánosságban ösztönzik a vallási karikatúrák terjesztését.

Erre reagálva Bruno Le Maire gazdasági miniszter egyetértett ugyan azzal, hogy a szatirikus hetilap rajzai nem feltétlenül szerethetők, Franciaországban azonban ezek a tendenciák mindenképp védendők. 

Kijelentette: „ha francia vagy, akkor még abban az esetben is védened kell a Charlie Hebdót, ha épp a Charlie Hebdo karikatúráit nem szereted. (…) Franciaként igenis védem a francia lelkületet, mint ahogy örökké védelmezni fogom magát a francia kultúrát is”.

A Le Point nevű jobbközép lap vezércikket közölt a témában, amelyben a szerző egyenesen „elképesztőnek” titulálta a püspökök nyilatkozatait, mondván, hogy az egyházi méltóságok olyanokkal szemben szorgalmaznak mértékletességet, akik nem tanúsítanak könyörületet a keresztényekkel szemben.

Ennél árnyaltabb képet igyekezett festeni a helyzetről Dominique Moïsi balliberális geopolitikai elemző, aki a Les Echos napilap által is leközölt véleménycikkében a karikatúrák terjesztése kapcsán úgy fogalmazott, hogy nem kifizetődő „gyufákkal játszani dinamitrudak közelségében pusztán azért, hogy saját identitásunkat bizonyítsuk”.

Dobozi Gergely

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.