A hatalommegosztás nem jelent totális háborút

Az elmúlt héten rendezte meg szokásos éves konferenciáját az 1980-as évek elején megalapított, és az elmúlt évtizedek során az Egyesült Államok legnépesebb és legbefolyásosabb konzervatív jogászszervezetévé vált Federalist Society.  A konferencia az idén azon „originalista” alkotmányértelmezés szerepe és jelentősége köré szerveződött, amelynek elméletét harminc évvel korábban – a teret nyert progresszív alkotmányértelmezésre adott válaszként – éppen a Federalist Society segített megalapozni, illetve országszerte népszerűsíteni.

Amint azt Ron DeSantis, Florida kormányzója a konferenciát megnyitó beszédében kiemelte,

Meglátása szerint miközben a törvényhozó Kongresszus ténylegesen egyre kevesebb jogalkotási és közpolitika alakítási hatáskört gyakorol, addig a szövetségi bíróságok nemcsak a többi hatalmi ágnál látják erősebbnek magukat, hanem magánál az alkotmánynál is, amikor a bírák a világról alkotott saját személyes felfogásukkal és közpolitikai igényeikkel kívánják helyettesíteni az alkotmány rendelkezéseit és előírásait. A saját alkotmányos szerepkörén ilyen módon túlterjeszkedő bírói hatalom már magát a hatalmi ágak elválasztását, valamint a „fékek és ellensúlyok” rendszerét veszélyezteti. Erre példaként a kormányzó arra az 1960-as évekből származó, de egyre szélesebb körben terjedő jelenségre hívta fel a figyelmet, amely alapján a Trump elnökség szinte valamennyi jelentős közpolitikai intézkedését egyetlen – jellemzően nyugati parti, progresszív felfogást képviselő – szövetségi bíró az egész országra kiterjedő hatállyal több évre felfüggeszti. Donald Trump elnök hivatalba lépésétől kezdődően a szövetségi bírók összesen több mint negyven ilyen felfüggesztő határozatot hoztak, amelyekről aztán rendszerint több év pereskedést követően a legfelső bíróság dönt. A bírói aktivizmus és expanzív alkotmányos ellenőrzés dilemmájára a kormányzó szerint a konzervatív körökben nagy népszerűségnek örvendő „originalizmus” és „originalista” alkotmányértelmezés kínálhat megfelelő választ.

A konferencia díszvendégei és előadói között szerepeltek Donald Trump elnök legfelső bíróságra kinevezett bírói, így Neil Gorsuch és Brett Kavanaugh, illetve korábbi és jelenlegi igazságügyi tárcavezetői és legfőbb ügyészei, valamint a Szenátus republikánus képviselőcsoportjának vezetője, Mitch McConnell is. A konferencia egyik legérdekesebb és minden bizonnyal legnagyobb hatású előadását William P. Barr, a Trump elnökség igazságügyi tárcavezetője és egyben az ország legfőbb ügyésze tartotta. Ebben arra mutatott rá, hogy szemben a történelmi hagyományokkal és az alkotmány eredeti értelmével, az 1960-as és ’70-es évek progresszív baloldali mozgalma egy hamis és eltorzított képet festett a hatalmi ágak elválasztásának elvéről. Ez az elmúlt évtizedekben a média által felkarolt és népszerűsített olvasat azt sugallja, hogy a bírói hatalom és a népet képviselő, megtestesítő törvényhozó Kongresszus mintegy „jó fiúkként”, az emberek szabadságának megőrzéséért harcolnak a hataloméhes és autokrata hajlamokkal rendelkező elnökkel, illetve az általa irányított végrehajtó hatalommal szemben. E népszerű felfogás alapján mind a törvényhozó, mind pedig a bírói hatalom erodálni törekszik az elnök alkotmányban rögzített hatalmát és jogköreit. Emellett ennek a végtelenül leegyszerűsített olvasatnak az eredménye az is, hogy a progresszív baloldal jelenleg úgy tekint a Trump elnökségre, mint egy idegen katonai megszálló hatalomra. „Ellenállásra” szólít és legitimitását megkérdőjelezve minden eszközt megengedettnek tart az ellehetetlenítéséhez és politikai feladatának a szabotálásához. Nem a hagyományos értelemben vett „lojális ellenzéknek” tekinti magát, hanem ehelyett háborút vív egy szabályszerűen megválasztott elnök megbénítása érdekében. Barr kiemelte, hogy

ahelyett, hogy a hagyományos törvényhozói feladatait teljesítené, a Kongresszus erejét jelenleg az köti le, hogy az elnök bírói és egyéb tisztviselői kinevezéseit folyamatosan megtorpedózza,

illetve különböző nyomozásokat lavinaként zúdítson a végrehajtó hatalom nyakába. Ezeken felül jogalkotási feladatait olyan adminisztratív ügynökségeknek delegálja, amelyeket aztán elszigetel az elnök irányításától. Minthogy a progresszív demokraták által irányított Képviselőház nem a törvényhozásban, hanem egyre inkább a végrehajtó hatalom megbénításában érdekelt, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon ilyen körülmények között lehetséges-e egyáltalán működőképes végrehajtó hatalmat építeni.

Mindezek mellett nemcsak a törvényhozó Kongresszust, hanem a bírói hatalmi ágat és a szövetségi bíróságokat is felelősség terheli az elnöki hatalom erodálása és meggyengítése miatt. A szövetségi bíróságok felfogása az elnöki jogkörökön túl a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányjogi elvét is roncsolja. Egyfelől a szövetségi bíróságok egyre többször döntőbírói szerepbe emelik magukat a Kongresszus és az elnök vitájában. Ahelyett, hogy az alkotmány kívánalma szerint hagynák ezen viták demokratikus és politikai jellegű lefolyását, olyan kérdésekben mondanak ítéletet, amelyekről az alkotmány semmilyen szabályt vagy mércét nem tartalmaz. Másfelől pedig a szövetségi bíróságok egyre több alkalommal és egyre szigorúbb mércével vizsgálják az elnöknek fenntartott hatáskörök keretében meghozott intézkedéseket. Barr erre példaként azokat a bírósági döntéseket említette, amelyek a bevándorlás, valamint a fegyveres konfliktusok, vagyis az ország védelme során hozott rendészeti, katonai és nemzetbiztonsági intézkedések terén korlátozzák az elnök cselekvését. Az alkotmány ugyanakkor ezen a téren egyetlen szempontot helyez előtérbe, mégpedig a politikai közösség szabadságának és biztonságának védelmét, a külső fenyegetés és támadás visszaverését. Az elnöki hatalom és a kormányzat létrehozásának egyik oka, hogy a külső veszélyekkel szemben védelmet biztosítson. William Barr szavai szerint éppen ezért

a józan ésszel ellentétes az a bírósági felfogás, amelynek értelmében a bírói hatalom „semleges ellenőrzőként” védi meg az országra támadó és az országgal harcban álló idegenek jogait az elnökkel és a végrehajtó hatalommal szemben.

Ezeken a területeken egykoron elismerték a demokratikus úton elszámoltatható elnök diszkrecionális döntési jogosítványát. Jól jellemzi ugyanakkor a hatalommegosztás elvének meggyengülését, hogy a szövetségi bíróságok ma már az elnök legalapvetőbb hatásköréhez tartozó intézkedések felülvizsgálatától és érvénytelenítéséről sem riadnak vissza.

A konferencia előadói sok más szakjogi kérdés mellett kitértek egy bevándorlási szabályozással kapcsolatos új dilemmára, nevezetesen azoknak az amerikai városoknak a helyzetére is, amelyek megtagadják a szigorúbb szövetségi bevándorlási szabályok végrehajtását. Ezek a városok így lényegében menedéket nyújtanak a szövetségi jog szemében illegálisnak minősülő bevándorlók javára. Donald Trump korábbi legfőbb ügyésze, Jefferson Sessions ezzel a dilemmával összefüggésben azt emelte ki, hogy hagyományosan széleskörű egyetértés tapintható ki a nyílt határok politikájának elvetése tekintetében. Hozzátette, hogy a szövetségi bűncselekményt elkövető bevándorlókkal szembeni szabályok és bevándorlási intézkedések végrehajtása nemcsak helyi és nem is csak tagállami, hanem nemzeti ügynek minősül. A konferencia részletes programja itt érhető el.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.