Közjogi bravúr, szakmai szemmel: kerekasztal-beszélgetés az Alkotmánybíróságon

2020. október 14. 11:43

Az Alkotmánybíróság harmincéves teljesítményét értékelő esemény 2020. október 16-án 10:00 órai kezdettel megtekinthető az Alkotmánybíróság Facebook-oldalán, azzal, hogy a szervezők kifejezetten várják a hallgatók proaktív közreműködését a beszélgetés során.

2020. október 14. 11:43
null

Látható problémák, láthatatlan alkotmány? Az Alkotmánybíróság jogfejlesztő tevékenységének változása 1990-2020 között” címmel szervez online kerekasztal-beszélgetést az Alkotmánybíróság és az SZTE ÁJTK Közjogi Intézete a halálbüntetést alkotmányellenessé nyilvánító alkotmánybírói határozat 30. évfordulójának emlékére. 

A kerekasztal-beszélgetésen részt vesz Dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Prof. Dr. Lenkovics Barnabás és Prof. Dr. Paczolay Péter a testület korábbi vezetői, köszöntőt pedig Prof. Dr. Görög Márta, az SZTE ÁJTK dékánja mond. A beszélgetést Tribl Norbert, az Alkotmánybíróság elnöki kabinetjének tanácsadója moderálja majd.

A kerekasztal-beszélgetés a halálbüntetést eltörlő 23/1990. (X. 31.) AB határozatnak állít emléket,

amelyet 30 évvel ezelőtt, 1990. október 31-én hozott Magyarország újonnan felállított autentikus alkotmányértelmező testülete. A szervezők az esemény apropójául szolgáló döntéssel kapcsolatban kiemelik, hogy a harminc éves magyar alkotmánybíráskodás legmeghatározóbb határozatáról van szó. 

A határozathoz fűzött párhuzamos véleményében Sólyom László akkori alkotmánybíró, korábbi köztársaság elnök azt írta:

„Az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogy értelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens  rendszert alkot, amely a ma még gyakran napi politikai érdekből módosított Alkotmány fölött, mint láthatatlan alkotmány, az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál; és ezért várhatóan a meghozandó új alkotmánnyal, vagy jövőbeli alkotmányokkal sem kerül ellentétbe.”

A láthatatlan alkotmány ezen koncepciója indította el a hazai tudományos életben a diskurzust az Alkotmánybíróság jogfejlesztő szerepéről. 

A taláros testületre azért is hárult hatalmas szerep, mert noha a rendszerváltás kétségtelenül magával hozta azt a jelenséget, amelyet az alkotmányjog „alkotmányos pillanatnak” nevez, tényleges alkotmányozás ugyanakkor csak a tartalmi dimenzióban értelmezhető – ezt követően még évtizedeken keresztül egy olyan sorszámú jogszabály állt a magyar jogrendszer csúcsán, amelyet a közvélemény egyszerűen csak „sztálinista alkotmánynak” csúfolt.

Az Alkotmánybíróság múlhatatlan érdeme abban rejlik, hogy felismerte azt, hogy a „láthatatlan alkotmány” koncepciója megfelelő jogelvi alapot generál ahhoz, hogy ezt a formai anomáliát áthidalja.

Magyarán

megteremtette lehetőségét annak, hogy az Alkotmánybíróság jogfejlesztő gyakorlata mintegy hidat képezve vezesse át a magyar társadalmat a rendszerváltást követő demokratizálódáson,

miközben a testület és az így létrejövő joggyakorlat a demokratikus berendezkedés jelképévé vált.

A kétezres évek nagy kihívását Magyarország Európai Uniós csatlakozása jelentette, miközben az Alkotmánybíróság aktivizmusa következtében kritikus vélemények jelentek meg, amelyek szerint a testület olykor túlságosan nagy befolyást gyakorolt a jogrendszer fejlődési irányára. A belső demokratikus stabilitás feletti őrködés időszakát követően tehát az Alkotmánybíróság jelentősége tehát kiegészült egyfajta európai dimenzióval.

2010-ben az Alaptörvény hatálybalépésével az Alkotmánybíróság húsz éves jogfejlesztő gyakorlata visszatükröződött az Alaptörvény normaszövegében azt az üzenetet kommunikálva a társadalom irányába, hogy a testület évtizedes munkája jótékony és nélkülözhetetlen velejárója a magyar közjog fejlődésének.

2010 közjogi változásai mindemellett az alapjogi bíráskodás irányába gravitálták a taláros testület munkáját.

Az egyik legnagyobb kihívást talán a történeti alkotmány vívmányainak alaptörvényi klauzulája jelentette, amely később kiegészült az alkotmányos identitás fogalmának értelmezési kérdéseivel. 

Ennek kapcsán megjegyzendő az Alaptörvénnyel kapcsolatban, hogy a jogszabály magának az Alkotmánybíróságnak is új karaktert adott: miközben a testület a rendszerváltás óta következetesen igyekezett magát az értéksemlegesség követelményének megfeleltetve működni, az Alaptörvény kifejezetten értékhozó jellegéből fakadóan változtatott az Alkotmánybíróság jogalkalmazási természetén is.

Mindeközben az Európai Unió számos válságot élt meg, miközben az értékkonfliktus az integráció állandó jellemzőjévé vált. Ebben a környezetben a tagállamok az iránymutatást épp az Alkotmánybírósághoz hasonló testületektől várják, ez az elvárás pedig egyszerre helyezi ezeket a testületet az európai jogfejlődés középpontjába, egyszersmind álltja új kihívások elé az alkotmányértelmezőket.

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tango47
2020. november 17. 18:39
Az általad felsorolt bűneik egyike épp a Parlament által már elfogadott Zétényi-Takács féle törvény elgázolása volt Sólyom és Göncz áldásos tevékenységének köszönhetően. Mindketten a kommunista rendszer kollaboránsaivá váltak ezzel.
Salamander
2020. október 20. 16:37
Teljesen téves Sólyom László megítélése, a 23/1990 AB határozat, és a láthatatlan alkotmány kérdésköre. Néhány szempont: 1. Az alkotmánybíróság a 1949. évi XX. törvény alapján kifejezetten hátráltatta a társadalmi átalakulást. Sólyom sima "átmenetet" biztosított a bukott politikai rendszer ügynökei részére az SZDSZ-el együtt. 2. A "láthatatlan alkotmány" jelensége is tipikusan liberális attitűd a korlátok aktivista módú kikerülésére. Az akkori alkotmányban megmaradt töredezett védelem egyik pillére a halálbüntetés volt, amely erőteljes visszatartó erőt és félelmet keltett a megváltozott politikai légkörben boldogulni igyekvő kommunista ügynökök részére. 3. A halálbüntetés eltörlése alkotmányellenes volt, mert Sólyom teljesen önkényesen "átvette" az Országgyűlés hatáskörét. Pont az a szerv sértette éveken keresztül a jogállamiságot és az alkotmányt, amelynek védenie kellett volna. 4. Ennek okán a rendszerváltás a társadalom többségének kárára zajlott le és a felelősöket nem lehetett felelősségre vonni. A közélet és a magyar jogtudomány mind a mai napig hurcolja ezt a alapjogi féloldalasságot. A gyurcsány-félék, Simor Andrások, Biszku Bélák és a soros szervezetek közéleti ámokfutása és az igazságszolgáltatás mélyrepülése is ennek az aktivista alkotmánybírói működésnek köszönhető, amely összefogva az SZDSZ-el Göncz államfővel nagyon súlyos jogállamisági károkat okozott. EZÉRT NEM ÜNNEPELNI KELL ezt a szégyenteljes eseménysorozatot, hanem rámutatni a felháborítóan jogellenes társadalomromboló magatartásra és árulásra, Sólyom László és társai tekintetében, s ennek fényében helyre tenni őket!
P.S.
2020. október 20. 16:37
Az AB-t a kommunista parlament kreálta 1989-ben. Prominens személyeit is ők nevezték ki. Így lett ez a banda a kommunista vezetők , majd módszerváltás haszonélvezőinek Helytartó tanácsa, vétó joggal. Ezért nem lett elszámolás a múlt bűnöseivel, ezért nem kapuk vissza az elkobzott föld és ingatlan tulajdonunkat, Ezért "privatizálhatták" elrabolt és más cégeinket. Legnagyobb gazembere a bandának Sólyom László aki az ország szemébe hazudta, hogy a tulajdon azért nem jár vissza, mert az államosítás törvényes volt. A gazember csak azt hallgatta el, hogy minden államosítási törvénynek volt egy utolsók közötti passzusa, hogy az állam kártérítéssel tartozik a tulajdonos felé. Soha nem teljesült, tehát az államosítás semmis. "Tulajdonjog nem szűnik meg az elkobzással". Legalább évjáradékot fizethetne az állam egy beszedett orgazda adóból, amit a privatizátortól, vagy jelenlegi bitorlótól szed be, a tulajdonosnak.
Senye Péter
2020. október 20. 16:37
Alkotmánynak mondhatjuk egy ország törvényeinek és jó szokásainak összességét.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!