Könyvajánló: az angolszász konzervativizmus megújítása egyre sürgetőbb

Edmund Fawcett író-újságíró a konzervativizmus történetét és fejlődését Conservatism: The Fight for a Tradition című munkájában a világnézet négy fejlődési korszakát áttekintve vizsgálja. 

A szerző meglátása szerint az első a 1830 és 1880 közötti időszak, amelyet a modernséggel szembeni frontális ellenállással jellemez a szerző. A 19. század eleji konzervatívok

amely világnézetük szerint a kapitalizmus és politikai ideológiájaként aposztrofált liberalizmus „fenyegetése alatt állt”. Ebből kifolyólag a konzervatívok kezdetben nem hittek sem a liberális fejlődésben, sem pedig a demokratikus egyenlőségben. 

Ezt követően – az 1880 és 1945 közötti közel 70 éves korszakban –

a konzervatívok egyre nyitottabbá váltak a liberális modernség felé. 

A gazdasági demokrácia elkerülése érdekében (annak részelemeit, pl. a szocializmust, unionizmust, szociáldemokráciát hevesen kritizálva) keresték a szövetséget bizonyos, a baloldal gazdasági ambícióitól úgyszintén ódzkodó szélsőjobboldali liberálisokkal.

A fenti tendenciák nyomán 20. század első felére felütötte a fejét a konzervatív liberalizmus, miközben a hagyományos, mainstream konzervatív ideológiát követők jobbközépre pozicionálták magukat. 

Utóbbiakat két eltérő nézőponttal rendelkező csoport osztotta meg: az egyik pólust a liberális demokratikus status quo-val szembehelyezkedő kompromisszumképtelen konzervatívok csoportja alkotta, miközben létezett egy pártpolitikán kívüli csoport is, akik egyenesen etikátlannak tartották azokat a konzervatívokat, akik a liberális-modern világ megalkotásán dolgoztak.

Az 1945 utáni időszakban – ez a Fawcett kategóriái szerinti korszak – a társadalmi reformok, illetve a jóléti állam szerepét a jobbközép fokozatosan elfogadni látszott.

Miután a szociálliberális gazdasági ígéretekről bebizonyosodott, hogy azok megvalósíthatatlanok, a jobbközép saját elképzeléseinek lelkes hirdetésébe kezdett: szabad piac, vállalkozási szabadság, nyitott gazdaság, alacsony költségvetések. 

Fawcett a konzervativizmus evolúciójának

negyedik korszakaként azt az időszakot jeleníti meg, amelyben egy olyan populista és libertariánus ötvözetű „kemény” jobboldal alakult ki,

amelynek üzenete: több nemzetet és kevesebb parlamentet! A szerző véleménye szerint az említett új „kemény” jobboldal a „hiperliberális” Margaret Thatcher és a nativista Donald Trump egyvelegével jellemezhető.

A fenti négy korszak sajátosságait figyelembe véve a szerző meglátása az, hogy a valódi konzervatívok számára most komoly kihívást leginkább az jelent, hogy újra felfedezze hátrahagyott identitását – miközben a konzervativizmus elmúlt 150 évére jellemző fejlődésre továbbra is szükség van. 

Aktualizálva a fentebb leírtakat, Fawcett meglátása végső soron a következő: az amerikai Republikánus Pártnak és a brit Konzervatív Pártnak

el kell döntenie, hogy a liberális demokráciát az ellenőrizetlen piacok és a nemzeti populizmus hibrid keretei között kívánják-e hagyni, esetleg újraépítik-e a megrendült politikai centrumot. 

Nem kell ugyanakkor a konzervativizmust különösebben félteni – mutat rá a szerző: hiszen épp a könyv a bizonyítéka annak, hogy e figyelemre méltóan termékeny világnézet mindig is képes volt politikai és intellektuális megújulásra.

Edmund Fawcett: Conservatism: The Fight for a Tradition. Princeton University Press. 2020. október 20.

A képen Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett című festménye látható.

Dobozi Gergely

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.