Teljes a bénultság a brit politikában – Magid Magid a Mandinernek

A képekről már ismert zöld Martens-bakancs, hátracsapott, sárga baseball-sapka és a széles mosoly. Magid Magid nem hazudtolja meg magát a jól fésült, öltönyös férfiakkal és kosztümös nőkkel teli Európai Parlamentben sem. Sheffield szomáliai bevándorló származású, brit zöldpárti expolgármestere idén tavasztól a Zöldek EP-frakciójában vesz részt az európai törvényhozásban. A Mandiner Strasbourgban kérdezte beilleszkedésről, migrációról és természetesen a brexitről.

***

Eltelt néhány hónap, amióta elkezdte a munkát az EP-ben, milyen érzés uniós képviselőnek lenni? 

Őszintén szólva, olyan volt eddig minden, mint a forgószél, nagyon izgalmas, néha stresszes, de egyben szórakoztató is. Kihívást is jelent, hiszen megtiszteltetés elkezdeni ezt az ötéves ciklust.

Mihez volt a legnehezebb hozzászokni? 

A sokféle intézményhez, ahhoz, hogy miként is zajlanak itt a folyamatok. 

Mi a legnagyobb különbség a sheffieldi polgármesterség és a brüsszeli képviselőség között? 

Sheffieldben a felelősség olyan 600 ezer emberre terjedt ki, miközben most, EP-képviselőként 5 és félmillió emberért állok ki (Yorkshire és Humber vidéke, ez Magid körzete – a szerk.), ez is egy nagy különbség, de például az is, hogy polgármesterként megvannak a saját, közeli munkatársaim, az EP-ben meg különböző nemzetiségű, Európa több országából származó, olykor különböző pártban lévő emberekkel kell együtt dolgoznom. Teljesen vegyes a kép, mert vannak olyan képviselőtársak, akik tényleg inspirálni tudják az ember, és olyanok is, akik rémesek. És az is nagyon jó, hogy megosztjuk a felelősséget. Amikor polgármester voltam, néha úgy éreztem, hogy rám szakad az egész. 

Mik lettek a prioritásai? 

Két bizottság munkájában veszek részt. Szeretnék a menekültek és bevándorlók ügyeivel foglalkozni, hogy biztonságosabb legyen az életük. Nagyon fontosnak tartom a kultúrát is, növelnünk kell az erre fordítandó költségvetést, a CreativeEurope-program ebben élen jár egyébként. Szintén nagyon fontos, hogy ne csak egy közös európai identitáson dolgozzunk, hanem, hogy

hogy – különösen a mai időkben – össze tudjuk hozni az embereket. Erre a kultúra a legalkalmasabb eszköz, függetlenül attól, hogy milyen a hátterünk, milyen a vallásunk.

Az európai identitást hogyan definiálná? 

Nem is tudom, ez olyan zavaros…

Elég nagy vita folyik most erről.

Igen, és ha engem kérdez, szerintem ez mindenkinek valami mást jelent. A britek például most épp egy identitásválságot élnek át, aminek a brexit áll a középpontjában: sokan gondolkodnak azon, hogy milyen lesz majd, ha vissza kell térni a régi időkhöz. Mások épp a globalizációval küzdenek – szóval, én azt gondolom, Európa éppen útelágazás előtt áll ebben a kérdésben.

Az EU-nak ebben merre kellene haladnia ön szerint?  

Ami most van, az nem túl biztató.

ez a legújabb ötlete, hogy egy új portfólióval jött elő, amivel az európai életmódot akarja megvédeni. Megvédeni? Ez az egész megint csak a migrációról szól: nem kellenek a kifogások, csak azt mondja ezzel, hogy meg akarja védeni az európai életstílust a fekete bevándorlóktól. Egyszerűen ugyanazt a retorikát használja, mint a szélsőjobboldaliak, és ez egyáltalán nem hasznos.

Gondolja, hogy erről van szó? Hogy ezzel a migránsoktól akarja megvédeni Európát? 

Az nem igazán derült ki, hogy miről is van szó, de ha nem tudjuk meghatározni, minek adunk neki nevet? Ez nagyon megosztó dolog, és összefüggenek a biztonsági kérdésekkel. Nincs semmi értelme, csak a szélsőjobboldali csoportok szólamait ismételi.

Magid Magid nyári Brexit-ellenes kampánykörútja

Mit gondol az Európai Bizottság új jelöltjeiről? Aki a magyar jelölt volt… 

Ő Orbán egyik barátja, igaz?

Az igazságügy-minisztere volt.

Ó, akkor el tudom képzelni, milyen lehet.

Miért, mit gondol Orbánról? 

Nos, nem igazán az én dolgom véleményezni, hiszen nem vagyok magyar, de nagyon sok magyarral, különösen fiatalokkal beszéltem, akik nem osztják az ő véleményét a dolgokról; ők inkább attól tartanak, hogy velük senki nem törődik igazán, és nem találják meg majd a helyüket. Ezek a magyarok inkább a jövőjük miatt aggódnak, és attól, hogy milyen érzés magyarnak lenni, ha ilyen a vezetőjük. Azt hiszem, az Európai Unió néhányszor már szankcionálta Magyarországot, és elvett tőle döntési jogokat a menekültügy és a migráció kérdésében, de szerintem még ennél többet is tehetnének.

A bevándorlás és a menekültügy azért elég érzékeny téma az EU-ban. 

Az egész mindössze arról szól, hogy az embereket emberi lényként kell kezelni, és nem megfosztani őket emberi mivoltuktól, és szerintem most nem a megfelelő módon bánnak velük.

Nyugat-Európában ez egy defenzív hozzáállás, leginkább a terrortámadások miatt.

Ha csak a statisztikákat nézzük, az erőszakos bűncselekmények körül a legtöbb belföldi gyökerű, és nem köthető a bevándorlókhoz. Ha követjük a számokat, ha csak a tényeket nézzük, nekem akkor is úgy tűnik, hogy a menekültek csak bűnbaknak számítanak, ez pedig az idegengyűlöletből ered, abból, hogy

és csak általánosítanak, hogy „ezek az emberek”. De ezt nem lehet így kimondani, és senki nem önszántából teszi a gyerekét egy olyan csónakba, amiről tudják: könnyen lehet, hogy elsüllyed vele és vízbe fullad. Ha lenne más választásuk, biztosan azt választanák, de ezek a családok, közösségek mind valamilyen elnyomástól, üldöztetéstől, háborútól szenvednek, ami miatt egyszerűen nem marad más választásuk. És szerintem, az a jelzés, amit Európa ezeknek az embereknek küld, nem jó. 

Akkor mit tehetne az EU? 

Keményebbnek kellene lennie azokkal a tagállamokkal, amik nem tesznek eleget a kötelezettségüknek, szankcionálni kellene őket, rákényszeríteni, hogy tegyenek meg mindent a migráció ügyében. A másik, hogy biztonságos utat kell biztosítani számukra, be kell zárni a táborokat, amik már tele vannak fiatal gyerekekkel, egy részük teljesen egyedül van. De az, hogy azt mondjuk, meg akarjuk védeni az európai életmódot, az nem jó üzenet.

És mit üzen a világnak a brit belpolitika, mit gondol az otthoni folyamatokról? 

Teljes a bénultság, a káosz, a demokrácianélküliség, egyszerűen becsapták az embereket. És ez a nevetséges, hülye vezető, Boris áll az ország élén pillanatnyilag, aki csak a saját érdekeit nézi a nemzeti érdekek helyett. Ő egyszerűen csak ki akar szakadni az Európai Unióból. Kész volt a törvény megszegésére is, hogy megkapja, amit akar, ő egyszerűen veszélyes.

Ön szerint mi lenne a helyzetre a legjobb megoldás? 

Nekünk nincs írott alkotmányunk, a hagyományokon és precedenseken alapul a törvényhozás, ez persze nem sokat segít. Úgy gondolom, végül halasztást kapunk és választásokat fogunk tartani. Ami az EU-t illeti, természetesen meg kell védeniük az Unió érdekeit, és ott van az ír határkérdés is: nagyon nem lenne jó bedönteni a nagypénteki egyezményt.

rajtunk múlik, hogy ki tudunk-e keveredni ebből az egész katyvaszból, és persze megoldást is kell találnunk. Az Európai Unióban megvan a szándék a hosszabbításra, még akkor is, ha megpróbálják a kemény fiút játszani, de igazából ez mindenkinek az érdeke. Hiszen senki nem akar no-deal brexitet, az aztán végképp nem lenne jó sem a briteknek, sem az Európai Uniónak. Szerintem ha most kiírnának egy népszavazást erről, a britek a maradást választanák, mert most már voltak olyan viták erről, amik azelőtt nem.

Milyen lesz Nagy-Britannia jövője az EU-n kívül? 

Nem tudom, teljes csőd. Még a saját kormányunk is azt mondja, hogy a kilépés után rosszabb lesz a helyzet, az Európai Unió is ezt mondja: semmiképpen sem jók a kilátások.