A konzervativizmus válsága

"Siena városházája ad otthont a reneszánsz korszak egyik legjelentősebb freskójának. A művet Amrogio Lorenzetti festette 1339-ben, egy évtizeddel azt megelőzően, hogy a városban a fekete halál felütötte volna a fejét; a freskó két világot, a jó és a rossz kormányzást jeleníti meg. 

A jó kormányzást szemléltető oldalon a boltok nyitva vannak, a munkahelyek a dolgozókat várják, az emberek táncolnak, a jogot megtestesítő Iustitiát pedig maga Isten irányítja. 

(…)

A rossz kormányzás oldalán Iustitia béklyók közt hever a zsarnok lábainál, Kapzsiság, Kevélység, Hiúság, Düh, Viszálykodás, Árulás és Háború alakjai szemlélődésének kereszttüzében. 

Lorenzetti freskóját ajánlom minden konzervatív figyelmébe, az Atlanti-óceán mindkét partján. Samuel Lubell lengyel származású politológus történelmi korszakokra tekintet nélkül állítja, hogy a politikában mindig is két oldal, a „nap pártja” és a „hold pártja” állt szemben egymással, amelyek „fényerejüket az általuk kibocsátott hősugárzásból nyerik”. 

Ronald Reagan és Margaret Thatcher óta a jobboldal mindig is a „nap pártja” volt mind a tengerentúlon, mind pedig az Egyesült Királyságban. Mára viszont reális a veszélye annak, hogy a „hold pártjává” válnak, hacsak nem történik valamiféle radikális változás mind a politikusok személyében, mind pedig a pártok által megjelenített politikai ideológiai irányvonalak tekintetében. 
Ha pedig Lorenzetti freskóján ma kellene megjeleníteni ezeket a pártokat, akkor a „rossz kormányzásról” szóló oldalra kerülnének.

(…)

A jobboldal két tényezőből kovácsolt politikai előnyt – a gyakorlatias és kompetens szemléletmódból és az intellektusból.
Előbbi szempont hagyományosan a konzervativizmus előnyös tulajdonságai közé tartozik. Mind a Republikánusok, mind pedig a Tory párt azt kommunikálva kovácsol előnyt, hogy kormányzásuk alatt pénzünk és országunk is nagyobb biztonságban van az ő kezeik között, mint ha ezen értékek felett politikai ellenfeleik rendelkeznének. 

Másképp fogalmazva: ha légvárakat akarsz építeni, szavazz a baloldalra; ha azonban házad értékét inkább megőrizni szeretnéd, ha a bűnözőket a börtönökben, s nem pedig az utcákon látnád szívesen, akkor szavazatod a jobboldalt illeti.

(…)

A fentiekből 2020-ban, amikor a Nyugatot halálos járvány sújtja és egy keleti rivális fenyegeti, joggal következne, hogy a konzervatívok megduplázhatják eddigi előnyüket – hiszen ez az év az, amikor a szavazók a szakértelmet és a biztonságot igazán várnák a kormánytól. Mégis, a konzervativizmus napja mintha veszített volna a fényéből.

(…)

Mind az Egyesült Királyságban, mind pedig az Amerikai Egyesült Államokban az a politikai oldal vallott kudarcot a koronavírus-válság kezelésében, amelyiktől a kompetens hozzáállást a közvélemény leginkább várná.

(…)

Van esély a konzervativizmus megújulására? Talán, de csak akkor, ha megfelelően reagál korszakunk két legnagyobb kihívására. Egyike ezeknek az egyenlőség és az igazságosság – két olyan témakör, amelynek kapcsán a jobboldalt a legtöbb támadás éri. (…) A konzervatívok érvelhetnek például úgy, hogy a hátrányos helyzetűek az érdemek szerinti mobilitás és az egyenlő felemelkedési lehetőségek megteremtésén, mindemellett pedig a gazdaság erősítésén keresztül emelhetők fel. 

(…)

A holnap konzervatívjainak két értékrendszerre kellene fókuszálniuk: konzervativizmusból természetszerűleg fakadó hagyománytiszteletre – s ezzel együtt a klasszikus liberalizmusból fakadó értékek megtartására –, ezen felül pedig a pragmatikus kormányzás szempontjainak alkalmazására.

(…)

A konzervativizmus a történelem során többször is képes volt sikeresen újraértelmeznie magát – ez az időtállóság titka."

(Társszerző: Adrian Wooldridge)

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.