Ausztria, nem pedig Franciaország jár élen az iszlamizmus leverésében

"Amekkora tragédia a társadalom számára a november 2-ai bécsi terrortámadás, annyira kevéssé meglepő esemény Európa biztonságpolitikai szakértői számára. A bécsi és az egy héttel korábbi nizzai események nem szolgáltak mással, mint hogy újra a közbeszéd tárgyává tették azt a tényt, amely a terrorelhárítók előtt igen jól ismert: a terrorfenyegetés soha nem szűnt meg.

Ugyan az akut terrorfenyegetettség a 2014-től 2017-ig terjedő időszakhoz képest, amikor Európa népének az Iszlám Állam szirénhangjaira érzékeny európai dzsihadisták rendszeres pusztító csapásaival kellett számolnia, valóban alábbhagyott. De a dzsihadisták számára Európa továbbra is hadszintérnek számít.

Mindemellett a fenyegetés is rétegződött: egyszerre számolhatunk „magányos farkasként” fellépő terroristák, és sejtekként szervezkedő csoportosulások cselekményeivel, úgyszintén veszélyt jelentenek a kontinensre nézve az Európába visszatérő dzsihadisták is. (Megjegyzésképpen: a bécsi merénylő profilja mindkét dinamikába illeszkedik: egyszerre tartozik az Iszlám Állam nemzeteken átívelő miliőjébe, miközben terrorcselekményét önállóan hajtotta végre).

(…)

Az sem kell, hogy túl nagy meglepetést okozzon, hogy a csapás helyszíne ezúttal Ausztria volt. Azokon a remek gazdasági mutatókon alapuló kliséken túlmenően, amelyekkel az alpesi országot legtöbbször illetik, Ausztria az utóbbi időben a dzsihadista eredetű radikalizáció fokozott mértékével kényszerült szembenézni. Sokat elárul, hogy Ausztria azzal a statisztikával, hogy 300 iszlamista harcost „adott” az Iszlám Államnak, Európa legnagyobb „toborzói” közé került.

(…)

Az Ausztriába irányuló migrációs útvonalakból következően az Ausztriai dzsihadisták rendszerint a Balkán és Csecsenföld felől érkezők soraiból kerülnek ki. Évek óta aggasztják az osztrák hatóságokat azon, jellemzően bosnyákokból, koszovóiakból, albánokból és macedónokból összeállt szalafista zárványok radikalizálódása, amelyek a Grazhoz hasonló osztrák városokban az elmúlt évek során kialakultak. 

Az Ausztria és a Balkán közötti migrációs útvonal évek óta zavartalan, s ily módon alkalmas arra, hogy a harcosok, radikális tanokat közvetítő imámok, a szélsőséges vallási irodalmi források, vagyoni juttatások, sőt, fegyverek is eljussanak az alpesi országba; ráadásul a hatóságok rendszeresen tárnak fel közvetlen kapcsolatot ezen útvonal és az albán maffia között.

(…)

Az osztrák terrorelhárítás – egy-két figyelemreméltó sikert leszámítva – hosszú időre visszanyúlóan tehetetlen az ilyesfajta nagy volumenű és szofisztikált fenyegetésekkel szemben.

(…)

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Sebastian Kurz által vezetett jelenlegi osztrák kormány ne lenne tudatában a radikalizációnak, és az az által eszkalált fenyegetésnek, vagyis – hogy mást ne mondjak – az iszlamista szélsőségeknek. Épp ellenkezőleg: az elmúlt néhány év leforgása alatt Kurz és pártja az iszlamizmussal való szembeszállást politikai prioritássá tette – legyen szó a szélsőségek erőszakos vagy nem erőszakos formáiról.

Kurz sok tekintetben a francia elnök, Emmanuel Macron előfutárának számít. Az osztrák államfő ugyanis évek óta nyíltan beszél arról, amivel kapcsolatban Macron csak az utóbbi hónapokban kezdett el politikai kommunikációs stratégiát építeni: az iszlamista szeparatizmusról.

(…)

2015-ben például Ausztria jelentős felülvizsgálatot hajtott végre 1912-es iszlámról szóló, a muszlim közösségek és az osztrák társadalom többi része közötti együttélést szabályozó törvénye (Islamgesetz) tekintetében. 

A módosított törvényszöveg megalkotásáért az akkoriban Kurz által vezetett európai integrációért és külügyekért felelős minisztérium felelt; a módosított normaszöveg pedig előfeltételeket állapított meg az imámok kijelölésére vonatkozóan, továbbá tiltotta az iszlamista intézmények külföldről érkező anyagi támogatását. Kurz vezetése alatt az ország törvényben szabályozza a Muszlim Testvériség jelképeinek tilalmát, eljárások indultak a szélsőséges tendenciákat mutató kegyhelyek bezárása érdekében, imámokat toloncoltak ki az országból, és állandó megfigyelő központ alakult a politikai iszlám ellenőrzésére.

(…)

Az osztrák hatóságok – Macronhoz hasonlóan – tisztázott módon tesznek különbséget a dzsihadisták és a politikai iszlám között; jóllehet mindkét tárgykört problémásnak ítélik, mégis differenciáltan kezelik azokat.

(…)

Az iszlamisták irányából érkező, az extrémizmussal szembeszegülő jogalkotással és politikákkal kapcsolatos bizonyos kritikák könnyűszerrel lesöpörhetők az asztalról. A francia és osztrák muszlim közösségek által megfogalmazott észrevételek azonban megalapozottak lehetnek arra vonatkozóan, hogy Kurz és Macron kommunikációja nemcsak a dzsihadisták és az iszlamisták, hanem az iszlám és a muzulmán identitás egésze ellen irányul.

Az extrémizmus – legyen szó annak erőszakos vagy nem erőszakos formáiról – csakis a muszlimok csendes többségével győzhető le; ennek előfeltétele pedig az, hogy a muszlimok ne célpontként értelmezzék magukat ebben a harcban."

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.