Hasonló álláspontra helyezkedik a magyar Alkotmánybíróság is, amely az emberi méltóságból vezeti le a magánszférához – így a terhesség megszakításához – fűződő jogot. Az Alkotmánybíróság 1991-ben hozott konkrét határozatot erről, amelyben az anya önrendelkezési jogát aktiválja az abortusz kapcsán (az önrendelkezési jogot eszerint különösen befolyásolja a terhességnek az anya szervezetére gyakorolt hatása, másrészt pedig a későbbi gyermeknevelés).
„A terhesség olyan változásokkal jár az anya szervezetében, s - normális esetben - a gyermeknevelés olyannyira meghatározza az anya további életét, hogy az Alkotmánybíróság megítélése szerint az abortusz lehetőségének a hatályos rendeletekben szereplő szűkkörű kizárása is közvetlenül és lényegesen érinti az anya önrendelkezési jogát” – fogalmaz határozatában az AB.
Az újfent közbeszéd tárgyává váló Roe kontra Wade-ügy kimenetele az egész nyugati jogászvilág érdeklődésére számot tarthat, hiszen az alkotmányjog alapjogi felfogása alapvetően liberális gyökerekkel rendelkezik: mindent szabad, ami másnak nem árt, másként fogalmazva, emberi önrendelkezési szabadságunk határa a másik ember szabadsága. Az abortusz tekintetében a hangsúlybeli eltolódást például az okozhatja, hogy az emberi mivolthoz fűződő jogok a fogamzás időpontjához képest mikortól illetik a magzatot (illetve egyáltalán illetik-e).
Dobozi Gergely írása