A skót függetlenség nem magától értetődő, de módosítani kell a szemléletmódunkon ezt illetően

„Épphogy elmúlt az 1975-ös európai népszavazás 45. évfordulója, de kijózanító hatással bír, ha áttekintjük az azt övező kampánystratégiákat. A kérdés ekkor úgy szólt: »Ön szerint az Egyesült Királyság maradjon az Európai Közösség része?«

A két oldal ekkor sem tartózkodott az apokaliptikus retorikától: a maradáspártiak ekkor leginkább attól tartottak, hogy a közös piactól való függetlenedés esetén az élelmiszerellátás kerül veszélybe, míg a kilépéspártiak a brit nemzeti vagyon „elpárolgásától” féltették a társadalmat, továbbá attól, hogy a Franciaországgal egyesülve új államalakulattá válik.

Még 45 év elteltével is jól azonosítható a hisztériakeltési szándék a hangok többsége között, jóllehet észszerű véleményt megfogalmazók ekkor is megszólaltak. »Bármelyik eredmény is legyen a végső, egyik sem vezet nemzetünk bukásához. Ha döntés születik, az a rendszer részévé válik, és az ország folytatja működését (vagy működésképtelenségét) ahogy tette ezt eddig is.« – mondta 45 évvel ezelőtt Michael Palin komikus.

Ez az álláspont ma is rengeteg tanulsággal szolgál, de felfogható egyfajta tervként is arra nézve, hogy hogyan is kellene hozzáállnunk az eljövendő népszavazásokhoz – ideértve a skót függetlenség kapcsán tartandót is.

A lényeg, hogy a jövőre nézve ellenállóvá tegyük maguknak a hisztériakeltéssel szemben.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.