A nő, aki Amerika alelnöke lesz – Kamala Harris portréja

Tavaly nyáron még szenvedélyesen támadta Joe Bident a demokrata elnökjelöltek vitáján, most viszont éppen az ő oldalán emeli győztesen az ég felé a kezét – Kamala Harris életébe gyökeres változást hozott az elmúlt egy év, mely során nem túl jól teljesítő elnökjelölt-aspiránsból megválasztott amerikai alelnök lett. És talán nincs is messze az a nap, amikor Kamala Harris még eggyel előrébb léphet.

A nemrégiben ötvenhatodik születésnapját ünneplő Harris persze jóformán minden szempontból főnyeremény a demokraták számára: nem elég, hogy nő, Kamala Harris ráadásul még nagyon színes családi háttérrel is rendelkezik – olyan színessel, hogy a progresszív amerikai sajtó egy része sokszor zavarban is van, hogy mit hangsúlyozzon vele kapcsolatban. Joe Biden alelnöke ugyanis

1964-ben.

A kis Kamala (elöl középen) húgával, édesanyjával és nagyszüleivel (Indian Express)

Harris papa és mama is a berkeley-i University of California doktoranduszai voltak, amikor megismerkedtek, előbbi közgazdászként, utóbbi biológusként doktorált. A késő ’60-as évek Amerikájában azért nem csengett olyan jól ez a családi háttér, mint mostanában – bár arról mintha kevesebb szó esne a Kamala Harris sokszínű családi hátterét és egy elnyomott társadalmi csoportból való származását magasztaló cikkekben, hogy Harris mama családja Indiában egy kifejezetten előkelő kasztba tartozott. 

A faji alapú szegregáció keretei viszont többé-kevésbé már olvadoztak, így kisiskolás korában Kamala is egyike volt azoknak a „fekete” diákoknak, akiket a diverzifikáció jegyében olyan iskolákba buszoztattak az oktatásért felelős hatóságok, ahol addig túlnyomórészt fehér diákok tanultak.

A szülők házassága azonban nem bizonyult hosszú életűnek, és Kamala hétéves korában válással végződött. Néhány évvel később édesanyja Kanadában kapott állást, ezért Kamalával és a kisebbik Harris lánnyal, Mayával együtt Montrealba költöztek.

de egyetemi tanulmányait már az Egyesült Államokban, előbb Washington (D.C.)-ben, majd pedig San Franciscóban folytatta. Harris életében az egyetemi évek alatt is fontos szerepet játszott a fekete közösség; a kaliforniai egyetemen, ahová egy esélyegyenlőségi program keretében jutott be, a fekete joghallgatók szövetségének elnöke volt.

Brown és Harris a kilencvenes évek közepén

A Willie Brown-ügy

A jogi diploma 1989-es megszerzését követően Kamala Harris a kaliforniai igazságszolgálatásban helyezkedett el: helyettes megyei ügyész lett belőle – ekkor még csak huszonhat éves volt. Harrist tehetséges ügyészként jellemezték, de karrierje első nagy lökését talán mégsem szakmai kiválósága hozta meg neki.

Publikus tény ugyanis, hogy 1994 és 1995 között Kamala Harris a nála harminc évvel idősebb Willie Brownnal, a későbbi San Franciscó-i polgármesterrel járt, aki két jól fizető állásba is beprotezsálta barátnőjét. A fiatal és csinos Kamala Harrisnek emellett persze bőven akadt lehetősége személyes kapcsolatai építésére a nyugati parti elit körében, ez pedig kétségkívül nagyon hasznos tőkét jelentett neki későbbi ambíciói megvalósításához. Habár a Harris–Brown-kapcsolatnak 1995 vége felé befellegzett,

hiszen a befolyásos exbarát a későbbi karrierje során is igyekezett egyengetni a fiatal ügyésznő pályáját.

Más kérdés, hogy Brown nepotizmusa már akkor is elég nagy port kavart a nyugati parti város közéletében, hiszen Kamala Harris úgy ült bele az általa felkínált székekbe, hogy közben a megyei ügyészségtől is felvette a fizetését – miközben oda be sem járt dolgozni. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy Harris számára idővel egyre elviselhetetlenebbé vált Brown körülötte való legyeskedése: „egy púp a hátamon” – jellemezte exbarátját 2003-as San Franciscó-i kerületiügyész-jelölti kampánya során Kamala Harris.

A Brown-affér formális részének vége után Harris ugyanis San Francisco kerületi ügyészségéhez igazolt, ahol

Utóbbiak kifejezetten Harris reszortjai volt a megyei ügyészségen is. Harris politikai karrierje 2003-ban vette kezdetét, amikor – kifejezetten ismeretlen jelöltként – megnyerte a San Franciscó-i kerületi ügyészségért folyó választást. Willie Brown leköszönő polgármester itt még egyszer visszaintegetett Kamalának, hiszen a vele folytatott viszonya miatt az ügyészjelölti kampánya során is igen sokat kellett magyarázkodnia a feltörekvő jogásznőnek. Kamala Harris 2011-ben ért addigi szakmai pályafutása zenitjére, hiszen akkor nevezték ki Kalifornia állam főügyészének.

Kamala Harris magánéletében is ekkoriban ért révbe: a New Yorki-i zsidó gyökerekkel rendelkező Douglas Emhoff ügyvédhez ment feleségül 2014-ben, férje két gyermekének mostohaanyja lett, saját gyermeke nincs.

Egy rendpárti progresszív

És hogy hogyan teljesített Kamala Harris ügyészként? Nos, erről finoman szólva is megoszlanak a vélemények, mint ahogy Harris döntései is elég ambivalens képet mutatnak. „A progresszív ügyészek feladata, hogy észrevegye az észrevétleneket, kihangosítsa a meg nem hallottakat, hogy átlássa és kezelje a bűncselekmények kiváltó okait, és hogy fényt derítsen az egyenlőtlenségre és igazságtalanságra, ami végül a bűncselekményekhez vezet” – idézi a Vox Harris önéletírását, amiből legalábbis arra következtethetünk, hogy a frissen megválasztott alelnök „progresszív ügyészként” tekint magára.

Az igaz, hogy Harris pályafutásának kezdetén a légkör nem éppen a „progresszív ügyészeknek” kedvezett, hiszen mind a republikánusok, mind a demokraták a bűnözőkkel szembeni kemény fellépés mellett foglaltak állást – így tett többek között Joe Biden is. De az is igaz, hogy

Elnökjelöltsége során jó néhány kellemetlen pillanatot okozott neki a például az iskolából lógó diákok ellen indított hadjárata. Harris szerint a lógás közbiztonsági fenyegetést jelent, ráadásul a bűn melegágya, ezért még államügyészként is teljes mellszélességgel támogatta azt a törvényt, ami pénzbírsággal vagy börtönbüntetéssel sújtja azoknak a diákoknak a szüleit, akik a tanítási napok tíz százalékánál többet hiányoztak az iskolából érdemi igazolás nélkül. Harris kampánya viszont éppen a visszájára sült el, hiszen többségében éppen az alacsony jövedelmű, gyakorta kisebbségi családok kerültek a célkeresztjébe.

Ezt a haladó kaliforniai közvélemény amúgy is csak nagyon nehezen tudta megemészteni – hát még a szintén kisebbségi családból származó Kamala Harris tálalásában.

Kamalával tehát az volt a helyzet a 2010-es évekbeli Kaliforniában, hogy érdemei – ideértve szakmai kiválóságát, céltudatosságát, kiemelkedő vitakészségét, és néhány olyan tulajdonságát is, amikről ő maga kevésbé tehetett – elismerése mellett tulajdonképpen

de a mérsékeltek között sem igazán találta meg a számítását. Korábbi kapcsolatai viszont jól beágyazták őt a nyugati parti politikai és pénzügyi elit világába, ahol Kamala Harris kétségtelenül nagyon jól kiismerte magát. Azzal, hogy alkalomadtán nem siette el néhány nagyvállalat – például a OneWest Bank – zűrös ügyeinek kivizsgálását, Harris újabb és újabb barátokra tett szert ebben a világban, akik a megfelelő pillanatban nagy segítséget nyújthattak neki további politikai céljai megvalósításában.

A női Obama

Ez a pillanat 2016-ban jött el, amikor Barbara Boxer kaliforniai demokrata szenátor bejelentette, hogy nem indul újra a következő szenátorválasztáson. Harris kapva kapott az alkalmon, és bejelentette, hogy szenátorságra cserélné a főügyészséget, amiben a leköszönő Barack Obama és Joe Biden is támogatta.

de a választási győzelem örömét beárnyékolta egy „apróság”: ugyanazon a napon egy bizonyos Donald Trump is választást nyert az Egyesült Államokban. Az egykori ügyész 2018-ban a Vogue-nak idézte fel, ahogy az elnökválasztás éjszakáján egy óriás zacskó sajtos chipsszel a kezében összeroskadva ült a kanapén, és csak azt ismételgette magának: „Ez nem lehet igaz”.

Mégis igaz volt, és ebből a szempontból némi vigaszt jelenthet Harrisnek, hogy ­– Joe Biden oldalán ugyan – végül neki is része volt abban, hogy Donald Trump csak egy ciklust tölthetett a Fehér Házban.

Harris ugyanis a nők, bevándorlók és kisebbségek – mérsékelten – lánglelkű szószólójaként nem szenvedheti Trumpot, szenátori karrierje során pedig eltökélte, hogy ott tesz keresztbe az Egyesült Államok negyvenötödik elnökének, ahol ez csak lehetséges.

amikor a szenátus igazságügyi bizottságában szokatlanul agresszív felkérdezésben részesítette Brett Kavanaugh-t, akit Donald Trump jelölt az USA legfelsőbb bíróságába. Látványosan szenvedett a kaliforniai szenátor kérdéseitől a bizottság előtt William Barr legfőbb ügyész is, akit a 2016-os elnökválasztására tett orosz kísérletek ügyében idéztek a grémium elé. A több évtizedes ügyészi tapasztalattal rendelkező Harrisnek persze igazán nem esik nehezére zavarba hozni a legtapasztaltabb politikusokat sem kellemetlen kérdéseivel, de az idei elnökválasztást megelőző demokrata elnökjelölti vitákon azért kiderült, hogy szemmagasságból vitázó ellenfélként azért Harrist sem lehetetlen sarokba szorítani. Sőt.

Érdeklődés hiányában

Kamala Harris jó szimbolikai érzékkel a 2019-es Martin Luther King-napon jelentette be, hogy demokrata színekben megméretteti magát a 2020-as elnökválasztáson. Ez egyáltalán nem volt meglepő fejlemény, Harrist már korábban is a „női Obamaként” tartották számon, a kampánystartot követő 24 órában pedig megdöntötte az össszegyűjtött kampányadományok rekordját, amit addig Bernie Sanders tartott (helló, pénzes nyugati parti cimborák!).

Az erős kezdés ellenére

ami csak kisebb részben volt annak köszönhető, hogy a kaliforniai szenátor kampánycsapata idővel inkább koncentrált a belső viszályaira, mint Harris népszerűsítésére. Merthogy Kamala Harris teljesítménye nemigen beszélt magáért a kampány során: „érti az idők szavát, időről időre beáll a woke baloldalnak kedves témák mögé, mint a fekete rabszolgák leszármazottainak fizetendő jóvátétel, a rendőrség megreformálása vagy az univerzális egészségügyi ellátás – hogy aztán kiderüljön, nincs ezek megvalósításával kapcsolatban semmi konkrét elképzelése” – írta az egykori ügyész kampányáról Leimeiszter Barnabás a Mandiner augusztus 19-i számában.

Az egyébként tehetségesen és szellemesen vitázó Kamala Harrisszel a demokrata elnökjelölt-aspiránsok tévés vitáin is megesett, hogy magyarázkodnia kellett, amihez tapasztalt ügyészként nyilván nincsen hozzászokva az ember. Az egyik első vitán

aki azzal próbálta bizonyítani rátermettségét, hogy kijelentette: fiatal politikusként még szegregációpárti kollégáival is egyezségekre tudott jutni fontos kérdésekben – ez persze pont kapóra jött Harrisnek, aki gyerekkorában a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogyan is működik a szegregáció. A kaliforniai szenátor sietett beállni azon nők mögé, akik szexuális zaklatással vádolták meg Joe Bident: Harris biztosította őket arról, hogy hisz nekik.

Az egykori ügyész határozottsága viszont látványosan szublimálni kezdett, ha ügyészi pályafutásai során hozott, gyakorta visszás döntéseiről faggatták a viták során – ezzel mások mellett Tulsi Gabbard, a különutas demokrata elnökjelölt-aspiráns tudott neki kényelmetlenséget okozni.

És ismét előállt a probléma, amivel Harris már nem először szembesült karrierje során:

a mérsékelteknek viszont nehezen fogyasztható, ahogy a kaliforniai szenátor a „vágtázva haladó” kultúrbal rázósabb ötleteihez is boldogan adja az arcát.

Kamala Harris, ahogy mondani szokás, két szék között esett a padlóra, így tavaly decemberben jobbnak látta letenni a kampánylantot, és visszatérni a szenátorsághoz.

Az őrült 2020-as év azonban újabb fordulatot hozott: az általa vitákban támadott Joe Biden őt kérte fel alelnökjelöltnek, és Bidenék várható végleges győzelme után Harrisből alelnök is lesz – és ki tudja, talán még elnök is, ha az idős Biden valamiért nem tudná kitölteni az előtte álló négyéves ciklust. Harris alelnökjelöltté emelése hatásos gesztus volt a progresszív demokraták és a különböző kisebbségi csoportok felé – Kamala mégis csak egy tapasztalt, tehetséges, színesbőrű nő, aki kiváló kapcsolatokkal, aránylag progresszív nézetekkel, és, ami talán még lényegesebb, egy túl kellemetlen közjátékoktól mentes politikai pedigrével rendelkezik. És végső soron úgy tűnik, Harrisnek már nem is annyira sürgős korábbi viselt dolgai miatt piszkálni újdonsült főnökét.

Nyitókép: Kamala Harris - Facebook