A csoporthoz való tartozás iránti igény ugyanis belénk van kódolva, így ha valaki a kialakult csoport közösségi gondolkodása ellenében formál véleményt, a csoport könnyen összezárhat, kirekesztővé válhat az egyénieskedővel szemben, miközben még markánsabb vélemény mellett köteleződik el az adott témában.
A közösségi vélemény elburjánzásának jelenséget Sunstein „kaszkádnak” nevezi. Állítása szerint kaszkád generálja például a Mona Lisa, a Harry Potter-széria vagy a celebek szüntelen sikerét, de Sunstein kaszkádnak nevezi a Barack Obama győzelméhez, vagy a Brexithez vezető kampányt is (ennek megfelelően arra is utal, hogy a kaszkád nem szükségszerűen rossz dolog, de a tények helyett inkább véleményvezérelt jelenség).
Fontos megjegyezni – és tulajdonképpen Sunstein is ezt kívánja megértetni az olvasóval mintegy 150 oldalon keresztül –, hogy a konformitás nemcsak káoszt szül, rendet is teremt - vagyis az egyén akarata hajlítható pozitív és negatív irányba is. Konformitás nélkül ugyanis az emberi méltóság, egymás és a magántulajdon tisztelete, vagy például az egymás iránti szolidaritás sem válhatott volna társadalmunk általános rendezőelvévé.