Ronald Reagan és Margaret Thatcher óta a jobboldal mindig is a „nap pártja” volt mind a tengerentúlon, mind pedig az Egyesült Királyságban. Mára viszont reális a veszélye annak, hogy a „hold pártjává” válnak, hacsak nem történik valamiféle radikális változás mind a politikusok személyében, mind pedig a pártok által megjelenített politikai ideológiai irányvonalak tekintetében.
Ha pedig Lorenzetti freskóján ma kellene megjeleníteni ezeket a pártokat, akkor a „rossz kormányzásról” szóló oldalra kerülnének.
(…)
A jobboldal két tényezőből kovácsolt politikai előnyt – a gyakorlatias és kompetens szemléletmódból és az intellektusból.
Előbbi szempont hagyományosan a konzervativizmus előnyös tulajdonságai közé tartozik. Mind a Republikánusok, mind pedig a Tory párt azt kommunikálva kovácsol előnyt, hogy kormányzásuk alatt pénzünk és országunk is nagyobb biztonságban van az ő kezeik között, mint ha ezen értékek felett politikai ellenfeleik rendelkeznének.
Másképp fogalmazva: ha légvárakat akarsz építeni, szavazz a baloldalra; ha azonban házad értékét inkább megőrizni szeretnéd, ha a bűnözőket a börtönökben, s nem pedig az utcákon látnád szívesen, akkor szavazatod a jobboldalt illeti.
(…)