Előrehozott parlamenti választást tartanak csütörtökön az Egyesült Királyságban.
A választóhelyiségek brit idő szerint 7 és 22 óra – közép-európai idő szerint 8 és 23 óra – között lesznek nyitva. Az Egyesült Királyságban csaknem egy évszázada nem volt példa decemberi választásra: legutóbb 1923-ban tartottak az év utolsó hónapjában parlamenti választást.
A mostani előrehozott választás kiírását
Boris Johnson konzervatív párti miniszterelnök kezdeményezte,
és az indítványt a parlamenttel folytatott hosszas tusakodás után, a negyedik kísérletre október végén sikerült elfogadtatnia.
A Konzervatív Pártnak az eddigi alsóházban nem volt többsége, és a képviselők többször is megszavaztak olyan sarkalatos jelentőségű, ellenzéki kezdeményezésű törvényjavaslatokat, amelyeket a tory kormány nem támogatott. Ezek közé tartozott az a jogszabály, amely kötelezte Johnsont, hogy kezdeményezze az Európai Tanácsnál a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) halasztását, mivel a törvényben foglalt határidőig, október 19-ig a parlament nem hagyta jóvá a Brexit feltételrendszerét rögzítő megállapodást.
Brexit
Az Egyesült Királyság október 31-én lépett volna ki az Európai Unióból, de az Európai Tanács 2020. január 31-ig meghosszabbította a kilépési határidőt. Boris Johnson az előrehozott választások kiírását azzal indokolta, hogy véleménye szerint
konzervatív többség nélkül a brit parlament soha nem fogja ratifikálni az EU-val elért Brexit-megállapodást
mindaddig, amíg módjában áll a kilépés további halasztása.
Négy és fél éven belül ez lesz a harmadik parlamenti választás, két éven belül pedig a második előrehozott választás az Egyesült Királyságban. Előzőleg 2017 júniusában, az akkori parlament mandátumának lejárta előtt három évvel tartottak előrehozott választást Johnson elődje, Theresa May kezdeményezésére.
Mi volt Theresa May célja korábban?
Theresa May célja az volt, hogy megerősítse politikai mandátumát az EU-val folytatandó érdemi Brexit-tárgyalások előtt. A Konzervatív Párt az akkori felmérésekben valószínűsített fölényes győzelem helyett azonban elvesztette addigi meglehetősen szűk, 17 fős alsóházi többségét is, és kisebbségi kormányzásra kényszerült, a legnagyobb észak-írországi protestáns britpárti erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) külső eseti támogatásával.