Nigel Farage arra kérte Murrayt, magyarázza meg: szükségszerű-e, hogy a Black Lives Matter mozgalom valamilyen formában létezzen Nagy-Britanniában is.
Murray válaszában kifejtette: „Amerika és Nagy-Britannia nagyon különböző országok. Gyűlölöm az Amerika-specifikus faji kérdések importálását a brit kontextusba.” A korábban számos európai országban üzletelő Farage közbevetésére, miszerint Nagy-Britannia európai szomszédainál jóval toleránsabb rengeteg vallási és faji kérdésben, Murray helyeslőleg úgy reagált: nincs olyan ország Európában, amelynek kormánya a brithez hasonló sokszínűséget mutathatna fel, „és nem úgy tűnik, mintha ezzel szemben bármilyen ellenkezés volna”.
Farage kérdésére, hogy miért robbant akkorát a George Floyd-ügy, Murray úgy válaszolt: azért, mert az aktivisták „előkészültek, készek voltak, és várták, hogy indulhassanak. Ennek a mozgalomnak mártírokra van szüksége. Mártíriumot keres. Már adott is nekünk hamis mártírokat” – fogalmazott Murray a 2014-es fergusoni rendőri erőszakra utalva, az azt követő perben ugyanis kiderült, az áldozat saját maga provokálta ki a fegyveres rendőri válaszreakciót.
„Két olyan generáció van Amerikában, akiknek azt tanították, hogy Amerika a legrosszabb ország a világon”
– mutatott rá Murray, majd a tanítás kapcsán hozzátette: azok, akik ma Amerikában a fajgyűlölet kapcsán rendszeresen az „edukálódás” szükségességére hívják fel a figyelmet, „mindig a legműveletlenebb emberek, akikkel csak találkozni lehet. Sosem voltak sehol, semmilyen más civilizációval nem tudják összehasonlítani az amerikai civilizációt, azt gondolják, Amerika az egyetlen ország, ahol valaha rabszolgaság volt.”
Murray úgy látja, a rasszizmus vádja mai társadalmunkban az egyik legsúlyosabb vád, és „lehetetlen bizonyítani – egyezményes definíciója nem lévén –, ahogy cáfolni is lehetetlen”. A Black Lives Matter rasszizmus-definícióját Murray úgy foglalta össze: „bárki, aki ellenez minket vagy mindazt, amit első követelésünk farvizén becsempészünk, rasszista”. Ez a stratégia Murray szerint a hidegháború idején különböző amerikai egyetemeken, részben szovjet finanszírozással felbukkanó peace studies, azaz béketanulmányok körüli politikai légkörhöz hasonlít: aki a béketanulmányokat nem szerette, arra rásütötték, hogy békeellenes.