Az egyházfő az apostoli palotában, a pápai lakosztály úgynevezett könyvtárszobájában olvasta fel beszédét, amelyet a Vatikán interneten közvetített. A beszédet a latin Mennyek királynője (Regina caeli) imádság követte, amely pünkösdvasárnapig helyettesíti az Úrangyala (Angelus) imát. Ezután a lakosztálynak a Szent Péter térre néző ablakából áldását adta az üres térre. Beszédében az egyházfő – ahogyan már a szombat esti vigílián is tette – ismét a Krisztus sírjához járuló nőkről szólt, akik fájdalmuk és szenvedésük ellenére sem veszítették el a reményt. „Életünk minden eseményét reménnyel kell szemlélnünk, még a legnehezebbeket is, amelyek tele vannak aggodalommal és bizonytalansággal” – mondta.
A nők szolgálatát emelte ki a járványhelyzetben is: az egyházfő a „másokkal törődő” nőket, orvosnőket, ápolónőket, a rendfenntartó erőknél és a börtönökben dolgozó nőket, valamint a létfontosságú üzletekben dolgozó nőket említette. Nem feledkezett meg az édesanyákról, lánytestvérekről, nagymamákról sem, akik családjukkal „otthon bezárva” a gyerekekről, idősekről, fogyatékkal élőkről gondoskodnak. Emlékeztetett arra is, hogy a kényszerített együttélés több nő számára erőszak és bántalmazás veszélyét is jelenti. Imádkozott a nőkért, hogy Isten erőt adjon nekik családjuk fenntartásához, valamint bátorságot útjuk folytatásához.