Az EU egyik súlyos hiányossága pedig épp az ebben rejlő lehetőségek kiaknázatlanságában áll.
Az Egyesült Államokat a fejlettségi szint tekintetében kis lemaradással Kína követi. Az ország esetében a stratégiai előnyt egyrészt a techcégek felett gyakorolt elsöprő állami befolyás jelenti, másrészt pedig az, hogy Kína az utóbbi években a gyártás és a fejlesztés területein is technológiai nagyhatalommá vált.
Mivel Kína állami berendezkedése gyökeresen eltér attól az elképzeléstől, amit az EU a jogállamisággal kapcsolatban időről időre megfogalmaz, az ázsiai ország sem számít követendő példának;
az EU ugyanakkor nagymértékben függ a kínai cégektől is
– például az 5G-infrastruktúra kiépítésének ügyében.
Már csak a cégek miatt sem könnyű
A digitalizáció jelenlegi állása arra enged következtetni, hogy a függetlenség elérése számos kihívást rejt. Egyike ezeknek, hogy Nyugaton a kibertér túlnyomó része magánvállalatok fennhatósága alatt áll, amelyek szövevényes szerződéses konstrukciók által összetett hálózatot alkotnak.
Mindeközben a kiberteret általánosságban a szabályozatlanság jellemzi (magyarán a jogalkotás egyelőre nem alkalmas arra, hogy az életviszonyokat a szükséges mértékben lekövesse);
ami azonban még nagyobb probléma, hogy a szakpolitikai koncepciók is egyelőre kidolgozatlanok, e körben pedig egyre nagyobb nyomás helyeződik az uniós politikusokra.
Ki termeli valójában az európai burgonyát?
A Bertelsmann Stiftung elemzése a probléma összetettségét az élelmiszer ellátási láncán keresztül érzékelteti. Az ok teljesen egyértelmű: az ágazat az állampolgárok alapvető létszükségletének kielégítésére irányul, s a digitális forradalom a gazdaságnak ezt a szektorát is elérte.
Ha a burgonyatermesztés példáját vesszük, szembetűnő, hogy
már igen sok helyen a művelés és a betakarítás is gépek által vezérelt.
Ahogy arra a Bertelsmann Alapítvány elemzése rámutat, ezek az eszközök – noha a közvetlen gyártó német székhelyű cég – rengeteg olyan alkatrészt tartalmaznak, amelyek német-amerikai közös gyártásban készülnek el, az ezeket működtető szoftverek pedig jellemzően kínai, tajvani vagy dél-koreai fejlesztésűek.