A globalizmusnak annyi – Rod Dreher a Mandinernek

Hogyan éli meg a járványt?

Itthonról dolgozom, Baton Rouge-ból, Louisiana fővárosából. A feleségem egy keresztény iskolában tanár, de minden iskolát, államit, magánt, egyházit egyaránt hetekre bezártak. A tanároknak pusztán négy nap alatt át kellett állniuk online oktatásra. Idősebb fiam, Matt hazajött az egyetemről, de az egyetem nem volt túl sikeres abban, hogy kitalálják, miként tanítanak online. Matt és én csalódottak vagyunk. Mindketten úgy terveztük, hogy ezt a nyarat Budapesten töltjük. Nekem lett volna egy ösztöndíjam egy think-tanknél, Matt pedig, aki történelem szakra jár, egy múzeumban dolgozott volna. Meg akartuk a fiammal ismerni Magyarországot, és

talán majd következő nyáron.

Hogyan készültek otthon a karanténra?

A feleségemmel korán elkezdtünk felkészülni a válságra. Januárban egy ismerős orvos felesége, aki Kínából jött haza, figyelmeztetett minket és a blogom olvasóit, hogy valami szörnyű dolog készülődik. Az emberek nagyon mérgesek voltak, hogy hagytam, hogy elmondja, amit akar. Azt hitték, csak felesleges pánikolás. A feleségemmel rengeteg mindent előre megvettünk hosszú időre. S ezt még akkor, amikor senki nem vásárolta fel a boltokban az árut, és amikor még Trump is azt találta mondani, hogy nem lesz nagy baj. Nos, hát tudja, hogy mi történt azután. Mostanában olyan e-maileket kapok az olvasóktól, amelyekben megköszönik nekem és az orvos barátomnak, hogy előre szóltunk. Meggyőztem őket, hogy vegyenek gyógyszert és minden mást, amire szükség van, mielőtt kifogynak a boltok. 

Milyen így az otthonlét?

Furcsa tapasztalat bezárva lenni az otthonunkba. Baton Rouge, mint a legtöbb amerikai város, nem túl sűrűn lakott. A környékünkön elég nagy távolság van két ház között, s nem látjuk a járvány semmiféle bizonyítékát, míg el nem kocsikázunk a szupermarketig.

Az idősebb fiam nagy biciklista. Múltkor eltekert a Mississippiig. Azt mondta, nagyon bizarr volt végigtekerni a város egyik fő útvonalán úgy, hogy nem látni egy darab autót sem. 

Milyen következményei lesznek a leállásnak?

Tudjuk, hogy szörnyű dolgok mindig történnek körülöttünk – most elsősorban nem is magára a járványra gondolok – legalábbis a mi városunkban az még nem komoly –, hanem a gazdasági összeomlásra. Rengetegen elvesztették a munkájukat, és sokaknak tönkrement a vállalkozása. Mindannyiunknak számítania kell rá, hogy egy ponton elveszítjük a munkánkat. A pszichológiai sokk nagyon mély lesz itt, Amerikában.

ahol bizonyosan nem történhetnek igazán rossz dolgok. Ez talán egy európainak abszurd, de ez Amerika pszichológiai realitása. Most megtanuljuk a leckét. Tartunk a jövőtől.

Mi lehet a járvány tanulsága?

Ez egy valódi apokalipszis, ami fogalomként a görög „feltárás” kifejezésből származik. Mi tárul fel? Mint keresztény, rá kellett döbbennem, hogy az egyházam milyen sokat jelent nekem. A legtöbb amerikai templomot bezárták, hogy akadályozzák a vírus terjedését. Ortodox keresztény vagyok. Nemrég derült ki, hogy elmaradnak a húsvéti szertartások. Ez nagyon fájdalmas áldozat, de meg kellett lépnünk a nagyobb jó érdekében.

Hogyan fogadják a keresztények ezt a próbatételt?

A keresztények számára ez valódi száműzetés a sivatagba. Megtanuljuk, mit jelent az áldozat, és milyen tőle szenvedni. Az előző évben egy olyan könyvön dolgoztam, amelyből az amerikai keresztények megtanulhatják, hogy miként szenvedtek a keresztények a szovjet időkben. Néhány magyarral is csináltam interjút a projekthez. Az ötlet onnan származik, hogy egyre több Amerikába emigált közép-európaitól hallottam, hogy valami szerintük nem stimmel errefelé, és egyre többször tapasztalnak olyasmit Amerikában, ami elől anno elmenekültek. De az amerikai keresztényeket nem tudod meggyőzni arról, hogy ezt komolyan vegyék. Azt hiszik, mindig minden stabil és változatlan marad. De ez a járvány és nyomában a gazdasági összeomlás épp az ellenkezőjére tanít minket. Szerintem

A mai liberalizmus a folyamatosan és egyenletesen növekvő anyagi jóléten alapszik. Sokszor gondolkodtam rajta, mi történne Amerikával, ha a pénz egyszer csak eltűnne, és hirtelen újra szükségünk volna a régi hagyományokra, a hitre és a közösségi szolidaritásra – olyasmikre, amiket a hatvanas években dobtunk ki az ablakon. Meglátjuk. 

New Orleans városa az egyik amerikai járványgóc. A louisianai kormányzó böjtöt hirdetett és imát kért. Hogy tapasztalja, tényleg ennyire rossz a helyzet?

Igen, nagyon rossz. New Orleans jól ismert az éves Mardi Gras-fesztiváljáról, amire egymillión szoktak eljönni nagyböjt előtt, a farsangi időszakban. Idén a fesztivál február 25-én volt. Én nem mentem el, mert tartottam a vírustól, de a legtöbb amerikai akkor még ügyet sem vetett rá. Most már tudjuk, hogy a vírus gyorsan terjed a fesztiválozó tömegben. A dolgok nagyon rosszul fognak menni errefelé egy ideig. Louisiana még jó időkben is szegény államnak számít. A gazdaságunk két pillérre épül: a turizmusra, illetve az olajra és gázra. A turizmus teljesen összeomlott, az olaj ára pedig nagyon alacsony. Nem tudom, hogyan fogjuk tudni kifizetni a betegek ellátását, vagy valójában akármi mást is, hogy őszinte legyek. Olyan jön, amit a nagy gazdasági világválság óta nem éltünk át. Szerencsére

De olyan világ jön, amit sosem kívántam a gyermekeimnek. Apám, aki 2015-ben hunyt el, a nagy gazdasági világválság idején született. Elmondta nekünk, hogy milyen volt akkor az élet – milyen szegény és bizonytalan. Én és a nővérem, akik a hetvenes években születtünk, sosem tudtuk ezt igazán átélni. Mostanában sokat jár ezen az eszem. Sajnos sok olyan készségünk nincs már meg, ami még megvolt az embereknek a harmincas években. 

Mit gondol a kétezer milliárd dolláros gazdasági segélycsomagról és a Pelosi-féle intervencióról, ami majdnem elkaszálta azt?

Nem nagyon tudjuk igazán elgondolni, mekkora összeg ez. Szó szerint képtelen vagyok felfogni ezt a nagyságrendet. A csomagra szükség volt, de nem hiszem, hogy igazán sokat fog segíteni, akkora a baj. Az előző két hétben tízmillió amerikai vesztette el a munkáját. Ilyen korábban nem történt az amerikai történelemben – hogy ennyire sok ember ilyen gyorsan és hirtelen elveszítse a munkáját. A csomagról való szenátusi vita pedig már őstörténelem. A minap írtam egy barátomnak Budapestre, hogy mit gondol a magyar veszélyhelyzetről, annak bevezetéséről, ami oly nagy hatalmat ad Orbánnak. Ő azt mondta, annyi problémával néznek szembe a magyarok a járvány miatt, hogy igazából nem érdekli őket ez a kérdés. Itt is valami hasonló történik. Választási év van, és sokaknak elég egyértelmű véleménye van Trumpról és arról, ahogy a válságot kezeli. Személy szerint úgy gondolom, nem kezeli igazán jól. Orbánnal szemben Trump tanulatlan, és ez valóban érinti a gazdaságot – bár egyébként valójában egy országról sem mondható el a nyugati világban, hogy jól kezelte volna a helyzetet. De akárhogy is,

A valódi teszt a demokraták és Trump számára a nyáron és ősszel jön, amikor a gazdasági válság tényleg mélyre fog hatolni. Őszintén: nem tudom, mit várhatunk. A sötét erdőben tapogatózunk, és nem tudjuk, merre van a kiút.

Ön a lokalizmus szószólója. Úgy tűnik, mintha a járvány elősegítene egy új lokalizmust: aki valamelyest önfenntartó egy kiskerttel, vagy a saját birtokán gazdálkodik, az könnyebben átvészelheti ezt az időszakot, mint aki teljes mértékben a boltoktól függ. Ugyanez igaz regionális és nemzetközi szinten: eddig „globális ellátási lánc” volt a jelszó, de most kiderül, hogy mindenki először saját magára gondol, amikor baj van. Felértékelődik az autarkia, hogy minél több tekintetben önellátó legyen egy-egy ország. Erősödhet a lokalizmus a járvány nyomán?

Ez nagyon jó gondolat. Kétségtelen, hogy a globalizmusnak annyi – a nemzeti és lokális szuverenitásé a jövő, és ez gazdasági szuverenitást is jelent. Most megtapasztalhatjuk itt, Amerikában, hogy milyen hülye ötlet volt oly sok iparágunk termelését kiszervezni Kínába – ez sokat árthat most nekünk. Ha lehetséges bármit is hazatelepíteni, akkor azt meg kell tenni, ez nemzetbiztonsági kérdés. Egy ország sem lesz sosem teljesen önellátó, de most megtanultuk, milyen az, amikor túlságosan is egymástól függnek az országok – főleg ha olyanoktól függenek, mint Kína.

A járvány olyan romboló és olyan gyorsan terjed, hogy már 2020 januárja is történelemnek tűnik. 

***

A Mandiner Karantén-interjúkat közöl, amelyekben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról. 

Az eddigi interjúink (többek között Jelenits Istvánnal, Zacher Gáborral, Varga Liviusszal és Kovács Ákossal) itt érhetők el.

Fotók: Földházi Árpád