Lendületet vesztett, vagy csak jobbra tolódik Macron pártja?

Lemondott a francia elnök pártjának két prominens tisztviselője, Pierre Person főtitkárhelyettes és Aurore Bergé pártszóvivő is (tettüket további, kisebb jelentőségű párton belüli lemondások is követték). Előbbi

– írja a The Times.

Personhoz hasonlóan megtartva párttagságát, Aurore Bergé pártszóvivő szintén lemondott pozíciójáról, amelynek oka, hogy a politikus alulmaradt a szeptemberi párton belüli frakcióvezetőválasztáson Christophe Castanerrel szemben. 

Person a Le Monde-nak adott interjújában csalódását fejezte ki amiatt, hogy pártja mindössze a második hely megszerzésére volt elég a 2019-es európai parlamenti választásokon, ráadásul az idén tartott helyhatósági választások alkalmával sem volt képes szépíteni. Ez számára azt jelenti, hogy a választók kiábrándultak Macron pártjából. 

Person szavaiból kiderül, hogy a politikus úgy véli, hogy a maga részéről eddig is mindent megtett a párt egységéért; ennek kapcsán azon nagyvonalúnak szánt lépésére emlékeztet, amikor visszalépett a pártelnöki tisztségért folyó párharc közepette, zöld utat adva Stanislas Guerininek a pozíció betöltésére. Szembesülve azonban pártja jelenlegi helyzetével, úgy véli, hogy mindenki számára optimális, ha lemond meglévő pozíciójáról is (megjegyzésképpen: párttagnak ugyanakkor megmarad, csak a menedzsmenttől marad távol).

A POLITICO értesülései szerint Macron pártja a 2017-es politikai logikának vált a rabjává, amely a 2017-es elnökválasztásra fókuszált, mindmáig azonban képtelen új üzenettel előállni. Person tagadta az oldal azon felvetését, hogy döntésének hátterében a Guerini pártelnökkel való konfliktusa áll. Mint fogalmazott,

lépésének célja, hogy „elektrosokként” hasson pártjára, és arra sarkallja az LREM-et, hogy újradefiniálja magát.

A France 24 cikkéből arra lehet következtetni, hogy erre szükség lehet. Macron ugyanis 2022-ben újrázásra készül, a közelmúlt eseményei azonban nem adnak túl sok okot az optimizmusra az elnök számára. Annál is inkább, mivel idén tavasszal több LREM-képviselő is „dezertált”, megfosztva Macron pártját a Nemzetgyűlésen belüli abszolút többségétől (mindazonáltal a francia közjogi rendszer lehetővé teszi, hogy az LREM még ennek ellenére is képes legyen törvényt hozni az alsóház segítségével). 

Kérdés persze, hogy ha képes is Macron pártja ismét magára találni, milyen módon teszi ezt. A 2022-es választások alkalmával

a jelenlegi elnök esélyes kihívója minden bizonnyal a szélsőjobboldali Marine Le Pen lesz, s több jel is arra utal, hogy ez a tény mintha kizökkentette volna Macron pártját a politikai centrumból.

A The New York Times elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy a közelmúltban egyre karakteresebben vesz át szélsőjobboldali jegyeket Macron pártja az addig margón lévő Nemzeti Front narratívájából.

A fősodratú politikai kommunikáció részévé vált ugyanis a francia „ensauvagement” kifejezés, amelyet a szélsőjobb következetesen arra használ, hogy a Franciaország társadalmában végbemenő kedvezőtlen folyamatokat illesse.

A kifejezés magyarul körülbelül „barbarizmust”, „kulturálatlanságot” jelent, s Le Penék általában a migrációban rejlő kockázatokra és a bűnözés elharapózására hívják fel vele a figyelmet.

A cikkből kiderül, hogy Macron pártja is egyre többet használja a kifejezést, mintegy a legitim diskurzus tárgyává téve egy addig tabunak számító problémakört.

„A magam részéről igenis következetes használója vagyok a kifejezésnek [ensauvagement]”

– a nyilatkozat ráadásul Gérald Darmanin belügyminiszter szájából érkezik, ami különös nyomatékot adhat az elmondottaknak, aki egyébként egyúttal a párt listavezetője is.

Ahogy arra a Times elemzése is utal, a párton belül többen is helytelenítik, hogy szélsőjobboldali tendenciák jelentek meg az LREM-en belül – legalábbis a kommunikáció szintjén.

Dobozi Gergely

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.