Az amerikai elnökválasztási, és a brit kormányválságot is figyelembe véve, évszázadot felölelő konzervativizmus-elemzésével Edmund Fawcett könyve hiánypótló lehet azok számára, akik az értékek és hagyományok megőrzésén alapuló világnézet lehetséges fejlődési irányait kutatnák.
Edmund Fawcett író-újságíró a konzervativizmus történetét és fejlődését Conservatism: The Fight for a Tradition című munkájában a világnézet négy fejlődési korszakát áttekintve vizsgálja.
A szerző meglátása szerint az első a 1830 és 1880 közötti időszak, amelyet a modernséggel szembeni frontális ellenállással jellemez a szerző. A 19. század eleji konzervatívok
a társadalmi egység és a nemzetgazdaság megvédésének fontosságát hangoztatták,
amely világnézetük szerint a kapitalizmus és politikai ideológiájaként aposztrofált liberalizmus „fenyegetése alatt állt”. Ebből kifolyólag a konzervatívok kezdetben nem hittek sem a liberális fejlődésben, sem pedig a demokratikus egyenlőségben.
Ezt követően – az 1880 és 1945 közötti közel 70 éves korszakban –
a konzervatívok egyre nyitottabbá váltak a liberális modernség felé.
A gazdasági demokrácia elkerülése érdekében (annak részelemeit, pl. a szocializmust, unionizmust, szociáldemokráciát hevesen kritizálva) keresték a szövetséget bizonyos, a baloldal gazdasági ambícióitól úgyszintén ódzkodó szélsőjobboldali liberálisokkal.
A fenti tendenciák nyomán 20. század első felére felütötte a fejét a konzervatív liberalizmus, miközben a hagyományos, mainstream konzervatív ideológiát követők jobbközépre pozicionálták magukat.
Utóbbiakat két eltérő nézőponttal rendelkező csoport osztotta meg: az egyik pólust a liberális demokratikus status quo-val szembehelyezkedő kompromisszumképtelen konzervatívok csoportja alkotta, miközben létezett egy pártpolitikán kívüli csoport is, akik egyenesen etikátlannak tartották azokat a konzervatívokat, akik a liberális-modern világ megalkotásán dolgoztak.
Az 1945 utáni időszakban – ez a Fawcett kategóriái szerinti korszak – a társadalmi reformok, illetve a jóléti állam szerepét a jobbközép fokozatosan elfogadni látszott.
Miután a szociálliberális gazdasági ígéretekről bebizonyosodott, hogy azok megvalósíthatatlanok, a jobbközép saját elképzeléseinek lelkes hirdetésébe kezdett: szabad piac, vállalkozási szabadság, nyitott gazdaság, alacsony költségvetések.
Fawcett a konzervativizmus evolúciójának
negyedik korszakaként azt az időszakot jeleníti meg, amelyben egy olyan populista és libertariánus ötvözetű „kemény” jobboldal alakult ki,
amelynek üzenete: több nemzetet és kevesebb parlamentet! A szerző véleménye szerint az említett új „kemény” jobboldal a „hiperliberális” Margaret Thatcher és a nativista Donald Trump egyvelegével jellemezhető.
A fenti négy korszak sajátosságait figyelembe véve a szerző meglátása az, hogy a valódi konzervatívok számára most komoly kihívást leginkább az jelent, hogy újra felfedezze hátrahagyott identitását – miközben a konzervativizmus elmúlt 150 évére jellemző fejlődésre továbbra is szükség van.
Aktualizálva a fentebb leírtakat, Fawcett meglátása végső soron a következő: az amerikai Republikánus Pártnak és a brit Konzervatív Pártnak
el kell döntenie, hogy a liberális demokráciát az ellenőrizetlen piacok és a nemzeti populizmus hibrid keretei között kívánják-e hagyni, esetleg újraépítik-e a megrendült politikai centrumot.
Nem kell ugyanakkor a konzervativizmust különösebben félteni – mutat rá a szerző: hiszen épp a könyv a bizonyítéka annak, hogy e figyelemre méltóan termékeny világnézet mindig is képes volt politikai és intellektuális megújulásra.
Edmund Fawcett: Conservatism: The Fight for a Tradition. Princeton University Press. 2020. október 20.
A képen Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett című festménye látható.
Dobozi Gergely
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy többek közt a hazánk elleni liberális politikai vegzálás miatt alakítja át gyökeresen az amerikai Külügyminisztérium struktúráját.
Az ukrán elnök azt is közölte, kikkel fog találkozni inkább.
Sikeresnek látszik az olasz miniszterelnök amerikai missziója.
A főtitkár szerint a konfliktus összetettsége miatt ezek a diplomáciai erőfeszítések komoly próbák elé állítják mindkét oldalt.
„Függésben vagyunk Amerikától” – mondta az EUobservernek, és beszélt arról is, mennyi katonát kell küldeni Ukrajnába.
Az biztos, hogy nem lesz olcsó, főleg, hogy az amerikaiak ki is maradnak a „hajlandóak koalíciójából”, az oroszok meg érthető módon kézzel-lábbal tiltakoznak ellene.
A székely tájszólását is levetkőzte Kádár L. Gellért.
A lap szerint Trump békejavaslata az oroszoknak kedvez, holott csak bevallottan jobb Oroszországot és jobb Ukrajnát akar építeni Amerika.
