Nem az EU ellen támad, hanem csupán az Unió működésének alapjaira emlékeztet a német alkotmánybíróság ítélete

A német alkotmányjogi panasz benyújtói szerint az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlási (PSPP és CSPP; illetve együtt: EAPP) programjai ultra vires, vagyis hatásköri túllépést jelentő aktusok. A kifogásolt programokat az EKB 2014 őszétől kezdődően, monetáris politikai célok alapján indította el, hogy így biztosítsa mennyiségi könnyítéssel (QE) a pénzkínálat növelését.  Az EKB kötvényvásárlási programja (Public Sector Purchase Programme, PSPP) nem közvetlenül a kibocsátótól veszi meg a papírokat, hanem csak azután, hogy forgalomba kerültek. 

Az indítványozók hivatkoztak a német alkotmányos identitás sérelmére is, mivel a kifogásolt rendelkezések elvonják a Bundestag alaptörvényben rögzített költségvetési hatáskörét. Az alkotmányjogi panaszokban azt kifogásolták, hogy sem a szövetségi kormányzat, sem pedig a Bundestag nem tette meg azokat az intézkedéseket a szóban forgó programokkal kapcsolatban, amelyek a hatásköreinek és Németország alkotmányos identitásának megóvásához szükségesek lettek volna.

A karlsruhei bírák május 5-én közzétett döntése értelmében ugyan közvetlen állami finanszírozás nem megállapítható, ennek ellenére a testület felszólította a német kormányt és szövetségi törvényhozást a program felülvizsgálatára. Egészen pontosan fel kell szólítaniuk az EKB-t, hogy bizonyítsa a kötvényvásárlási program arányosságát. Az EKB ezzel kapcsolatos korábbi döntései ugyanis nem összeegyeztethetők az uniós joggal Andreas Voßkuhle, a német alkotmánybíróság elnöke szerint. A testület úgy látja, hogy az EKB eljárása „Ultra vires” aktust testesít meg, vagyis túllép az uniós intézmények számára szabott hatáskörön. 

Tulajdonképpen az Európai Unió Bíróságának (EUB) feladat lenne az uniós jog betartása feletti őrködés, és ezzel annak megítélése is, hogy az EKB jogszerűen működik-e. Annak elkerülése érdekében azonban, hogy különböző uniós intézkedések a német állam hatáskörét esetlegesen csorbítják,

És ezt bármely német állampolgár indítványozhatja, ha panasszal fordul a testülethez.  

Amit nagyon fontos hangsúlyozni a mostani döntés esetében, hogy ez az első alkalom, amikor a német alkotmánybíróság egyoldalúan hatáskörtúllépést állapít meg uniós intézmény kapcsán. Különösen pikánssá teszi a helyzetet, hogy a kötvényvásárlási programot az EUB korábban már rendben lévőnek találta. Az EUB 2018-as állásfoglalása szerint ugyanis a vizsgált programok nem a fiskális, hanem a monetáris politika körébe tartoznak, a róluk való döntés a formálisan független EKB hatásköre. A német alkotmánybíróság szerint pedig ezzel a lépéssel maga az EUB is túllépett hatáskörén, mivel elmulasztotta megvizsgálni a program lehetséges szélesebb körű gazdasági-társadalmi hatásait. Az ugyanis, hogy az EKB-nak nincs felhatalmazása gazdasági vagy társadalompolitikai kérdésekben dönteni, még nem jelenti azt, hogy intézkedéseinek ne lehetnének ilyen hatásai. A kötvényvásárlási program pedig éppenséggel hatással lehet az államadósságra, a magánszféra megtakarításaira, a nyugdíjakra és a nyugdíjrendszerre, az ingatlanárakra és a piacképtelen vállalatok megmentésére, amelyet az uniós elvek között rögzített arányosság mérlegelése során figyelembe kell venni és ennek tükrében mérlegelni a megjelölt monetáris politikai célkitűzést.

Jóllehet a német taláros testület elnöke, Voßkuhle igyekezett hangsúlyozni az eset kivételes jellegét, óhatatlanul adódik a kérdés, hogy milyen hatással lehet más uniós tagállamokra, hogy az EU legerősebb országának alkotmánybírósága egyszerre ró fel hatáskör-túllépést az EU két vezető intézményének, az uniós jegybanknak és bíróságnak. 

A német alkotmánybíróság indoklása szerint fontos, hogy lehetősége legyen a tagállamoknak védekezni az EU lopakodó hatáskör-bővítési kísérletei ellen.

A tagállami és uniós hatásköri igények közötti feszültséget „az európai integrációs eszmével összhangban, együttműködve kell kiegyensúlyozni, és a szempontok kölcsönös figyelembe vételével tompítani. Ez jellemzi az Európai Uniót, amely egy államokból, alkotmányokból, közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszerekből álló csoportosulás.” – fogalmaz az ítélet szövege.

A német politikai és gazdasági élet szereplői kockázatosnak látják a lépést az EU egysége szempontjából. „Hadüzenetként” értékelte a tekintélyes müncheni Ifo gazdaságkutató intézet a német alkotmánybíróság döntését az EKB kötvényvásárlási programja kapcsán. Sokan pedig már az EU egyben tarthatóságát féltik a karlsuhei ítélet kapcsán. 

A Bundestag EU-ügyekkel foglalkozó bizottságának kereszténydemokrata elnöke szerint „a jogközösség eróziójához” vezethet a tény, hogy a német alkotmánybíróság megkérdőjelezte az EUB egy korábbi döntését. Abban az esetben, ha rendszer válik abból, hogy tagállami bíróságok felülvizsgálják az EUB döntéseit, „el tudom képzelni, mi minden történik majd a jövőben Lengyelországban, Magyarországon vagy más uniós tagállamokban” – fogalmazott a Tagesspiegelnek.

Mások azzal próbálják meg csillapítani a kedélyeket, hogy az ítélet végül is nem állapította meg a kötvényvásárlási programról, hogy jogellenes állami finanszírozás lenne. A gyakorlatban pedig ez azt jelenti, hogy felszólítják az EKB-t, hogy három hónapon belül mutassa be a PSPP program arányosságát igazoló vizsgálatának eredményét. 

A Bundesbank számára viszont ez azt jelentheti, hogy

ha mégsem sikerülne bizonyítani három hónapon belül az EKB-nak a program arányosságát, akkor a német központi bank nem vehet részt a továbbiakban a kötvényvásárlásokban.

Ennek pedig uniós szinten is következményei lennének, tekintettel arra, hogy a Bundesbank az EKB legnagyobb résztulajdonosa, és meghatározó szerepet játszik a különböző kötvényvásárlási programokban. 

Az ítélet nem érintette a koronavírus járvány miatt bajba kerülő nemzetgazdaságok megsegítésére az EKB által meghirdetett, év végéig 750 milliárd eurós kötvényvásárlási programot. Szakértők szerint azonban az ítélet nyomán keletkező jogi bizonytalanság következtében elképzelhető, hogy ezt is jogi támadások érik majd. Ugyanígy többen felvetették a kérdést, hogy a karlsruhei döntés hatással lehet az EU gazdaságának járvány utáni élénkítésére tervezett újjáépítési alap sorsára, illetve például az uniós stabilitási mechanizmus (ESM) révén nyújtandó, már eldöntött pénzügyi segélyprogramokra.

Az nyilvánvaló, hogy a konkrét ügynél szélesebb területet, sőt alapvető kérdéseket érint a döntés. Ahogy azt a legtöbb kommentár azonnal megállapította, az uniós és tagállami hatáskörök egymásnak feszüléséről van szó végső soron. Az már inkább értelmezés kérdése, hogy a tagállami szuverenitás megkerülhetetlenségének felmutatása az EU legerősebb országának egy legfelsőbb szintű nemzeti intézménye által „kockázatot”, „jogi bizonytalanságot eredményez”, vagy éppen az uniós intézmények lopakodó hatáskör-bővítési törekvései ellenében tett üdvözlendő lépés. Előbbi felfogás azonban nehezen értelmezhető, mivel

a tagállami szuverenitás biztosítása nem kizáró, hanem éppen szükséges feltétele az EU és az uniós intézmények hatékony működésének.

Ez sokkal inkább egy olyan elv, ami az egész európai vállalkozás egyik kulcsfontosságú alapelve. És ezt teszi egyértelművé a karlsruhei ítélet már idézett mondata is, mintegy emlékeztetve arra, hogy miről is szól a tagállamok együttműködése. „Ez jellemzi az Európai Uniót, amely egy államokból, alkotmányokból, közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszerekből álló csoportosulás.”
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.