Cikkajánló: Téves a gyarmatosítás gazdasági hatásairól alkotott kép   

Lipton Matthews üzleti elemző cikkében arról ír, hogy egyes történészek a nyugati, gyarmatosító országok ipari forradalom utáni gyors fejlődését a gyarmatok jelentős erőforrásaival magyarázzák. E nézőpont azonban csak részben fedi a valóságot, hiszen egészen a második világháborút követő évtizedig a fejlett nyugati országok az energiaforrások terén szinte teljesen önellátóak voltak. 

Egyes európai országokban, így például az Egyesült Királyságban a belföldi nyersanyag készletekben jelentkező többlet mértéke olyan nagymértékűnek bizonyult, hogy a kapacitások jelentős részét a külkereskedelemben értékesítették.

1800-tól a második világháborút megelőző időszakig az európai export mindösszesen 9 százaléka irányult a fejlődő világba, így az akkori viszonyok szerint a bruttó nemzeti termék kevesebb, mint 1 százalékát jelentették a gyarmati exportok.

A szerző úgy véli, az imperialista országok számára a gyarmatosítás sok esetben gazdasági lassulást, nem pedig gyors ütemű fejlődést eredményezett. Erről tanúskodik az is, hogy a gyarmatosító európai országok – köztük az Egyesült Királyság, Franciaország és Portugália – a XIX. században lassabb gazdasági növekedést produkáltak, mint a gyarmatokkal nem rendelkező Belgium, Németország és Svédország. Azonban miután Belgium a XX. század elején a gyarmatosítás útjára lépett, a belga gazdasági növekedés megtorpant. 

Gyakori érv továbbá, hogy a gyarmatosítás felelős az afrikai kontinensen tapasztalható társadalmi problémákért. A szerző azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a hasonló általánosító érvek elkerülésével a gyarmatosítás társadalmi vonzatait hatékonyabban lehet elemezni.

Tény, hogy a gyarmatosító országok az etnikai feszültségek fokozására törekedtek, de ez önmagában nem jelent magyarázatot a kontinens összes társadalmi problémájára.

Ezt támasztja alá Matthew Lange és Andrew Dawson szociológusok tanulmánya is: az afrikai kontinensen tapasztalt polgárháborúk hosszát, illetve a lázadások mértékét vizsgálva nem látható szignifikáns különbség a volt gyarmati és a gyarmati múltan nem rendelkező országok között. 

Matthews hangsúlyozza, hogy a fejlődésben lévő országok gazdasági és társadalmi problémaink elemzésekor nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a gyarmatosítás előtti időkből örökölt intézményrendszerre, valamint az egyes országok társadalmi és földrajzi körülményeire. Afrikában a kolonizáció örökségével ugyanis egyre kevésbé magyarázható a modern állami intézmények minősége, valamint az egy főre jutó jövedelem mennyisége. Így várhatóan az új publikációkban az általánosítások helyett az összetettebb gazdasági és társadalmi érvek kerülnek előtérbe. 

Gergi-Horgos Mátyás 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.