Ezt hallania kell: Trump győzelme miatt tomboló liberálisok kifakadásaiból készült metálszám (VIDEÓ)
A rögtönzött dal hamar népszerűvé vált.
Több mint 200 kongresszusi képviselő indítványozza az USA-ban az abortusz szabályozásában meghatározó Roe kontra Wade ügy ítéletének felülvizsgálatát. Mivel az ítélet jogi érvelése máig iránytűnek számít a jogalkalmazók számára, kérdéses, hogy az esetleges felülvizsgálat milyen változást hozhat az alkotmányjog terén.
Több mint 200 kongresszusi (köztük két demokrata) képviselő indítványozza az abortusz szabályozásában nemzetközi mérföldkőnek is számító Roe kontra Wade ügyben hozott ítélet felülvizsgálatát. Mindez annak tükrében érdekes, hogy az amerikai, kilenctagú Legfelsőbb Bíróság - különösen John G. Roberts elnökké, Brett Kavanaugh főbíróvá való kinevezését követően - inkább konzervatív szellemiségben ítélkezhet, és maga az abortuszszabályozás szigorítására tett indítvány is ezekből a körökből érkezik.
Tovább árnyalja a képet, hogy Roberts elnökként nyilvánvalóan mind a konzervatív, mind pedig a liberális szempontokat köteles mérlegelni a döntéshozatal során, ez az ügy pedig alkalmas arra, hogy eligazítást adjon a közvélemény számára a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének lehetséges jövőbeli irányairól.
A szóban forgó jogesetben Jane Roe (valódi nevén Norma McCorvey) nemkívánt terhesség miatt szerette volna elvetetni magzatát, ami Amerikában ebben az időben még jogellenes cselekménynek számított.
Az 1973-ban született döntés a magánélethez való jog (privacy) korlátozásának tekinti az abortusz tilalmát. A döntéssel kapcsolatban érdekesség, hogy, bár nyilvánvalóan liberális szellemiségben született, az ítéletet éppen annak mérsékeltsége miatt többen támadták szélsőséges libertárius oldalról. Ennek oka, hogy az ítéletből következően a magánélethez való jog nem korlátlan, ennek megfelelően a terhesség megszakítása is bizonyos feltételekhez köthető.
A bírák az ügyben ugyanis 7-2 arányban arról határoztak, hogy a terhesség időszaka „harmadokra” osztható: a terhesség csak annak első 12 hetében szakítható meg korlátozás nélkül az önrendelkezési jogra hivatkozva, a későbbi trimeszterek során ez a jog folyamatosan szűkül, a legutolsóban pedig az állam csak kivételes esetekben engedélyezi a magzatelhajtást, főszabályként tiltja (különösen, ha a magzat kihordása az anya egészségét veszélyezteti).
Hasonló álláspontra helyezkedik a magyar Alkotmánybíróság is, amely az emberi méltóságból vezeti le a magánszférához – így a terhesség megszakításához – fűződő jogot. Az Alkotmánybíróság 1991-ben hozott konkrét határozatot erről, amelyben az anya önrendelkezési jogát aktiválja az abortusz kapcsán (az önrendelkezési jogot eszerint különösen befolyásolja a terhességnek az anya szervezetére gyakorolt hatása, másrészt pedig a későbbi gyermeknevelés).
„A terhesség olyan változásokkal jár az anya szervezetében, s - normális esetben - a gyermeknevelés olyannyira meghatározza az anya további életét, hogy az Alkotmánybíróság megítélése szerint az abortusz lehetőségének a hatályos rendeletekben szereplő szűkkörű kizárása is közvetlenül és lényegesen érinti az anya önrendelkezési jogát” – fogalmaz határozatában az AB.
Az újfent közbeszéd tárgyává váló Roe kontra Wade-ügy kimenetele az egész nyugati jogászvilág érdeklődésére számot tarthat, hiszen az alkotmányjog alapjogi felfogása alapvetően liberális gyökerekkel rendelkezik: mindent szabad, ami másnak nem árt, másként fogalmazva, emberi önrendelkezési szabadságunk határa a másik ember szabadsága. Az abortusz tekintetében a hangsúlybeli eltolódást például az okozhatja, hogy az emberi mivolthoz fűződő jogok a fogamzás időpontjához képest mikortól illetik a magzatot (illetve egyáltalán illetik-e).
Dobozi Gergely írása
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.