A kolonizáció folyamata nem játszott olyan meghatározó gazdasági szerepet a gyarmatosító államok fejlődésében, mint azt a kutatók jelentős része állítja. Az amerikai Mises Institute munkatársa a gyarmatosítás gazdasági és társadalmi hatásainak kiegyensúlyozottabb elemzésének szükségességére hívja fel a figyelmet.
Lipton Matthews üzleti elemző cikkében arról ír, hogy egyes történészek a nyugati, gyarmatosító országok ipari forradalom utáni gyors fejlődését a gyarmatok jelentős erőforrásaival magyarázzák. E nézőpont azonban csak részben fedi a valóságot, hiszen egészen a második világháborút követő évtizedig a fejlett nyugati országok az energiaforrások terén szinte teljesen önellátóak voltak.
Egyes európai országokban, így például az Egyesült Királyságban a belföldi nyersanyag készletekben jelentkező többlet mértéke olyan nagymértékűnek bizonyult, hogy a kapacitások jelentős részét a külkereskedelemben értékesítették.
A kereskedelem volumene sem volt meghatározó a gyarmatosító országok és a harmadik világ között.
1800-tól a második világháborút megelőző időszakig az európai export mindösszesen 9 százaléka irányult a fejlődő világba, így az akkori viszonyok szerint a bruttó nemzeti termék kevesebb, mint 1 százalékát jelentették a gyarmati exportok.
A szerző úgy véli, az imperialista országok számára a gyarmatosítás sok esetben gazdasági lassulást, nem pedig gyors ütemű fejlődést eredményezett. Erről tanúskodik az is, hogy a gyarmatosító európai országok – köztük az Egyesült Királyság, Franciaország és Portugália – a XIX. században lassabb gazdasági növekedést produkáltak, mint a gyarmatokkal nem rendelkező Belgium, Németország és Svédország. Azonban miután Belgium a XX. század elején a gyarmatosítás útjára lépett, a belga gazdasági növekedés megtorpant.
Gyakori érv továbbá, hogy a gyarmatosítás felelős az afrikai kontinensen tapasztalható társadalmi problémákért. A szerző azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a hasonló általánosító érvek elkerülésével a gyarmatosítás társadalmi vonzatait hatékonyabban lehet elemezni.
Tény, hogy a gyarmatosító országok az etnikai feszültségek fokozására törekedtek, de ez önmagában nem jelent magyarázatot a kontinens összes társadalmi problémájára.
Ezt támasztja alá Matthew Lange és Andrew Dawson szociológusok tanulmánya is: az afrikai kontinensen tapasztalt polgárháborúk hosszát, illetve a lázadások mértékét vizsgálva nem látható szignifikáns különbség a volt gyarmati és a gyarmati múltan nem rendelkező országok között.
Matthews hangsúlyozza, hogy a fejlődésben lévő országok gazdasági és társadalmi problémaink elemzésekor nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a gyarmatosítás előtti időkből örökölt intézményrendszerre, valamint az egyes országok társadalmi és földrajzi körülményeire. Afrikában a kolonizáció örökségével ugyanis egyre kevésbé magyarázható a modern állami intézmények minősége, valamint az egy főre jutó jövedelem mennyisége. Így várhatóan az új publikációkban az általánosítások helyett az összetettebb gazdasági és társadalmi érvek kerülnek előtérbe.
Gergi-Horgos Mátyás
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Egyre hangosabban hallatják a hangjukat azok a szakértők, akik a mesterséges intelligenciával foglalkozó nagyvállalatok tőzsdei túlértékeltségére és a veszélyes pénzáramlásokra is felhívják a figyelmet. Vajon mi lesz ebből? Újabb dotkomlufit fújunk?
A Tisza Párt vagyonadója először az 5 milliárd feletti vagyonokat célozta, aztán már az 1 milliárd felettieket is. Ha így folytatódik, hamarosan azok is fizethetnek, akiknek semmijük sincs, csak hitelük. A történelem jól ismeri az ilyen gazdaságpolitikát. A történet vége mindig ugyanaz lett, a gazdagok elmentek, a középosztály pedig fizetett.
Mráz Ágoston Sámuel arra is felhívta a figyelmet, hogy pozitív gazdasági hatása van Magyarországra annak, ha sikerül békét, tűzszünetet vagy a konfliktust kompromisszummal lezáró tárgyalási eredményt elérni a tervezett tárgyaláson.
A gazdálkodási környezet kiszámíthatósága minden ágazatban javult.
A miniszterelnök tiszta vizet öntött a pohárba – ezért fontos a béke.
A befektetési szakember nem csak a mesemondásban erős. Több tévedése kifejezetten azt bizonyítja, hogy gazdasági téren sem lát jól a pályán.
Idén megkezdődhetett volna több fontos vasútvonal felújítása, de a beígért összeg még mindig nem érkezett meg.
Öt pontban, miért is mutatja a hazai politikai trendek változását a Békemenet sikere.
