„Micsoda különbségeket okoz harminc év eltelte. A Berlini Fal 1989. november 9-i leomlása a Vasfüggöny összeomlását és több mint 300 millió ember szabadulását szimbolizálta a kommunizmus tirannisztikus szorításából. Mi a nyugaton a demokrácia és a szabadság korszakának egy új kezdetét ünnepeltük, amelyre azt mondták, hogy valószínűleg sosem ér majd véget. Most azonban, 30 évvel később, a világban a kommunista pártok ismét teret nyernek és a szabad világ egyre szűkül, mind méretben, mint lelkületben.”
„Mi történt? A szabad világ elfelejtette 1989 leckéit, nem csupán a Berlini Fal leomlásáét, de a Tiananmen téren történt pekingi mészárlást is. Ma általános feltételezés, hogy a kommunista rendszer bukása elkerülhetetlen volt, de ennek pont az ellenkezője igaz. A hidegháború megmutatta, hogy a kommunizmus feletti siker három különböző összetevőn múlik: az elnyomottak szabadság iránti organikus vágyán, a kommunista párt ideológiai akaratának elvesztésén, illetve egy morális alapokon álló vezetőség meglétén a szabad világban. Mindhárom összetevő megvolt a Berlini Fal leomlását megelőző években.”