A kolonizáció folyamata nem játszott olyan meghatározó gazdasági szerepet a gyarmatosító államok fejlődésében, mint azt a kutatók jelentős része állítja. Az amerikai Mises Institute munkatársa a gyarmatosítás gazdasági és társadalmi hatásainak kiegyensúlyozottabb elemzésének szükségességére hívja fel a figyelmet.
Lipton Matthews üzleti elemző cikkében arról ír, hogy egyes történészek a nyugati, gyarmatosító országok ipari forradalom utáni gyors fejlődését a gyarmatok jelentős erőforrásaival magyarázzák. E nézőpont azonban csak részben fedi a valóságot, hiszen egészen a második világháborút követő évtizedig a fejlett nyugati országok az energiaforrások terén szinte teljesen önellátóak voltak.
Egyes európai országokban, így például az Egyesült Királyságban a belföldi nyersanyag készletekben jelentkező többlet mértéke olyan nagymértékűnek bizonyult, hogy a kapacitások jelentős részét a külkereskedelemben értékesítették.
A kereskedelem volumene sem volt meghatározó a gyarmatosító országok és a harmadik világ között.
1800-tól a második világháborút megelőző időszakig az európai export mindösszesen 9 százaléka irányult a fejlődő világba, így az akkori viszonyok szerint a bruttó nemzeti termék kevesebb, mint 1 százalékát jelentették a gyarmati exportok.
A szerző úgy véli, az imperialista országok számára a gyarmatosítás sok esetben gazdasági lassulást, nem pedig gyors ütemű fejlődést eredményezett. Erről tanúskodik az is, hogy a gyarmatosító európai országok – köztük az Egyesült Királyság, Franciaország és Portugália – a XIX. században lassabb gazdasági növekedést produkáltak, mint a gyarmatokkal nem rendelkező Belgium, Németország és Svédország. Azonban miután Belgium a XX. század elején a gyarmatosítás útjára lépett, a belga gazdasági növekedés megtorpant.
Gyakori érv továbbá, hogy a gyarmatosítás felelős az afrikai kontinensen tapasztalható társadalmi problémákért. A szerző azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a hasonló általánosító érvek elkerülésével a gyarmatosítás társadalmi vonzatait hatékonyabban lehet elemezni.
Tény, hogy a gyarmatosító országok az etnikai feszültségek fokozására törekedtek, de ez önmagában nem jelent magyarázatot a kontinens összes társadalmi problémájára.
Ezt támasztja alá Matthew Lange és Andrew Dawson szociológusok tanulmánya is: az afrikai kontinensen tapasztalt polgárháborúk hosszát, illetve a lázadások mértékét vizsgálva nem látható szignifikáns különbség a volt gyarmati és a gyarmati múltan nem rendelkező országok között.
Matthews hangsúlyozza, hogy a fejlődésben lévő országok gazdasági és társadalmi problémaink elemzésekor nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a gyarmatosítás előtti időkből örökölt intézményrendszerre, valamint az egyes országok társadalmi és földrajzi körülményeire. Afrikában a kolonizáció örökségével ugyanis egyre kevésbé magyarázható a modern állami intézmények minősége, valamint az egy főre jutó jövedelem mennyisége. Így várhatóan az új publikációkban az általánosítások helyett az összetettebb gazdasági és társadalmi érvek kerülnek előtérbe.
Gergi-Horgos Mátyás
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Jelentős élelmiszerár-emelkedést okozhat az az uniós javaslat, amely súlyos vámokkal és adókkal lehetetlenítené el az orosz műtrágya behozatalát. A függőség csökkentése alapvetően nem lenne probléma, ha az EU önellátó lenne, de erre egyelőre nincs remény.
Túlságosan is óvatosak a cégek, nem mernek beruházni, ezért is kellett közbelépnie a kormányzatnak és elindítania több ösztönző programot. Ezeknek pedig már most látszik a hatása .
Öntötte a támogatást az elmúlt másfél évben a lengyel gazdaságba az Európai Unió vezetése, még az elzárt csapokat is megnyitották, hogy a számukra szimpatikus Donald Tusk erőit segítsék. Az eredmény viszont finoman szólva sem sült el jól.
Az új törvény jól vizsgázott: nem került külföldiek kezébe a magyar föld.
„Amit vállaltunk, azt teljesítettük” – szögezte le a miniszterelnök.
Az ukrán gazdaság lényegében a Nyugat infúziójára szorult, hogy elkerülje az összeomlást.
A patrióták előre fognak törni, noha erővel próbálják visszatartani őket – mondja Ben Shapiro. A CPAC Hungaryre látogató konzervatív amerikai politikai kommentátorral Orbán Viktorról, az orosz–ukrán háborúról és Donald Trump politikájáról is beszélgettünk.
Mit gondol az európai társadalom az unió teljesítményéről? Szükség van-e a tagországok szerint Ukrajna csatlakozására? Milyen megélhetési kihívásokkal szembesül a lakosság? Íme az Európa Projekt vizsgálat eredményei.
