Hongkongban a fertőzöttek karkötőt kapnak, amelyet a polgárok minden esetben kötelesek hordani
– legalábbis jól teszik ha így cselekszenek, ugyanis ha alapos gyanúja merül fel annak, hogy a felhasználó (beteg) esetleg hanyagul bánik a karpereccel (lemerül, folyamatosan egy adott pozícióban marad, stb.), a hongkongi járványügyi hatóság akár bírságot is kiszabhat.
A koronavírus-járvány kapcsán egyébként is egyre több ázsiai állam lát esélyt arra, hogy „élesben” tesztelje az okostechnológiában rejlő hírszerzési potenciált. Nemcsak Kína vagy Hongkong használ ugyanis 21. századi technológiát a vírus terjedésének nyomon követésére: a Google nemrégiben egy olyan iráni applikációt törölt a felületéről, amely a felhasználók pontos helyadatait és telefonszámait gyűjtötte kormányzati célokra (az applikáció többek között azzal vonzotta irániak tömegeit, hogy fejlesztői azt hirdették, az app képes detektálni a koronavírust az ember szervezetében). Irán egészségügyi minisztériuma is beszállt a marketingkampányba: SMS-ben ösztönözte a lakosságot, hogy töltsék le minél többen a programot.
A járványügyi intézkedések exponálása céljából Izrael is agresszív hírszerzési tevékenységbe kezdett. A kormányzat – egyik napról a másikra, az izraeli parlament (Knesszet) hozzájárulása nélkül – felhatalmazta az izraeli belbiztonsági szolgálatot, a Sin Bétet arra, hogy bírói felhatalmazás nélkül alkalmazhassa a 21. századi adatgyűjtési technológiákat abból a célból, hogy a kormány nyomon követhesse a vírus terjedését.
A szervezet ennek megfelelően jogosult hozzáférni többek között a mobiltelefonok forgalmazásából kinyert cellainformációkhoz is, amely nemcsak valós idejű adatgyűjtést tesz lehetővé