Olasz lap: a magyarverő, antifa Ilaria Salis foggal-körömmel ragaszkodik a mentelmi jogához
„Nem szabad Magyarországnak kiadni egy antifasisztát sem” – jelentette ki az újdonsült EP-képviselő.
Sajtóértesülések szerint lemond pártelnöki posztjáról Luigi Di Maio.
Luigi Di Maio olasz külügyminiszter „jelentős bejelentésre” készül pártja, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) szerdai vezetőségi ülésén, feltételezhető, hogy lemond a párt irányításáról – jelentette az olasz sajtó. A döntés a január 26-i tartományi választások eredményét és a kormány sorsát is befolyásolhatja. Az olasz lapok többsége biztosra veszi Luigi Di Maio távozását az M5S politikai vezetőjeként. A sajtó értesülései szerint megtartja ugyanakkor a külügyminiszteri széket. A párt vezetését az M5S egy másik vezetőségi tagja vagy több tagú testület veheti át.
Luigi Di Maio délelőtt pártja minisztereivel, délután az M5S frissen megválasztott tartományi felelőseivel találkozik.
Az idén 34 éves Luigi Di Maio 2017 szeptemberében vette át az M5S vezetését a pártalapító Beppe Grillótól. Vezetésével az M5S a 2018 márciusi parlamenti választásokon a legnagyobb pártnak bizonyult 32,7 százalékkal, de a kormányzáshoz a Matteo Salvini vezette jobboldali Ligával kellett szövetkeznie. Az M5S jelölte a miniszterelnök Giuseppe Contét. Luigi Di Maio kormányfőhelyettes és munkaügyi-jóléti miniszter volt egyszerre, valamint az M5S politikai vezetője. Miután pártja szakított a Ligával, Luigi Di Maio a baloldali Demokrata Párttal (PD) folytatta a kormányzást, és átköltözött a külügyminisztériumba.
Az M5S-Liga másfél éves kormánya alatt Salvini pártja megkétszerezte erejét, és a legnagyobb olasz párttá vált. A civil mozgalomból párttá lett M5S támogatottsága viszont a felére esett vissza, a tavalyi EP-választásokon 17,4 százalékra csökkent. A kormányváltást követő októberi tartományi választásokon, Umbriában pedig már csak 7,4 százalékkal teljesített. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a vasárnap Emilia Romagna és Calabriában esedékes tartományi választásokon az M5S-t az „eltűnés” fenyegeti. A párt eredetileg jelöltet sem akart állítani ezekben a régiókban.
Erodálódott Di Maio hatalma
Az M5S gyengülése felerősítette a belső ellentéteket, megkérdőjelezte Luigi Di Maio politikai döntéseit: a párt több befolyásos tagja is „egyeduralminak” nevezte Di Maio vezetési stílusát, választást szorgalmazva a miniszteri és a pártvezetői tisztség között. Luigi Di Maio tavaly májusban a párt szokása szerint online szavazásra bocsátotta távozását, akkor azonban a párt szavazói támogatásukról biztosították.
Az M5S-t 31 szenátora és képviselője hagyta el 2018 márciusa óta, más frakciókba ülve át. Sokan azért távoztak, mert nem akarták befizetni a pártkasszába az M5S-ben kötelező tagsági kvótát, más párttagok a „süllyedő hajót” hagyták el attól tartva, hogy egy esetleges előrehozott választásokon az M5S színeiben már nem lesz esélyük.
Az eddigi utolsók közt Lorenzo Fioramonti volt kulturális miniszter szakított az M5S-szel december 30-án, függetlenként folytatva politikai pályafutását. Nem kizárt, hogy az M5S volt tagjai éppen Fioramontival alakíthatnak új parlamenti frakciót. Mindez azt a benyomást keltette, hogy Luigi Di Maio nem tudja ellenőrzés alatt tartani pártját. A szintén M5S-politikus római főpolgármestert, Virginia Raggit kedden saját pártjának önkormányzati frakciója leszavazta.
Hisztéria vagy felrázás?
Elemzők szerint Luigi Di Maio feltételezett távozása talán a párt „felrázását” célozza, de éppen az ellenkező hatást érheti el a vasárnapi tartományi fordulón. Mások „hisztérikus döntésnek”, provokációnak nevezték.
Giuseppe Conte miniszterelnök már leszögezte, hogy az M5S vezetőváltása nem befolyásolja a kormány munkáját. A szövetséges Nicola Zingaretti PD-főtitkár sajnálatát fejezte ki, hangoztatva, hogy ő nem mond le, ha a PD elveszíti Emiliát. A La Repubblica című baloldali napilap úgy látja, hogy Di Maio „menti a menthetőt”, és valójában már az M5S márciusi kongresszusára koncentrál, amelyen saját elképzelése szerint akarja átalakítani a párt szerkezetét. A jobboldali Il Giornale szerint az M5S „belső szétrobbanásával” a tartományi választások kizárólag a PD és a Liga versenyéről szólnak, miközben Conte kormányfő párt nélkül marad.
(MTI)