Több nyugati sajtóorgánum is felfedezte, hogy a jogállamisági jelentés politikai keretezése erősen magyar és lengyel fókuszú. Ennek kapcsán egy januári elemzést ajánlanak mindenki figyelmébe, amely a körülmények tükrében igen kis hangsúlyt kapott - pedig arra figyelmeztet, hogy ilyen alapon csaknem Európa egésze a vádlottak padjára ültethető.
Abban, hogy az Európai Bizottság által szeptember végén közzétett jogállamisági jelentésének itthoni és lengyelországi fogadtatása közel sem rózsás, nincs semmi különös. Magát a dokumentumot több hónapos politikai keretezés harangozta be, amelynek
fókuszában az a narratíva állt, miszerint Lengyelország és Magyarország közjogi rendszere súlyos jogállamisági hiányosságokat mutat.
Sikerült azonban annyira túllőni a célon, és a két közép-európai ország ellen folytatott lejárató kampány a nyugati sajtónak is szemet szúrt – ráadásul olyannyira, hogy például a brit Express és a FR24 News tegnap egy januári cikket bányászott elő a jobboldalisággal korántsem „vádolható” The Guardian-től, „Senki se gondolja, hogy csak Lengyelország és Magyarország sért jogot az EU-tagállamok közül” [Make no mistake: Poland and Hungary aren’t the only EU states abusing the law] címmel.
A januári beszámoló egy Centre for European Reform nevű, brüsszeli székhelyű think tank elemzésén alapul, amely weboldalán közzétett hitvallása alapján jelentéseivel az Európai Unió működését hivatott segíteni.
A brüsszeli agytröszt jelentése nyilvánvalóan a szokásos szempontokat figyelembe véve foglalkozik a Lengyelországban és Magyarországon tapasztalható jogállamisági tényezőkkel. Ezen túlmenően azonban több súlyos megállapítást tesz más olyan tagállamokra vonatkozóan, akik a brüsszeli narratíva szerint jellemzően az Európai Unió „jó tanulói” közé sorolandók. Mi több,
a jelentés szerint olyan országok sorolhatók a „törékeny” („flawed”) demokráciák körébe, mint Belgium, Ciprus, Franciaország, Görögország, Olaszország és Portugália.
Megtudhatjuk továbbá, hogy a német Max Planck Institute for Comparative Public Law and International Law Görögországban súlyos hibákat tárt fel az igazságszolgáltatás függetlensége kapcsán.
A rendszerhibák (pl. indokolatlanul elhúzódó eljárások, korrupció, szakértelem hiánya) mellett az intézet említ egy olyan 2017-es esetet is, amelyben politikai indíttatásból
a görög bíróságok előtt eljárás indult Andreas Georgiou, az ország fő statisztikusa ellen amiatt, mert Georgiou pontos statisztikákat közölt az Európai Unióval.
Ez azért okozott problémát az országnak, mert korábban a dél-európai uniós tagállam kormányzatokon átívelő gyakorlatot követve, ferdített statisztikák alapján jutott kedvezőbb hitelekhez.
Hogy Spanyolországban a kommunista-szocialista kormány milyen stratégiával készül leépíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét, arról tegnap írtunk.
De ha már Dél-Európában járunk: a brüsszeli think tank januári jelentésében Olaszországra vonatkozóan azt állapította meg, hogy itt a bírói eljárások elhúzódása a tagállamok túlnyomó többségénél sokkal inkább tapasztalható, s hogy az elévülési jogszabályok rendszerszinten teszik lehetővé a bűnözők számára azt, hogy megússzák az eljárás alá vonást. A think tank egy a Reuters által végzett 2016-os kutatásra hivatkozva állítja, hogy
az olasz parlamenti képviselők 10 százaléka tudta elkerülni a felelősségre vonást a bűncselekményekre vonatkozó elévülési szabályok miatt.
A térképen északabbra pillantva azt találjuk, hogy Franciaországban sem jobb a helyzet: itt a hatóságok olyan jogalkotással válaszoltak a terrorcselekményekre, amelyek szűk körű bírói felügyelet mellett teszik lehetővé az állampolgárok széles spektrumú megfigyelését. Nem nehéz belátni:
a gyakorlat súlyos alapjogi jogsértéseknek ágyaz meg Franciaországban.
A tanulmányból megtudhatjuk továbbá, hogy a 2019-es World Press Freedom Index szerint a sajtószabadság helyzete mindössze 9 tagállamban minősül „jónak”, s hogy egyre több helyen tapasztalható a politikai nyomás erősödése ezen a téren.
Ennek egészen
kirívó és hajmeresztő példáinak természetesen azok a máltai és szlovák esetek számítanak,
amelyekben oknyomozó újságírókat öltek meg, mély politikai válságot idézve elő az említett országokban.
A fentiek mellett az Express emlékeztetője természetesen említi Boris Johnson saját képviselőivel és az Európai Unióval folytatott kettős kálváriáját annak kapcsán, hogy a brit kormány az Európai Unióval kötött megállapodását megszegve kezdeményezett a szerződésben foglaltakat gyökeresen felülíró jogalkotást az Egyesült Királyságban.
Minden jel arra utal, hogy a britek más okokból, s nem pedig főként a jogállamiság kérdése miatt okoznak majd fejtörést az Európai Uniónak.
Visszatérve a Bizottság 2020-as Rule of Law riportjára: a dokumentum összefoglalója 14-szer említi Magyarországot és Lengyelországot, a két országra nézve zömmel lesújtó kontextusban.
Összehasonlításképpen: az említett Görögország 7-szer, Franciaország 6-szor szerepel, előbbi inkább, utóbbi pedig egyértelműen a pozitív példák között. Ugyanez igaz Olaszországra, amely tagállamot az összefoglaló 9-szer említ.
A további érdekességek sorában említendő, hogy a jogállamisági jelentés hányszor alkalmazza az „aggály” („concern”) és a „súlyos aggály” („serious concern”) kifejezéseket. A listát Lengyelország vezeti 28 aggállyal és 2 súlyos aggállyal.
A lengyeleket a sorban Bulgária követi („16 aggály”, 3 „súlyos aggály”), de „dobogós” helyen végzett Ausztria is a maga 16 „aggályával”.
Magyarország teljesítménye 11 „aggállyal” s 1 „súlyos aggállyal” az ötödik helyre volt elég, Románai ugyanis megelőzött bennünket 15 aggállyal. Bennünket az írek követnek szintén 11 „aggállyal” – náluk nincs „súlyos aggály”.
Ha a fentiekből az a következtetés vonható le, hogy Ausztria például kevésbé jogállam, mint Magyarország, akkor a méltányosság, ha pedig ennek ellenkezője, akkor pedig az objektivitás hiányzik a jogállamisági jelentésből.
Akárhogy is, uniós pénzeket egy ilyen kétes módszertanú jelentés eredményeihez kötni felelőtlen, és a legkevésbé sem jogállami.
Dobozi Gergely
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A politikai inga ismét fordulni látszik: a csalódottság, a változás iránti igény és a magas részvétel mind azt jelzik, hogy a választás új korszakot nyithat Csehországban.
A hétvégi megmérettetés sztárja is az „orosz propaganda” lesz? Megismétlődik a román példa?
Egyértelmű üzenetet kapott Tseber Roland.
Egy tizenöt drónból álló kötelék után most már aztán tényleg vizsgálatot indítanak.
Bár az Európai Unió és Magyarország külpolitikája gyakran eltér, van egy terület, ahol Brüsszel és Budapest szoros együttműködésben dolgozik.
„Nem is dőlnénk be ilyen dolognak, ezt abszurdnak tartom” – üzente a korábbi német kancellár.
Mozgalmas meccse volt a magyarnak.
„Mindenre fel kell készíteni a fiatalokat. Tényekkel, érzékenyítő foglalkozásokkal” – válaszolta egy férfi kollégánk kérdésére.
