Cass R. Sunstein a Harvard Law School jogász professzora, korábbi elnöki politikai tanácsadó új könyvében [Conformity: The Power of Social Influences] a közvélemény alakulásának dinamikájáról ír, állításait pszichológiai kísérletek eredményeivel alátámasztva. Eszerint a közvélemény által generált társadalmi nyomás legalább akkora szerepet játszik a globális problémák eszkalálódásában, mint az azok hátterében azonosítható tényleges okok.
Ha a társadalom működésének motorja a csoportkohézió, akkor a kenőolaj az a jelenség, amit konformitásnak nevez a szakirodalom – lényegében erről a fogalomról szól Sunstein műve is. A konformitás lényege, hogy az egyén hajlandó saját értékpreferenciáit megváltoztatni, magát a csoport prefereinciáinak alávetve. A szerző a világtörténelmen végigzongorázva arra a következtetésre jut, hogy a jelentősebb események alakulásának hátterében az emberi alkalmazkodóképesség gyakran extrémitásokba való hajszolása állt.
A szélsőséges példáknál maradva, Sunstein a konformitást látja Ádám és Éva döntésének, továbbá a Holokauszt és a kommunizmus eszkalálódásának hátterében is. Az író általánosságban úgy fogalmaz, hogy „valahányszor az emberek együtt menetelnek, a háttérben mindig a konformitás dolgozik”. A kérdés természetesen minden esetben az, hogy merre tart a menet?
Sunstein szerint ugyanezen működési logika fedezhető fel a véleménybuborékok kialakulása esetén is (végtére is a véleménybuborékban fogant gondolatok öltöttek tettleges formát az előbb említett két szélsőséges esetben is). A véleménybuborékot mindig azok fújják, akikre a többség hallgat. Ha pedig a többségi vélemény kialakul valami mellett vagy ellenében, a kisebbségi gondolat sem érvényesülhet karakteresen, ez viszont evolúciós sajátosság – legalábbis Sunstein erre a következtetésre jut.
A csoporthoz való tartozás iránti igény ugyanis belénk van kódolva, így ha valaki a kialakult csoport közösségi gondolkodása ellenében formál véleményt, a csoport könnyen összezárhat, kirekesztővé válhat az egyénieskedővel szemben, miközben még markánsabb vélemény mellett köteleződik el az adott témában.
A közösségi vélemény elburjánzásának jelenséget Sunstein „kaszkádnak” nevezi. Állítása szerint kaszkád generálja például a Mona Lisa, a Harry Potter-széria vagy a celebek szüntelen sikerét, de Sunstein kaszkádnak nevezi a Barack Obama győzelméhez, vagy a Brexithez vezető kampányt is (ennek megfelelően arra is utal, hogy a kaszkád nem szükségszerűen rossz dolog, de a tények helyett inkább véleményvezérelt jelenség).
Fontos megjegyezni – és tulajdonképpen Sunstein is ezt kívánja megértetni az olvasóval mintegy 150 oldalon keresztül –, hogy a konformitás nemcsak káoszt szül, rendet is teremt - vagyis az egyén akarata hajlítható pozitív és negatív irányba is. Konformitás nélkül ugyanis az emberi méltóság, egymás és a magántulajdon tisztelete, vagy például az egymás iránti szolidaritás sem válhatott volna társadalmunk általános rendezőelvévé.
A konformitás társadalomra előnyös (ha nem legelőnyösebb) terméke maga a jog. A jogrendszer ugyanis ideális esetben egyfajta jelzőrendszerként – ha úgy tetszik, világítótoronyként – is felfogható, amely állandóan arról informálja mind az egyént, mind pedig bármely tetszőleges csoportot arról, hogy adott időpillanatban a széles társadalom – véleménybuborékok ide vagy oda – mit tart helyesnek. Sunstein szerint természetesen fennáll az esélye annak, hogy a jogrendszerben is fel-felbukkannak kaszkád eredményezte anomáliák (ide sorolható például a 2017-ben és 2018-ban divatos #MeToo-mozgalom is), azonban a jogrend mindaddig helyesnek tekinthető, amíg elvétve fordulnak elő olyan esetek, amikor a jog olyat írna elő, ami a többség számára nem helyes, vagy olyat tiltana, ami viszont az.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Ha körülnézünk a világunkban, és meg akarjuk érteni a társadalmi és politikai folyamatait, két alapvető axiómát érdemes megismernünk, fejben tartanunk és továbbgondolnunk.
Sajnálattal tapasztalják, hogy a kiélezett választási kampány keretében rendkívül eldurvult a közbeszéd, sokszor alaptalan hangulatkeltés és rágalmazás is megjelenik.
Egy új definíció szerint tízből heten bőven túlsúlyosak.
Ezúttal az Economx és az Index veszített az Alkotmánybíróság előtt.
Szeretném felajánlani, hogy közönség előtt, akár élőben, az Ingában vitassuk meg a téma azon részeit, amelyekben nem értünk egyet.
Így emlegetik az aktuális ellenzéki nyilvánosságban, hogy Molnár Ferenc Tisza-szimpatizáns lett.
Aleksandar Vucic kérdésre válaszolva elárulta, hogy őmaga és a szerbek is szeretik a magyarokat, csodálják őket szabadság- és békeszeretetük miatt.
