Több nyugati sajtóorgánum is felfedezte, hogy a jogállamisági jelentés politikai keretezése erősen magyar és lengyel fókuszú. Ennek kapcsán egy januári elemzést ajánlanak mindenki figyelmébe, amely a körülmények tükrében igen kis hangsúlyt kapott - pedig arra figyelmeztet, hogy ilyen alapon csaknem Európa egésze a vádlottak padjára ültethető.
Abban, hogy az Európai Bizottság által szeptember végén közzétett jogállamisági jelentésének itthoni és lengyelországi fogadtatása közel sem rózsás, nincs semmi különös. Magát a dokumentumot több hónapos politikai keretezés harangozta be, amelynek
fókuszában az a narratíva állt, miszerint Lengyelország és Magyarország közjogi rendszere súlyos jogállamisági hiányosságokat mutat.
Sikerült azonban annyira túllőni a célon, és a két közép-európai ország ellen folytatott lejárató kampány a nyugati sajtónak is szemet szúrt – ráadásul olyannyira, hogy például a brit Express és a FR24 News tegnap egy januári cikket bányászott elő a jobboldalisággal korántsem „vádolható” The Guardian-től, „Senki se gondolja, hogy csak Lengyelország és Magyarország sért jogot az EU-tagállamok közül” [Make no mistake: Poland and Hungary aren’t the only EU states abusing the law] címmel.
A januári beszámoló egy Centre for European Reform nevű, brüsszeli székhelyű think tank elemzésén alapul, amely weboldalán közzétett hitvallása alapján jelentéseivel az Európai Unió működését hivatott segíteni.
A brüsszeli agytröszt jelentése nyilvánvalóan a szokásos szempontokat figyelembe véve foglalkozik a Lengyelországban és Magyarországon tapasztalható jogállamisági tényezőkkel. Ezen túlmenően azonban több súlyos megállapítást tesz más olyan tagállamokra vonatkozóan, akik a brüsszeli narratíva szerint jellemzően az Európai Unió „jó tanulói” közé sorolandók. Mi több,
a jelentés szerint olyan országok sorolhatók a „törékeny” („flawed”) demokráciák körébe, mint Belgium, Ciprus, Franciaország, Görögország, Olaszország és Portugália.
Megtudhatjuk továbbá, hogy a német Max Planck Institute for Comparative Public Law and International Law Görögországban súlyos hibákat tárt fel az igazságszolgáltatás függetlensége kapcsán.
A rendszerhibák (pl. indokolatlanul elhúzódó eljárások, korrupció, szakértelem hiánya) mellett az intézet említ egy olyan 2017-es esetet is, amelyben politikai indíttatásból
a görög bíróságok előtt eljárás indult Andreas Georgiou, az ország fő statisztikusa ellen amiatt, mert Georgiou pontos statisztikákat közölt az Európai Unióval.
Ez azért okozott problémát az országnak, mert korábban a dél-európai uniós tagállam kormányzatokon átívelő gyakorlatot követve, ferdített statisztikák alapján jutott kedvezőbb hitelekhez.
Hogy Spanyolországban a kommunista-szocialista kormány milyen stratégiával készül leépíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét, arról tegnap írtunk.
De ha már Dél-Európában járunk: a brüsszeli think tank januári jelentésében Olaszországra vonatkozóan azt állapította meg, hogy itt a bírói eljárások elhúzódása a tagállamok túlnyomó többségénél sokkal inkább tapasztalható, s hogy az elévülési jogszabályok rendszerszinten teszik lehetővé a bűnözők számára azt, hogy megússzák az eljárás alá vonást. A think tank egy a Reuters által végzett 2016-os kutatásra hivatkozva állítja, hogy
az olasz parlamenti képviselők 10 százaléka tudta elkerülni a felelősségre vonást a bűncselekményekre vonatkozó elévülési szabályok miatt.
A térképen északabbra pillantva azt találjuk, hogy Franciaországban sem jobb a helyzet: itt a hatóságok olyan jogalkotással válaszoltak a terrorcselekményekre, amelyek szűk körű bírói felügyelet mellett teszik lehetővé az állampolgárok széles spektrumú megfigyelését. Nem nehéz belátni:
a gyakorlat súlyos alapjogi jogsértéseknek ágyaz meg Franciaországban.
A tanulmányból megtudhatjuk továbbá, hogy a 2019-es World Press Freedom Index szerint a sajtószabadság helyzete mindössze 9 tagállamban minősül „jónak”, s hogy egyre több helyen tapasztalható a politikai nyomás erősödése ezen a téren.
Ennek egészen
kirívó és hajmeresztő példáinak természetesen azok a máltai és szlovák esetek számítanak,
amelyekben oknyomozó újságírókat öltek meg, mély politikai válságot idézve elő az említett országokban.
A fentiek mellett az Express emlékeztetője természetesen említi Boris Johnson saját képviselőivel és az Európai Unióval folytatott kettős kálváriáját annak kapcsán, hogy a brit kormány az Európai Unióval kötött megállapodását megszegve kezdeményezett a szerződésben foglaltakat gyökeresen felülíró jogalkotást az Egyesült Királyságban.
Minden jel arra utal, hogy a britek más okokból, s nem pedig főként a jogállamiság kérdése miatt okoznak majd fejtörést az Európai Uniónak.
Visszatérve a Bizottság 2020-as Rule of Law riportjára: a dokumentum összefoglalója 14-szer említi Magyarországot és Lengyelországot, a két országra nézve zömmel lesújtó kontextusban.
Összehasonlításképpen: az említett Görögország 7-szer, Franciaország 6-szor szerepel, előbbi inkább, utóbbi pedig egyértelműen a pozitív példák között. Ugyanez igaz Olaszországra, amely tagállamot az összefoglaló 9-szer említ.
A további érdekességek sorában említendő, hogy a jogállamisági jelentés hányszor alkalmazza az „aggály” („concern”) és a „súlyos aggály” („serious concern”) kifejezéseket. A listát Lengyelország vezeti 28 aggállyal és 2 súlyos aggállyal.
A lengyeleket a sorban Bulgária követi („16 aggály”, 3 „súlyos aggály”), de „dobogós” helyen végzett Ausztria is a maga 16 „aggályával”.
Magyarország teljesítménye 11 „aggállyal” s 1 „súlyos aggállyal” az ötödik helyre volt elég, Románai ugyanis megelőzött bennünket 15 aggállyal. Bennünket az írek követnek szintén 11 „aggállyal” – náluk nincs „súlyos aggály”.
Ha a fentiekből az a következtetés vonható le, hogy Ausztria például kevésbé jogállam, mint Magyarország, akkor a méltányosság, ha pedig ennek ellenkezője, akkor pedig az objektivitás hiányzik a jogállamisági jelentésből.
Akárhogy is, uniós pénzeket egy ilyen kétes módszertanú jelentés eredményeihez kötni felelőtlen, és a legkevésbé sem jogállami.
Dobozi Gergely
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
A lengyel külügyminiszter szerint újabb szakaszba lépett az orosz–ukrán háború.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
Nem csak Ukrajnában terjednek a vadabbnál vadabb pletykák.
Az Európai Unióban a többség szép lassan átvenné a magyar migrációs politika elemeit, csakhogy a népakarat teljesülését az Európai Unió Bírósága akadályozza. A törvényes parlamentek és kormányok azonban készek a cselekvésre.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
Bemutatta az ukrán parlamentnek az ország ellenállóképességi tervét, a hadielemzők hangosan felnevettek.
Szeptemberben is dinamikus volt a bruttó átlagkereset növekedése, igaz a megelőző hónapokhoz képest lassabb. A közszférában 14,1 százalékkal emelkedett az átlagkereset éves alapon, így elmondható, hogy ez az ágazat húzta a növekedést. A minimálbér emelésének is köszönhetően jövőre is érdemben, 4-5 százalékkal növekedhet a reálbér.
