Egy jámbor célú tömeges megfigyelés, avagy a cél szentesíti-e az eszközt?

"A kontaktkutatás (contact tracing/tracking), ha nem is a mai formájában, alighanem egyidős a világ második legősibb mesterségével. A rendvédelmi szerveket és a nemzetbiztonsági szolgálatokat mindig is nagyon érdekelte, hogy ki kivel találkozott vagy találkozik. A modern, tömeges megfigyelésnek (bulk surveilllance) többek között két módja van: a fizikai eszközök alkalmazása és az elektromos jelfigyelés (signals intelligence, SIGINT). Ez utóbbinak talán legkézenfekvőbb eszköze a mobiltelefonok, különösen az okostelefonok monitorozása. Az okostelefonokat mintha azért találták volna ki, és fejlesztenék szüntelen, hogy e mindenki által önként magánál hordott kis kémeszköz a kényelem mellett folyamatosan tájékoztassa róla a digitális kapitalizmus és a megfigyelő állam szereplőit. Konkrét példa: ha valaki két telefont tart magánál, egy hivatalosat és egy ún. eldobható titkosat (burner) – amit akár egy Széll Kálmán téri hajléktalannal vásároltatott meg –, a két telefon közelsége és együttes mozgása a rendelkezésre álló eszközökkel nehézség nélkül felderíthető.

Az okostelefon-alapú kontaktkutatás technológiája a koronavírus kontextusában azért került a figyelem középpontjába, mert alkalmas a fertőzött emberek korábbi és pillanatnyi kapcsolatainak a feltárására. A közelség nem több mint 2 méteren belüli távolságot jelent legalább 15 percig. Ez sokkal hatékonyabb, olcsóbb és gyorsabb, mint a fertőzött személy kihallgatása, majd a feltárt kapcsolatok további kihallgatása stb. Így követhető és visszakövethető a fertőzési kapcsolatlánc a további terjedést megakadályozandó. A probléma súlyát fémjelezi, hogy az USA egészségügyi ellenőrző központja (US Centers for Disease Control, CDC) 500 millió dollárt kapott az egyébként 2000 milliárdos csomagból egészségügyi tömeges megfigyelőrendszerek kiépítésére és bővítésére.

A technológiáról gomba módra szaporodnak a közlések. Elismert szakembere a témának Samuel Woodhams digitális szabadságharcos, aki követi a fejleményeket, és naprakészen tálal minden jelentést a követés, megfigyelés, cenzúra témakörben a világ bármely országából. Ugyancsak áttekintés ad a Guardian szerint Artem Kozlyuk, a Roskosvoboda vezetője a Pandemic Big Brother honlapján. Érdeklődőknek ajánlható a Privacy International összefoglalója és a OneZero is."

(...)

"Az okostelefon-megoldások alapvetően kétfélék. Önkéntesek (ilyen például a norvég alkalmazás) vagy automatikusak, azaz a telefon használatával akkor is működnek, ha a hordozója nem engedélyezi a működésüket, vagy akár nem is tud arról (ilyen az izraeli alkalmazás).

Az intézkedéseknek arányosnak, szükségesnek, jogszerűnek kell lenniük. Ennek ellenére a digitális megfigyelési jogkört a legtöbb helyen határidő (sunset clause) nélkül vezették be. A korlátlan és tömeges megfigyelés világszerte mozgásba lendítette a személyiségi jogi aktivistákat. A probléma hasonló a szabadság versus biztonság antagonizmusához, de szó szerint sokkal testközelibb módon. Az absztrakt szabadság és a kultúránként egészen másképpen értékelt biztonság kérdéskörével szemben itt akár élet-halál dilemmával néznek szembe olyanok is, akik eddig a megfigyelés elleni mozgalmak élharcosai voltak. Nehéz és talán helytelen is a fenti határozott intézkedések ellen szólni. Az aggályok inkább a civil kontroll hiánya és amiatt fogalmazódnak meg, hogy a járvány végén valóban leszerelik-e az arzenált, vagy tovább működtetik a tömeges megfigyelőeszközöket, ha azok már amúgy is olyan pompásan beváltak."

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.