A válság elmúltával nem újabb, átfogó reformokra lesz majd szükség, hanem a korábban felborult természet-társadalom egyensúly visszaállását kell lehetővé tennie az egyes társadalmaknak – fogalmazott Hörcher Ferenc a ludovika.hu-nak adott interjújában.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemprofesszorával nemrégiben megjelent, A Political Philosophy of Conservatism – Prudence, Moderation and Tradition (Egy konzervatív politikai filozófia – Bölcsesség, mértékletesség és hagyomány) című angol nyelvű könyve apropóján készült interjú.
Hörcher kiindulópontja, hogy a liberalizmus – amely a leginkább kifejtett politikai filozófiával rendelkező irányzat mostanáig – az igazságosság fogalmára alapozta a maga gondolati rendszerét. Ez a fogalom persze a keresztény hagyományoknak is fontos része. Csakhogy
a XX. század során a liberalizmus elméletének a figyelme az igazságosságról egyre inkább az egyenlőségre tevődött át, aminek a megvalósítása számos nehézségbe ütközik a politikában
– például azért, mert az emberi természet nem egyforma, ebben az értelemben nem minden ember egyenlő.
„S ezért érdemesnek gondoltam azt, hogy visszatérjünk azokhoz a klasszikus erényekhez, amelyek az emberi természet szempontjából kulcsfontosságúak. Ezen erények közé tartozik az igazságosság mellett a bátorság, a gyakorlati bölcsesség (prudencia) és a mértékletesség vagy önmérséklet – amelyek szintén egyben klasszikus keresztény erények is. S ezek közül, úgy gondolom, a konzervatív politikai filozófiának elsősorban a gyakorlati bölcsességre kell építenie” – fogalmaz.
Szerinte „az európai kultúra sajátossága az antik kulturális gyökere: a kereszténység tanításában visszanyúlt az ókori előzményekhez, a római és görög filozófiához; illetőleg a zsidó hagyományokhoz, amely az Ószövetség révén szervesen be is épül a keresztény tanításba.”
„Ily módon létezik egy antik-zsidó-keresztény kontinuitás az én értelmezésemben a konzervatív politikai gondolkodás tekintetében. Természetesen nem állíthatjuk, hogy Arisztotelész a szó mai értelmében konzervatív lett volna, viszont az a konzervativizmus, amit én vallok, kifejezetten arisztoteliánus típusú, ahogyan már Szent Tamás is Arisztotelészt követte, amikor a hagyományt ötvözni kívánta a saját korában korszerű európai gondolkodásmóddal.”
A professzor szerint nehéz konkrét időponthoz vagy személyhez kötni a mai értelemben vett konzervativizmus megjelenését, hanem inkább az európai gondolkodás folytonos és folyamatos szálaként gondolja azt el. De ha mindenképpen keresni kellene egy ilyen személyt is időszakot, akkor szerinte
a modern konzervativizmus politikai filozófiája a francia forradalomra adott válaszként jelent meg, Edmund Burke gondolkodásában.
Ahogy rámutat, „a konzervativizmus alaptézise az, hogy a politikával kapcsolatban nem léteznek általános érvényű, nagy elvi igazságok. Ebben jelentősen eltér más ideológiáktól, például a szocializmustól, a kommunizmustól vagy a liberalizmustól, amelyeknek vannak jól meghatározható alapelvei (pl. a szabadság vagy az egyenlőség). Ilyen típusú alapelvet a konzervativizmus nem szeretne kimondani. Sőt, egyenesen azt tartja: ne mondjunk ki általános alapelveket, mert minden társadalom, minden korszak, minden történelmi helyzet sajátos, csak rá jellemző feltételeket teremt a politikának.”
Hörcher úgy látja, hogy
egy jó konzervatív politikus legfontosabb megkülönböztető jegye kiforrott jelleme, illetőleg az, hogy annak a közösségnek a bölcsességét is valamilyen módon elsajátította, amelyhez tartozik.
Vagyis fontos, hogy megismerje a közössége történelmét és alkalmazza azokat a tapasztalatokat, amelyeket a közössége a saját múltjából leszűrt. Ugyanis a többség mindig többet tud, mint egyetlen egyén pusztán a saját tapasztalásai alapján. A konzervativizmus azzal a többlettel rendelkezik más politikai ideológiákhoz képest, hogy ezt a közösségi örökséget felszabadítja az egyén számára.”
A mostani koronavírus-világjárvány vagy akár a globális környezeti válság egyaránt azt mutatják meg, hogy „az ember túlzottan aktív volt és mélyen beavatkozott a környezet folyamataiba, s ezzel fölborította a természet kifinomult egyensúlyát. Ilyen értelemben
a konzervativizmus lehet a kiindulópontja majd a válság elmúltával annak a regenerációnak, például az európai gazdaság és társadalom újragondolásának, amelyre elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy az élet visszataláljon a normális kerékvágásba
– fejti ki az interjúban.
Ha sikerül tanulni a mostani válságokból, az azt eredményezheti Hörcher szerint, hogy a XXI. század a konzervativizmus évszázada lesz. „Most valószínűleg arra lesz szükség, hogy a nyugati civilizáció felmérje a határait és beállítson egy olyan egyensúlyi helyzetet, amelyben más kultúrák és a természet is megtalálja a maga helyét; s a habzsoló gazdasági fejlődés logikája helyett a gazdaság kiegyensúlyozott működése kerüljön a középpontba, hiszen, ahogy a közgazdász Schumacher fogalmazott: a kicsi szép” – zárja gondolatmenetét.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A 20. századdal való politikai és erkölcsi számvetés során a klasszikusokkal is szembe kell néznünk. Tőlük tudjuk, hogy az alkotmányok nem a „tölgyfából és sziklából támadtak”, hanem az ember jelleméből. Czopf Áron írása.
Nem várt támogatás.
Azonnal tiltakozni kezdtek a baloldali pártok.
A bevándorlás identitásképző ereje mutatta meg magát New Yorkban. Tari Tamás írása.
A konzervativizmusnak ma ellen-kulturális mozgalommá kell válnia. Csak így mentheti meg azokat az értékeket, amelyeket Roger Scruton is fontosnak tartott.
A konzervatív értékek lényege: Hogyan menthetik meg társadalmainkat?
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
