A Duce teste még most is kísért

1943-ban a második világháború menete fordulatot vett, a tengelyhatalmak ereje megtört, kezdeményező képességük egyre apadt. A Wehrmacht gerince Sztálingrádnál megroppant, majd ’43 nyarán a kurszki csata bizonyította, hogy a Harmadik Birodalom már nem képes a szovjet haderő megállítására. Az észak-afrikai hadszíntéren a második el-alameini csata megpecsételte a német-olasz csapatok sorsát. 1943 júliusában a szövetségesek partra szálltak Szicíliában, majd szeptemberben Itália déli részén is.

A fasiszta Olaszországot súlyos veszteségek érték,

A király július 3-án felmentette és őrizetbe vetette Benito Mussolinit. Pár hét fogság után viszont német ejtőernyősök és SS-katonák szabadították ki a Ducét, aki Hitler gyámsága alatt létrehozta az Olasz Szociális Köztársaságot, amely egészen 1945-ig fennállt.

A szövetségesek előretörésével a belső feszültségek is fokozódtak, a totális vereséghez közeledve már polgárháborús állapotok uralkodtak az országban. Mussolini 1945-ben megpróbált szeretőjével, Clara Petaccival együtt elmenekülni, de kommunista partizánok fogságába estek, akik április 28-án a Comói-tó közelében kivégezték őket. Ekkor kezdődött a Duce testének kálváriája.

A fasiszta vezér testének kultuszáról Sergio Luzzatto írt könyvet (A Duce teste), amelyet Fabrizio Laurenti 2011-ben dolgozott fel dokumentumfilmként azonos címen. Az alkotás addig nem látott archív felvételeket is tartalmazott a tetem hányattatásairól.

A kivégzés után, hogy elkerüljék a tévhitek és legendák kialakulását,

más fasiszta vezérekével egyetemben. A népharagnak a fegyveres partizánok sem tudták útját állni, a testeket rugdosták és köpködték, Mussolini arcát egészen a felismerhetetlenségig roncsolták. Ezek után a lábuknál fogva felakasztották őket egy benzinkút állványzatára.

A Duce testét a milánói köztemetőben titokban hantolták el. Hívei 1946 húsvét vasárnapján ásták ki, a későbbiekben pedig egy kolostorban őrizték egy szappanos ládában. A hatóságoknak sikerült megtalálni a tetteseket és a holttestet is, amelyet a későbbiekben elrejtettek. Végül 1957-ben engedték meg a családnak, hogy a Ducét szülőfalujában, Predappióban helyezzék örök nyugalomra.

A könyv és a film egyaránt a vezér és a nép fizikai kapcsolatát mutatja be, amely a fasiszta Olaszországban különleges, már-már szexuális formát öltött.

– fogalmaz Piero Vivarelli olasz rendező.

Mussolini nem előkelő származásának köszönhette az „uralmát”, hanem karizmájának, amelynek részét képezte a fizikai megjelenése is. A korabeli politikusok tabuit megdöntve gyakran mutatkozott félmeztelenül, jellegzetes külseje és gesztusai révén összhangba került az emberekkel. Plebejusi viselkedése és macsizmusa vonzóvá tette. Mussolini teste a hatalom eszközévé vált, csípőre tett keze, az ajkak csücsörítése vagy az alsó ajkak lebiggyesztése mind védjegyeivé váltak szónoklatai révén.

A nevének kezdőbetűje egyfajta márkajelzésként működött. A fiúk hozzá akartak hasonlítani, a lányok pedig férfiideálként tekintettek rá. Motorozott, repülőt vezetett vagy úszott, a nőügyeiről is tudni lehetett. Gyakran tűnt fel rohamsisakban és katonai öltözetben a nép előtt, a férfiasság és az erő megtestesítője lett. Természetesen szerepet is játszott, amelyet a propaganda amennyire csak lehetett sulykolt is. „A fasizmus a kommunikáció rezsimje, Mussolini pedig a kommunikáció zsenije” – fogalmaz a filmben a könyv szerzője, Sergio Luzzatto.

Talán érdemes elrugaszkodni a fasizmus vagy a totális diktatúrák talajáról, ugyanis mindezek a jellegzetességek – a politika és egy vezető testének szoros kapcsolata – napjaink politikai rendszereiben is tovább élhetnek, Kim Dzsongun fehér lovas képeitől Putyin úszásáig és lovaglásáig.

Silvio Berlusconi botrányai, nőügyei kiválóan ábrázolják az olaszok politikusaikhoz fűződő viszonyát. Ezt a mai napig létező különleges kapcsolatot talán Paolo Sorrentino Silvio és a többiek című filmje ragadja meg leginkább.

A test és az erő politikában betöltött szerepének sokkal finomabb megnyilvánulása volt például, amikor Angela Merkel rosszulléteiről cikkezett a sajtó, vagy amikor az Egyesült Államok elnökének, elnökjelöltjeinek egészségügyi állapota kerül előtérbe. Persze ezeknek racionális okai is vannak, de mégis arra vezethetőek vissza, hogy

A Mussolini-dokufilmben a brutális képsorok mellett talán a legerősebb részek azok a felvételek és interjúk, amelyek Mussolini mai napig élő kultuszáról szólnak: Predappiót ezrek keresik fel évente, hogy tiszteletüket tegyék a Duce sírjánál.

A film elején felidézik Mussolini 1932-es, fivéréhez Arnoldóhoz intézett levelét, amelyben így fogalmaz: „Mérhetetlenül ostoba volnék, ha azt kérném, hogy halálom után hagyjanak békében. A nagy átalakulásokra, forradalmakra buzdító vezérek sírjai körül nem lehet nyugalom.”

Benito érezte, hogy halála után nem fog békére lelni, emléke a mai napig megosztja az olaszokat, holttestének közszemlére bocsátása, megcsonkítása, titokban való eltemetése pedig

Igaz ez az Elesettek Völgyéből eltávolított Francisco Franco tábornok sírjára is; de Kádár János ellopott koponyája is azt üzeni, hogy a 20. század kísértetei még köztünk járnak. Ha nem hagyjuk őket eltemetni, akkor újra és újra feltámadnak sírjukból, ahogyan a Duce teste húsvétkor.