„Csak a megvalósítás volt rossz” – megszólalt az NDK exelnöke

Azt tudták, hogy Egon Krenz még él?

Az idősebb nemzedékek még emlékezhetnek a figurára, vagy legalább a nevére: Honecker jobbkezeként és trónörököseként végül ő lett az NDK dicstelen, de legalább békés végjátékának éjjeliőre, akinek uralma alatt a kommunista Kelet-Németország a Fallal együtt lebomlott.

Az 1937-es születésű Krenz végigélte az egyesült Németország elmúlt harminc évét, javarészt a Balti-tengernél fekvő házában tölti idejét, és most megszólalt. Elárulja: máshogy látja a német újraegyesülést. Krenznek, aki 1989 októberében került a Német Szocialista Egységpárt (SED) élére, egyszerű üzenete van a harminc évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban: „Én megmondtam” – derül ki az interjúból, amit a Politico készített az egykori keletnémet vezetővel. 

„Először is: a Fal nem omlott le” – jelenti ki kezdésként az amúgy tanári végzettségű Krenz. Miután Erich Honecker távozott az állampárt éléről, Krenz Mihail Gorbacsovhoz fordult. Gorbacsov megígérte Krenznek, hogy nem lesz újraegyesítés, de ezt a történelem megcáfolta. „Honeckernek igaza volt Gorbacsovval kapcsolatban. Túl sokáig hittem benne. Azért ment tönkre a kapcsolatom Honeckerrel, mert látta, mennyire felnézek Gorbacsovra” – összegez az egykori keletnémet vezető. 

Honecker és Krenz

Akárhogy is, 1989. november 9-ére az SED vezetése kidolgozta az utazási korlátozások feloldásának terveit, amelyek eredetileg csak másnap léptek volna életbe. Csakhogy Günter Schabowski az erről szóló sajtótájékoztatón hibásan azt nyilatkozta, hogy a régi szabályok azonnali hatállyal érvényüket vesztik, amire válaszul a berliniek a határátkelőkhöz tódultak.

– magyarázza most Krenz.

Az SED egykori első embere a mai napig meggyőződéssel vallja, hogy a keletnémetek akkoriban nem akartak egyesülni a nyugatnémetekkel, inkább csak átfogó reformokat szerettek volna. „A falat nagyon fegyelmezett emberek rohamozták meg” – mondja tréfásan Egon Krenz: abból a hatvanezer emberből, aki az éjszaka folyamán átkelt a határon, másnap negyvenötezer megjelent a munkahelyén. 

Egon Krenz azt mondja: a berlini fal leomlását sokan tévesen azokkal a – jóval november 9-e után készült – képekkel azonosítják, amelyeken a berliniek csákányokkal verik szét a falat, pedig éppen ő és az SED Politbürója taposta ki az utat a békés átmenetet azzal, hogy felfüggesztették az utazási korlátozásokat és a tűzparancsot.

Szerinte a keletnémetek amúgy sem akartak nyugati típusú demokráciát, csak utazni, autókat meg elektronikai eszközöket vásárolni. „Ha ezt gazdasági oldalon elértük volna, minden máshogy alakult volna” – teszi hozzá. 

– jelenti ki most Krenz, akire még mindig sokan felnéznek.

Egon Krenz a rendszerváltás után börtönbe is került. 1997-ben hat és fél év szabadságvesztésre ítélték, miután egy bíróság felelősnek találta a fal mellett lelőtt emberek haláláért. „Abszurd” – kommentálja az ítéletet Krenz. „Az NDK jogszabályainak megfelelően jártam el.”

Krenz rámutat: sok keletnémet érzi magát másodrendű állampolgárnak a mai Németországban. Vallja: „Amire szükségünk van, hogy újra közelebb kerüljünk Oroszországhoz. Németországnak akkor volt a legjobb, amikor közel volt Oroszországhoz”.

Az egykori pártfőtitkár a mai napig azt vallja: az NDK problémái sem ideológiai természetűek voltak, a megvalósítás volt rossz. „1989-ig senki se panaszkodott a körülmények miatt” – jegyzi meg a hírhedt keletnémet börtönökkel kapcsolatban. A Stasi felelősségére úgy replikázik: „A CIA háborúkat szervezett”. A berlini fal mentén érvényes tűzparancshoz csak annyit fűz hozzá: „Sajnálom a haláleseteket, de az egy katonai övezet volt, ott voltak szabályok”.