A brüsszeli migrációs és integrációs politika csődje nap mint nap életeket veszélyeztet
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
Boris Palmer Németország legismertebb polgármestere, Tübingen vezetője, akit baloldali zöld politikusként vádolnak jobboldali populizmussal, mivel nem ért egyet menekültügyben Angela Merkellel, és rendszerint kiüti a biztosítékot megjegyzéseivel. Portrénk.
Boris Palmer negyvenhét éves zöld politikus, 2007 óta Tübingen polgármestere. A német lapok Németország legismertebb polgármestereként hivatkoznak rá, de sok beceneve van, ilyen a Sheriff, a Zöld Bosszúálló, vagy a német Batman. A 2015-ös migrációs válság idején Merkel politikájának egyik legfőbb kritikusa volt. Helyi és országos kérdésekben is gyakran megnyilatkozik a Facebookon, véleményére odafigyel a teljes német sajtó. Idén ősszel megjelent könyvében pártja moralizálását és a német kormány migrációs politikáját bírálja.
De kicsoda Boris Palmer, és hogyan lett egy egyetemváros polgármesteréből Németország egyik véleményvezére?
Boris Erasmus Palmer 1972-ben született Waiblingenben, Baden-Württemberg festői kisvárosainak egyikében. Történelmet és matematikát tanult a Tübingeni Egyetemen. 1996-ban csatlakozott a Zöld Párthoz. Diploma után a zöldek tudományos munkatársaként dolgozott a Bundestagban. 2001-től a a tartományi gyűlés képviselője Baden-Württembergben, 2006-ban választották Tübingen polgármesterévé.
Palmerre először 2010-ben figyelt fel az országos közvélemény. Ekkor a nagyívű Stuttgart 21 vasúti és városfejlesztési programról bontakozott ki politikai és szakmai vita. Palmer a program legfőbb ellenzőjeként pártját, a Zöldeket képviselte. Bár a kérdés eldöntésére kiírt népszavazásban végül a Zöldek álláspontja alulmaradt, a diskurzus sztárja egyértelműen Palmer lett, aki jó retorikai képességeinek köszönhetően kiemelkedett a komoly sajtóvisszhangot keltő vita felei közül.
„Wir schaffen das nicht”
Palmer 2015-ben, a migrációs válság idején kapta a legnagyobb figyelmet. Angela Merkel legendás „Wir schaffen das” (Meg tudjuk csinálni) mottójára „Wir schaffen das nicht” (Nem tudjuk megcsinálni) címmel válaszolt a Facebookon. A politikus gyökeres fordulatot követelt a német migrációs politika terén:
„Nem tudjuk megcsinálni.
Évi egymillió menekültről még lehet beszélni. Már szinte ez is minden tervet felborít, és napról napra vészmegoldásokat eredményez. Több mint 10.000 menekültről naponta azonban már nem lehet beszélni. Ha ez így folytatódik, a következő tizenkét hónapban 3,65 millió ember érkezik Németországba. Sajnálom, de ezt nem tudjuk megcsinálni. A politikának cselekednie kell, különben a befogadórendszerünk bedöglik, és véget ér a szociális béke az országban.”
Palmer őszinte vitát követelt a menekültválságról. „Ha marad a korlátok nélküli befogadás, minden kilátás megvan arra, hogy a legtöbb menekültet már csak táborokban tudjuk elszállásolni, és nem beszélhetünk többé a társadalmi és munkaerőpiaci integrációról” – fogalmazott a Spiegelnek 2015-ben.
A bejegyzést egytől egyig szemlézték az országos német lapok. A Facebookon kapott pozitív reakciókat is, azonban sokan kritizálták a hozzáállásáért. Szemére vetették, hogy jobboldali-populista szólamokat használ, elárulja a pártját, és azokat a németeket, akik rengeteg erőfeszítést tettek a menekültek befogadásáért. Palmer azonban végig elhatárolta magát a populistáktól.
„Legyen szabad megnevezni a valódi problémákat, anélkül, hogy az embert a jobboldali idiótákkal egy oldalra sorolják” – reagált a kritikákra a zöldpárti politikus, és felső határt követelt a befogadandó menekültek számában.
Amit egy menedékkérőnek háromszorosan sem illik
2018-ban egy Facebook bejegyzése miatt vádolták rasszizmussal. Palmer egy ulmi rendezvényre sietett a helyi sétálóövezetben, amikor egy kigombolt ingű, fekete bőrű, fülhallgatós biciklisre lett figyelmes, aki sebesen, cikkcakkban tekert a gyalogosok között, veszélyeztetve azok biztonságát. Ez a jelenség annyira felbőszítette Tübingen polgármesterét, hogy a rendezvényen szenvedélyesen be is számolt az esetről. A felháborodását egy hölgy kérte rajta számon a Facebookon. Arra volt kíváncsi, miért volt fontos megemlítenie a bőrszínt ebben az összefüggésben. Erre érkezett a „botrányos” válasz:
„Azért, mert a pasas csupasz felsőtesttel, fülhallgatóval és hihetetlen pimaszsággal cikázott az emberek között.
Ilyet senkinek nem illik csinálni, egy menedékkérőnek háromszorosan sem.”
Amikor a kommentelők azt firtatták, hogy honnan tudja, hogy az illető menedékkérő, így válaszolt: „Senki sem viselkedik így, aki feketeként itt nőtt fel. Ez azt jelentené, hogy az integráció teljesen sikertelen.”
Tübingen zöld lovagja
Tübingen polgármestere tavaly novemberben került ismét a német sajtó kereszttüzébe. Egy késő éjszakán Palmert felismerte az utcán egy pedagógus hallgató, és hangosan megjegyzést tett rá, ami magyarul valahogy így hangozhatott volna: „Na, már megint itt van.” A gúnyos megjegyzésből hangos szóváltás kerekedett, a tanuló ordítva szólította fel a polgármestert, hogy hagyja őt békén. Palmer, mint a tübingeni rendőrség elöljárója az éjszakai nyugalom megzavarása miatt igazoltatni akarta a hallgatót, fotót készített róla.
Az ügy megmozgatta a német közvélemény fantáziáját. Hamar ráragadt a Sheriff becenév, mások zöld bosszúállónak kezdték hívni. Jan Böhmermann ismert német szatíraíró a „német Batmennek” keresztelte el Palmert. Ő azonban ezt nem vette zokon, beállította az interneten keringő zöldruhás Batmen-Palmert profilképnek.
Wolfgang Rolli, a stuttgarti Mercedes Benz Múzeum egykori igazgatója pedig egy eredeti, az Egyesült Államokból származó sheriff csillaggal ajándékozta meg Palmert, megköszönve neki határozott fellépését.
Az eset egyébként így végződött: egy nyolcvanöt eurós bírság landolt a hallgató postaládájában, aki nem volt rest, bíróságra vitte az ügyet. A bíróság végül eltörölte a kiszabott pénzbüntetést.
Nevelési lecke bevándorlóknak a játszótéren
Palmer áprilisban egy játszótéren járva figyelt fel a következő esetre: egy bevándorló pár maximum kétéves, hangosan bömbölő gyermekét hintáztatta egy fészekhintában, „minél inkább ordított a gyerek, annál nagyobb lendülettel lökte őt az apa”.
„Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermek így képtelen abbahagyni a sírást, odamentem, és felszólítottam az apát, hogy fejezze be, amit művel. Ő ezt morogva ugyan, de megtette.” A politikus szerint a szülők úgy gondolták, hogy a síró gyermeknek így kell megtanulnia, hogyan kezelje a félelmét. Palmer kifejtette:
„Meg vagyok róla győződve, hogy
el kéne magyarázni azoknak a szülőknek, akik csak néhány éve élnek itt, hogy nálunk hogyan folyik a gyermeknevelés.”
A történetre ismét felhördült a teljes német sajtó. Palmert újabb támadások érték párttársaitól is. Ramona Pop így reagált Berlinből a történtekre: „Kedves Boris Palmer, senki sem kényszerít téged arra, hogy Berlinbe gyere. Ha a nagyvárosokat, a sokszínűséget, a tempót és az életkedvet nem tudod elviselni, máshol is lejárathatod magad »Sheriffként«.”
Először a tények, azután a morál: megjelent Palmer új könyve
Palmert idén ősszel megjelent könyvében sem köti béklyóba a politikai korrektség: egyszerre ostorozza pártja, a Zöldek moralizálását a menekültkérdésben és a német kormány migrációs politikáját.
Rámutat, hogy míg az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent a Németországban elkövetett bűncselekmények száma, az utóbbi néhány évben ennek ellenére mégis nőtt az emberek félelemérzete. Ezt annak tudja be, hogy négy év alatt a népesség két százalékát kitevő bevándorlócsoport érkezett az országba, amely, bár túlnyomó többségben békésen viselkedik, messze felülreprezentált egyes súlyos bűncselekmények körében.
„Mivel tudjuk, hogy
a menedékkérők komoly kockázati csoportot jelentenek,
valamint közülük különösen kitűnnek a fiatal férfiak, érdemes lenne olyan intézkedéseket hozni, amelyek az ebből a speciális körülményből fakadó erőszak ellen hatnak” – fogalmaz Palmer.
Megnyilvánulásai, megosztó kijelentései és a migrációval kapcsolatos álláspontja miatt rengeteg kritika érte és éri Boris Palmert mind a pártja, mind pedig a német sajtó részéről. A lapok folyamatosan migránsellenes bolondként igyekeznek őt beállítani. Palmer azonban köszöni szépen, továbbra is stabil pozíciót tudhat magáénak. Mindezidáig kudarcba fulladt minden próbálkozás, hogy kizárják őt a pártjából. Városa, Tübingen pedig egyre csak fejlődik.
A polgármestert kollégái a vitákban harciasnak, ugyanakkor konstruktívnak ismerik. A városházán legendák keringenek a munkakedvéről. Minden elé kerülő aktát elolvas, beleássa magát a szaktémákba is. Mindent megtesz azokért a projektekért, amelyekben hisz. Sokat beletesz a munkába, de hihetetlenül sokat is követel a dolgozóitól. Mindez úgy tűnik, hozza is az eredményeket: saját elmondása szerint regnálása alatt huszonöt százalékkal bővült a munkahelyek száma, míg a széndioxid-kibocsátás harminckét százalékkal csökkent. A városban környezetvédelem és gazdaságfejlesztés kéz a kézben járnak, biotechnológiával és mesterséges intelligenciával foglalkozó startupok telepednek le, az adóbevételek pedig szárnyalnak.
Kiemelkedő eredményeket érnek el a Zöldek helyben a választásokon is: Palmert 2014-ben 60 százalékkal választották újabb nyolc évre polgármesternek, ezzel az eredménnyel gyakorlatilag tönkreverte a mezőnyt. Az EP-választáson 31 százalékot kapott a párt Tübingenben, ezzel az országos eredménynél tíz százalékkal jobb eredményt érve el.
Palmer polgármesteri mandátuma mindenesetre 2022-ig szól, így jó eséllyel hallhatunk még újabb „ámokfutásairól” a jövőben.