A nemzeti identitások és az EU jövője

"Az Unió legújabb alapszerződése, az úgynevezett Európai Unióról szóló szerződés 4. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Azaz maga a legfontosabb európai uniós jogforrás biztosítja a jogi lehetőséget arra, hogy az uniós szervek és a tagállamok között az identitásról békés és gyümölcsöző párbeszéd alakulhasson ki.

Ez a nemzeti identitásra vonatkozó új rendelkezés kifejezetten nagy szakirodalmi érdeklődést generált, és mára már több alkotmánybíróság is foglalkozott a jogilag nehezen meghatározható „nemzeti identitás” kérdésével. Ezen vizsgálódások alapján a nemzeti identitás három értelmezését lehet elkülöníteni.

Az első, legszűkebb értelmezés szerint ez a tagállamoknak adott „engedmény” csak azokra az esetekre vonatkozik, ahol a tagállami alkotmányok az alapjogok uniós védelmi szintjénél magasabb védelmi szintet garantálnak az egyének számára. Azaz lényegében nemzeti identitás helyett alkotmányos identitásról van inkább szó, és az egyedi tagállami identitásnak csak azt a szeletét ismeri el az Unió, ahol a tagállami alkotmány védelmi szintje meghaladja az uniós alapjogvédelmi szintet. Az adott tagállam ezt az általa biztosított többletvédelmet az uniós kontextusban az ún. alapjogi fenntartás révén tudja érvényesíteni. Ilyen alapjogi fenntartással például a német Szövetségi Alkotmánybíróság több alkalommal élt is már. Egy esetben például egy uniós jogon alapuló aktus, egy európai elfogatóparancs végrehajtását akadályozta meg a német alkotmányos identitás szigorúbb mércéjére tekintettel."

(...)

"A második lehetséges szűk értelmezés szerint a nemzeti identitás fogalmát kizárólagosan az Európai Unió Bíróságának van hatásköre értelmezni. E megközelítés értelmében a luxemburgi székhelyű bíróság az egyedüli és kizárólagos fórum annak eldöntésére, hogy az adott szabály vagy aktus kapcsolatban áll-e a tagállam nemzeti identitásával. Azaz az adott tagállam nemzeti identitását nem maga az érintett tagállam, hanem az uniós bíróság értelmezi és védelmezi."

(...)

"Ha belegondolunk, elég faramuci helyzet ez. Egy, a nemzeti identitásokról vajmi keveset tudó szerv egyedül illetékes a kérdésben. Az uniós bíróság gyakorlatának áttekintése alapján valóban arra a következtetésre juthatunk, hogy Luxemburg tényleg nem bocsátkozik valódi párbeszédbe a tagállami alkotmánybíróságokkal. Kivételes, főleg nyelvhasználattal kapcsolatos esetekben ismeri el csupán a tagállamok nemzeti identitását az uniós joggal szemben. Az Unióban a luxemburgi bíróság joggyakorlata alapján lényegében egy sántikáló, klaudikáló rezsim alakult ki: az uniós bíróság sokszor azt sem akarja meghallani a tagállamok részéről, amit egyébként a tagállamok jóindulatúan közölni akarnak."

(...)

"A harmadik, általam szorgalmazott értelmezés szerint nemzeti identitásra vonatkozó uniós szerződési cikk lehetőséget teremt a valódi bírósági párbeszédre a luxemburgi bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok között. E párbeszéd véleményem szerint nélkülözhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a nemzeti identitásból fakadó közösségi igények harmonikusan érvényesülhessenek. Véleményem szerint az új alapszerződés világossá tette, hogy az uniós és tagállami jogrendszerek hierarchikus modellje helyett a jogrendszerek közötti egyenjogúságra és hálózatiságra helyezendő a hangsúly. E megközelítés alapján a tagállami alkotmányjognak létezik egy olyan tartománya, amely kikerülhet az uniós jog elsőbbségének abszolút fennhatósága alól."

(...)

"A megoldás az érdemi bírói párbeszéd, a tagállami bíróságok szövetsége, németül Verfassungs­gerichts­verbund megteremtése és fenntartása lehet. E párbeszéd és együttműködés mellett a magyar Alkotmánybíróság is elkötelezte magát döntéseivel.

Végeredményben az Európai Unió jövője azon áll vagy bukik, hogy képes-e megvédeni polgárai egyéni méltóságát és ezen keresztül közösségei nemzeti identitását. Az EU és a nemzeti identitások védelme nem áll konfliktusban egymással. Éppen ellenkezőleg! A nemzeti identitások védelme és az Európai Unió kölcsönösen erősíti és kiegészíti egymást. Bármelyiket hangsúlyozzuk is túl a másik rovására, annak az érző, élő emberi személy fogja a kárát látni."

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.