Úgy tűnik, hiába volt a halasztás. A három hónappal később, június 28-án megrendezett második fordulóban pontosan ezek a tendenciák folytatódtak. Sőt, a kedvezőtlen tendenciák mintha még mélyebbé váltak volna az eltelt idő alatt. Azaz nem mondhatjuk, hogy jót tett volna a halasztás a francia demokráciának.
Ha két tényben kellene összefoglalni a francia önkormányzati elnökválasztás lényegét, akkor azt mondhatnánk, hogy ez a két tény a történelmi szinten is alacsony részvétel, és a zöld áttörés. Míg ugyanis március közepén mindenki azon szörnyülködött, hogy a távolléti arány magasabb, mint ötven százalék, addig június végén már azt vették apatikusan tudomásul, hogy a távollét a hatvan százalékot is meghaladta. Ahogy márciusban, úgy most is mindenki azzal nyugtatta magát, hogy a járvány miatti félelem miatt nem mertek az emberek elmenni választani, a helyzet azonban nem ennyire egyszerű.
Míg ugyanis valóban, a koronavírus-járvány Franciaországban is iszonyatos pusztítást okozott, addig a távollét mellett azt is láthatjuk, hogy a hagyományos középpártok, azaz a Les Républicains és a szocialisták gyengén szerepeltek, még ha néhány, számukra kulcsfontosságú várost meg is tudtak tartani. Hozzájuk hasonlóan, a kormánypárt sem örülhetett vasárnap este. Velük szemben viszont a Rassemblement National és a zöldek legalábbis megtartották állásaikat, de az utóbbiak esetében komoly nyereségekre is szert tettek Bordeaux, Strasbourg és Lyon megszerzésével."