Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
A CDU-n belül komoly feszültséget váltott ki az, hogy egyes kereszténydemokrata politikusok lehetségesnek tartanák a szélsőbalos Linke párttal való koalíciót.
Az október 27-i türingiai választások után a CDU-n belül komoly problémát és mély ellenérzéseket váltott ki az, hogy egyes kereszténydemokrata politikusok lehetségesnek tartanák a szélsőbalos Linke párttal való koalíciót. A párt egy korábbi határozata értelmében erre nincsen lehetőség, ezt pedig párt szövetségi szintű vezetése meg is erősítette. Mindezek fényében, a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilapban megjelent Paul Ziemiak, a CDU főtitkárának írása, amelyben kifejti, hogy miért nem szabad a kereszténydemokrata pártnak a szélsőbaloldali párttal koalícióra lépnie: a CDU és a Linke tűz és víz.
Ziemiak szerint a politikai többségnek nem a mandátumok összeadásából, hanem a közös értékrendszer, politikai meggyőződés mentén kell megvalósulnia. Márpedig a Linke és a CDU értékrendszere távol áll egymástól. A kereszténydemokrata politika a keresztény emberképre épül, míg a baloldali párt a szocialista és a kommunista hagyományra. Míg a CDU figyelem középpontjában az egyéni ember (individuum), addig a Linke fókuszában a kollektivizmus áll. Míg az Uniópártok az egyéni felelősségre és igazságosságra támaszkodnak, addig a baloldali párt a gyámkodás és az egyenlőség híve. Mindezek a különbségek megmutatkoznak a társadalompolitikai kérdések tekintetében is, így pl. az oktatáspolitika kapcsán a Linke egységesíteni akarja az iskolákat és a tanárokat.
A CDU főtitkára hangsúlyozza, hogy a baloldali párt teljesen más gazdasági és társadalmi rendet idealizál, mint a kereszténydemokrata párt: a szociális piacgazdaság és a baloldali demokratikus szocializmus összeegyeztethetetlen. A CDU-főtitkár álláspontja szerint Németország jólétének záloga a szociális piacgazdaság. Az ország 21. századi versenyképességét nem lehet államosítással vagy a baloldal által gyakran hangoztatott „kapitalista kizsákmányoló rendszer legyőzésével” biztosítani.
Ziemiak szerint a két párt a külpolitikai kérdésekben is igen eltérő álláspontokat képvisel. Példaként többek között Izraelt hozta fel: A CDU-főtitkár bírálja a baloldali pártot, amiért nem ítélte el a Bundestagban az Izrael bojkottját szorgalmazó BDS mozgalmat. Márpedig amelyik párt nem küzd a nyilvánvalóan Izrael-ellenes és antiszemita kampányok ellen, az a CDU értékrendjével nem összeegyeztethető. Azt is bírálja, hogy felelőtlen a baloldali párt kül-és biztonságpolitikája: a Linke tulajdonképpen Németország izolációját akarja. Felelőtlennek tartja azt is, hogy a Linke a NATO-ból való kilépést akarja, valamint szorgalmazza a német haderő kivonását az ENSZ-missziókból. A CDU-főtitkár azt is kritikával illeti, hogy a baloldali párt gyászolja a venezuelai embertelen, állami szocializmust, valamint, hogy a Linke-s Bundestag-képviselők tiszteletüket fejezték ki a venezuelai diktátor Maduronak.
Mindezek fényében Ziemiak számára világos, hogy az Uniópártok számára nem partner, hanem sokkal inkább politikai ellenfél az, aki magatartásával delegitimizálná a jogállamiságotaz egyénnel szemben a kollektivizmust részesíti előnyben; illetve aki egy teljesen eltérő gazdasági rendet és külpolitikai izolációt akar.
A CDU főtitkár meggyőződése, hogy a politikai többség nemcsak a mandátumok összeadásából, hanem közös értékek és meggyőződés mentén jöhet létre. Márpedig a CDU és a Linke esetében ez kizárható: az Uniópártok és a Linke olyan, mint a tűz és víz.