Samuel Paty nyíltszíni kivégzése nemzeti gyászreakciót váltott ki a franciákból, amelyből a társadalom mintha most kezdene felocsúdni. Ennek jele, hogy újfent kiújult a közbeszéd a Mohamed-karikatúrákról, s ennek kapcsán egészen szélsőséges vélemények is napvilágot látnak.
Köztudott, hogy a gyász feldolgozása egy egymásból következő emberi folyamat: a kezdeti tagadást a düh, azt az alkudozás, az alkudozást a depresszió követi, amiből pedig az elfogadás következik.
Nem teljesen egyértelmű ugyanakkor, hogy Franciaország hol is tart ebben a folyamatban, ugyanis Samuel Paty nyíltszíni kivégzésének sajtóvisszhangja arra enged következtetni, hogy jelenleg az alkudozás és a düh vegyül egymással.
Heves reakciókat váltott ki ugyanis Mgr Le Gall toulouse-i érsek kijelentése a véleményszabadsággal, s annak korlátaival kapcsolatban.
„Láthatjuk, hogy hova vezet az, ha valláson viccelődünk – nem marad büntetlenül” – nyilatkozta az érsek a France Bleu Toulouse nevű TV-csatornának adott interjújában. Szerinte ugyanis a Charlie Hebdo által publikált Mohamed-karikatúrák, s az ahhoz hasonló tartalmak tűzre öntött olajként hatnak egy egyébként is kiélezett konfliktusban.
Le Gall hozzátette azt is, hogy
mindebből az következik, hogy a véleményszabadságnak – csakúgy mint más emberi szabadságjogoknak – azért igenis vannak korlátai.
Mgr Le Gall szavaira Jean-Luc Mélenchon, a baloldali Engedetlen Franciaország nevű párt vezetője Twitteren reagált, hangot adva azon véleményének, miszerint az érsek kijelentésével mintegy relativizálja a bűncselekmények súlyát.
Georges Méric, a Haute-Garonne megyei szocialisták elnöke úgyszintén nemtetszését fejezte ki az érsek szavaival kapcsolatban. Elmondta, hogy sajnálattal hallja mindazt, amit Le Gall megfogalmazott, s az érsek szavai visszalépést jelentenek a szekularizáció folyamatában.
Méric szerint ugyanis az istenkáromlás szabadsága köztársasági alapjog, ami a gondolkodás és a véleménynyilvánítás szabadságának körét erősíti.
Le Gall azonban nincs egyedül véleményével. A Nice-Matin napilap október 31-én közölt interjút André Marceau-val, Nizza püspökével.
„Én nem Charlie, hanem André Marceau vagyok” – fogalmazta meg a nizzai püspök, utalva a Charlie Hebdo szerkesztőségében néhány éve lezajlott mészárlás nyomán elterjedt „Je suis Charlie” – „Charlie vagyok” – szlogenre.
„Találjuk meg önmagunkat a saját vallásunkban. E karikatúrák kérdése azonban nem az én problémám. Habár ugyanis a szólásszabadság Franciaországban szent, a felelősséget mindenkinek vállalnia kell.” – nyilatkozta Marceau, aki egyebek mellett elmondta azt is, hogy szerinte nem szabad úgy megnyilvánulni, hogy az a muszlimokat a szélsőségekbe hajszolja. Másfelől azonban a muszlimoknak is ki kell jelenteniük, hogy nem azonosulnak az erőszakkal.
A témában más egyházi személyiségek is megnyilvánultak. Jean-Louis Giordan atya, a nizzai Notre Dame bazilika korábbi plébánosa az október 29-ei támadás kapcsán kifejezett haragjának adott hangot, amely a Charlie Hebdo magatartásához hasonló tendenciák ellen irányul. Szerinte ugyanis
a szóban forgó karikatúrákhoz hasonló megnyilvánulások általánosságban ösztönzik a vallási karikatúrák terjesztését.
Erre reagálva Bruno Le Maire gazdasági miniszter egyetértett ugyan azzal, hogy a szatirikus hetilap rajzai nem feltétlenül szerethetők, Franciaországban azonban ezek a tendenciák mindenképp védendők.
Kijelentette: „ha francia vagy, akkor még abban az esetben is védened kell a Charlie Hebdót, ha épp a Charlie Hebdo karikatúráit nem szereted. (…) Franciaként igenis védem a francia lelkületet, mint ahogy örökké védelmezni fogom magát a francia kultúrát is”.
A Le Point nevű jobbközép lap vezércikket közölt a témában, amelyben a szerző egyenesen „elképesztőnek” titulálta a püspökök nyilatkozatait, mondván, hogy az egyházi méltóságok olyanokkal szemben szorgalmaznak mértékletességet, akik nem tanúsítanak könyörületet a keresztényekkel szemben.
Ennél árnyaltabb képet igyekezett festeni a helyzetről Dominique Moïsi balliberális geopolitikai elemző, aki a Les Echos napilap által is leközölt véleménycikkében a karikatúrák terjesztése kapcsán úgy fogalmazott, hogy nem kifizetődő „gyufákkal játszani dinamitrudak közelségében pusztán azért, hogy saját identitásunkat bizonyítsuk”.
Dobozi Gergely
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Bár az Iszlám Állam területi uralma évekkel ezelőtt összeomlott, a terrorszervezet ideológiája és online hálózata továbbra is halálos támadásokra inspirál világszerte.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
Ausztráliában már most is a világ legszigorúbb fegyvertörvényei vannak érvényben, de a Bondi Beach-i tömeges lövöldözés még szigorúbb szabályokhoz vezethet.
Tizenöt embert ölt meg két fegyveres vasárnap az ausztráliai Sydney népszerű Bondi Beach strandján.
Ha a nyugati politikusok csak tizedannyira lennének bátrak, mint ez a férfi, akkor nem kellene attól tartani hogy hol és mikor csap le ismét az iszlamista terror.
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
A konfliktus egy teljesen új, veszélyes szakaszába lépett, a kockázat ma nagyobb, mint valaha.
ÉN CSAK LEÍRTAM… – Nyugat-Európában a folyamatos iszlám hódítás ma már komplett településeknél tart.
